Baleset

Nov.20. Hazaértem és töltöttem egy pohár bort. De csak azért, mert erősebb nem volt itthon.

Ilyentájt nagy a forgalom az iskolánk környékén. Amikor leléptem a járdáról, még nem kanyarodott be a busz a suli melletti kis utcába, de amint átértem a túloldalra már hallottam a puffanást, fékezést, jajgatást a hátam mögött. Visszafordultam és odarohantam, a bácsi ott feküdt a busz alatt. Nem mertem hozzányúlni, csak integettem a sofőrnek, hogy siessen, jött is ijedten, kihúzta az öreget, odaültette a járdára. Mögé álltam, tartottam szegényt, simogattam az arcát, nyugtatgattam, ő meg csak jajgatott fájdalmában. Csúnyán roncsolódott a lába és erősen vérzett. Egy nagyon kedves, talpraesett fiatalember hívta rögtön a mentőket, a sofőr intézkedett busz ügyben, mert rengeteg utasa volt, vidékiek. Nekem meg a szívem szakadt meg a kis öregért, és képtelen voltam elhessegetni a gondolatot, hogy ha én nem rohanok annyira, a bácsi sem lép le utánam az úttestre. A mentősök gyorsan kiértek, átvették az irányítást, én meg nekidőltem a falnak és próbáltam nem elájulni, rettentő rosszullét jött rám hirtelen. Aztán csak néztem, ahogy a mentőbe teszik, a kopott cipőjét, ami leröpült róla az ütközéskor, a kiömlött tejet az úttesten, a járdára dobott szegényes kabátját, a helyszínelő rendőröket, és elsírtam magam. Nem emlékszem, mikor sírtam utoljára. Jött egy ismerősöm, aztán egy kolléganőm is, elindultam velük hazafelé, miközben a szirénázó mentő elhúzott mellettünk.
Nem vagyok jól.

Nov.2. Na, persze, bezzeg, hogy ma süt a nap!

Tegnap este úgy értünk haza, mint a kisdisznók. Ez annak okán történt, hogy apám falujának régi temetőjében fél óráig keresgéltük apu dédapjának a sírját, térdig érő sárban és szakadó esőben. Ezt a műsort egyébként minden évben eljátsszuk, mert csak hozzávetőleg lehet megjegyezni, hol is van, ugyanis a sírok összevissza hevernek, a keresztek nagy része már letörött vagy kidőlt, a feliratok pedig olvashatatlanok. Most speciel azért nem találtuk, mert tavaly a fejfa még állt, most viszont már a földön hevert összetörve, ráadásul pont ott tört ketté, ahol a felirat van, már ami még olvasható belőle. Csoda, hogy ráleltünk. Mire ideértünk a nagy temetőbe, már nagyon fáztunk, mert természetesen úgy kapott el minket az eső, hogy az esernyő éppen az autóban maradt, szóval csuromvizesek voltunk egytől egyig. De, hogy milyen szép volt még így is a temető! Sajnos a gyertyák eláztak, de a mécsesek gyönyörűen világítottak a sötétben. Nagyanyámék sírján csodaszépek az árvácskák, hála az idei ősznek, és az idén nem is loptak belőle, ahogy szoktak. Kicsit néztük a közös megemlékezést is, aztán anyu hazafuvarozott minket. Itthon vettem egy forró zuhanyt, csináltam magamnak egy finom, fűszeres, boros teát, aztán csak hevertem egész este a puha takaró alatt.
Azon gondolkodtam, milyen ijesztően fut az idő. Éppen tíz éve, hogy meghalt egy kedves barátnőm, aki két évvel volt fiatalabb nálam. Minden évben gyújtok neki is mécsest, de csak most tudatosult bennem, mennyi ideje már, hogy nincs köztünk. Akkoriban még én is csak harmincas voltam, nehezen dolgoztam fel a halálát, most viszont közelebb járok az ötvenhez, mint a negyvenhez. Már nem befelé, hanem kifelé megyek, és ez megrémiszt, annyi még a dolgom erre a kevés kis időre. Remélem, ad a jó isten egészséget még egy darabig.
Az a furcsa, hogy azelőtt sosem jutottak ilyenek eszembe a temetőket járva. Az idén valahogy ilyen érzések jöttek rám. Fene érti.

No, de itt az ideje nekiesni a mai napnak! Csak mert eddig még a kávézáson kívül semmit se csináltam. Lehet, összerakok egy bakancslistát. Csóközön! :)

Kell ott fenn egy ország...

Nov.1. Régen volt már ennyire szomorú, barátságtalan, nyálas idő Mindenszentekkor, mint ma. Legtöbbször csak a szél miatt aggódunk, nehogy elfújja a gyertyákat, mécseseket, most viszont tipródhatunk majd a sárban, és ázhatunk a sírok mellett fagyoskodva.
Reggel kimentem virágért a piacra, szakadt az eső, mégis tömeg volt, ügyeskednem kellett, nehogy megsérüljön a szép csokrom. A délelőttöt sütéssel töltöttem, megígértem gyermeknek, hogy készítek kakaós csigát, legalább átmelegedtem a sütő mellett a konyhában.

Ünnep ide vagy oda, nincs sok kedvem kimozdulni itthonról. Tegnap volt egy pillanat, amikor az előrejelzést látva kis híján telefonoztam anyukámnak, hogy ki kéne menni a temetőbe, és nem hagyni mára a gyertyagyújtást, de aztán ismerve fafejű családom begyöpösödött szokásait, hogy mindent a napján kell ünnepelni, végül mégse tettem meg. Lehet, egy próbát mégis csak megért volna.
Ma korán ebédelünk és egy óra körül indulunk, mire végigjárjuk az összes temetőt, így is be fog sötétedni. Azt én szeretem, ilyenkor legszebb a temető, minden síron pillognak a lángocskák, megható, melengető érzés.

Arra gondoltam, hogy a mai naphoz ez a dal illik a legjobban.

Mindenkinek békés megemlékezést kívánok!

A jövő kezdete

"Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira....... szar.
Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít!"
 

Bár inkább a filmet ismerjük, az eredeti regény írója Cathrine Ryan Hyde. Szerintem szép karácsonyi ajándék, láttam a Libriben és az Alexandrában is. :)

Szünet

Okt.30. Jó hosszú etapon vagyok túl. Két napig csak néztem ki a fejemből és próbáltam minél többet aludni,  némi sikerrel, de azért van még mit pótolni.

A kölkek édesek, okosak, de kikészítenek, ennyi elevenség nincs is a világon, mint amit produkálnak. Folyamatosan nevelek, de semmi haszna, néha úgy érzem, az egész ténykedésem elszáll az éterben. mint a füst. Hát, kérem, ez igen fárasztó dolog tud lenni.
Néha sírni tudnék, amikor nagyon okos, tájékozott és jóindulatú emberek, akik nyilvánvalóan remekül belelátnak a munkánkba, fröcsögnek a különböző fórumokon meg a média üzenőcsíkjain, hogy mit sírunk mi pedagógusok a kevés fizetésünk meg az emelkedő óraszámok miatt, amikor egyébként se érdemlünk többet, hiszen alig dolgozunk és tele vagyunk szünetekkel. Szívesen elhívnám az illetőket, hogy töltsenek el egy napot, és ne többet, az én elsőseimmel. Majd megtudnák, hogy milyen az egész délelőtt pisilés és evés-ivás nélkül lenni, mert egy pillanatra se hagyhatod őket felügyelet nélkül, közben csilivili órákat tartani, mert csak így tudod lekötni a figyelmüket, aztán többször 26 füzetet, munkafüzetet átnézni, kijavítani, értékelni, elvégezni a kötelező adminisztrációkat, másnapi csilivili órákra készülni és előkészülni, aminek a felét majd hazaviszed, vagy benn maradsz még estig, mert nem tudtad befejezni, aztán beesni a napközibe, ahol folytatódik a délelőtti őrület megspékelve egy jó kis ebédeltetéssel a szűk ebédlőben, ahol egymást tapossák az osztályok, közben figyelni arra, hogy melyik gyerek mit ehet és mit nem, kinek kell külön melegíteni, ki nem vett szalvétát, evőeszközt, levest, almát, stb., ki nem tudja a teli tálcáját az ebédlő másik felébe áttuszkolni másik ötven  kölken keresztül, aztán ebéd után figyelni arra, hogy ki milyen szakkörre megy és elküldeni időben, aztán megenni az ebédedet egy szobor talapzatán ülve az udvaron, miközben azt figyelni, ki kit csépel éppen, két falat között orrot törölni, beengedni vécére, meghallgatni minden problémát, amivel folyamatosan ostromolnak, aztán megírni velük a leckét fáziskésésekkel, mert fél óránként csorognak vissza a szakkörökről, azt le is ellenőrizni, aztán meguzsonnáztatni, mesét olvasni, visszatartani a pisilést, és várni a szülőket, mint a megváltót. Ilyen majdnem minden napom, és szerintem még hagytam is ki belőle olyan apróságokat, mint hányás, pisi, sár és kiömlött kakaó takarítás, elveszett holmik keresgélése, dédelgetés, stb. Mindez reggel negyed nyolctól délután fél ötig. Persze van, amikor nem napközizem, de ilyenkor tuti beesik egy értekezlet, vagy helyettesítés, vagy valami egyéb elfoglaltság, szóval nagyon ritka az, amikor három-négy óra felé már haza tudok menni, és nem is viszek haza munkát. Azt azért még kipróbáltatnám a fenti okosokkal, hogy mennyi idő alatt írják meg 26 gyerekre a szöveges értékelést, amit most adtunk ki szünet előtt. Mert azt viszont csak itthon lehet megcsinálni nyugiban, és bizony volt olyan nap, amikor hazaértem fél hétkor, és még éjfélig értékelést írtam. Szóval, aki sajnálja tőlem ezt a három nap szünetet, annak szívesen felajánlom kipróbálásra a dolgot.

Tegnap nagy pakolászás volt a házban, lomtalanítás okán, a közös képviselő végigjárta az összes tároló helyiséget és könyörtelenül kirakatott minden szekrényt és limlomot. Embereket is fogadott, akik többé-kevésbé meg is csinálták a dolgukat, magyarul, amit nehéznek találtak, oldja meg a tulaj (így jártam), a többit meg összebarmolták, törtek, zúztak. Alig tudtam megmenekíteni a két hangfalamat, amit felajánlottam az iskolai hangosításhoz, de még nem tudtuk beszállítani a suliba. Jól kiürült a tárolónk, már csak üvegek és cserepek vannak benne, de vissza fogom csempészni a maradék parkettámat, mert itt a 49 négyzetméteremen nem tudom hol tárolni, kidobni meg nem akarom. Izgultam, hogy szóvá teszik a virágállványomat, de békén hagyták, úgy látszik győzött a forradalmam. :)

Jó, hogy süt a nap, de sajnos látszik, milyen rondán beverte az eső a szépen megpucevált ablakomat. Nem baj, behúztam a függönyt! :)
Megyek, alkotok valami finom ebédet, aztán folytatom a henyélést. Csóközön! :)

Évindító dödögés :)

Aug.28. Gyermek úgy döntött, hogy ad még egy esélyt a MÁV-nak. Nekem voltak némi fenntartásaim, nem a hajnali fél ötös kelés miatt (DE!!!!), viszont mindenképpen a dolog mellett szólt, hogy spórolunk 200Ft-ot és amúgy is Kelenföldön van a találkozó. Persze belekalkuláltunk 45perces késést, ha ennél több lesz, gyermek tombolni fog nem kicsit.

Elkezdődött az iskolai hacacáré, rögtön nem olyan egyszerű az élet, már most teljes a káosz, győzzem átlátni a rendszert. Minden évkezdés zűrös, képtelen vagyok megszokni, pláne, hogy ugyanazokba a csapdákba esünk folyamatosan. Leginkább az zavar, hogy akárhogy tervezed, szervezed meg magadnak a munkát, mindig közbe jön valami külső tényező, ami jól keresztbe tesz, így aztán sokszor csak kapkodva vagy egyáltalán nem tudsz a saját dolgaiddal foglalkozni. Szerencse, hogy én már egy hónapja bejárok a suliba, pihenésképpen kinyomtattam az összes tanmenetemet, és a termem is többé-kevésbé rendben van. Viszont nagy gond az órarend, hiába csináltuk meg már júniusban, minden nap van valami változás, művészet ennyi osztályt, ide-oda tanító pedagógust összeegyeztetni. Nekem speciel nincs napközisem se, fogalmam sincs kik  lesznek délután a kicsikkel. Csak heti két napot kaptam napközire a tantárgyfelosztásban, egy délutánt még el tudok sózni az osztályban tanítók valamelyikének, de a többi három még lóg a levegőben.
Van azért jó hír is, megdicsért minket a pályázati konzulens, úgy néz ki ügyesen dolgoztunk. Cseppet sem bánom, hogy rászántam a nyárból ezt a néhány hetet, főleg annak tükrében, hogy volt értelme a munkának. Persze kell még pofozgatni, meg lesz egy nagyobb falat, ami hátra van, de az oroszlánrésze már kész van, és ez megnyugtató érzés.

Hamarosan mennem kell, vár rám egy élményszámba menő értekezlet. Na, meg lenyomok még egy kávét, mert ez a hajnali kelés nem az én műfajom. :)
Csóközön! :)

Eksön!

Aug.18. Gyermek ki van purcanva a forgatásoktól, de nagyon élvezi. Folyamatosan hívják, ez jó, legalább kitölti az idejét és még keres is. Szorgalmasan gyűjtögeti a kis pénzét, bár szerintem a tandíj nem fog összejönni, más forrásokat is muszáj lesz keresni. Persze nem akarom kedvét szegni, mert látom mennyire hajt érte, inkább folyamatosan agyalok, miből lehetne még pénzt csinálni.

A héten három napot dolgoztam, szerdán kezdtünk, reggel héttől délután kettőig, fél háromig nyomtuk az ipart, egészen jól haladunk. Kolléganő szerint decembernél előbb nem lesz pénz belőle, mindegy nekem mikor, csak fizessenek, mert folyton kapom a felszólító és fenyegető leveleket és telefonokat a tartozásaim miatt. Pedig aztán nincsenek brutális elmaradásaim, de valamit mindig tologatok magam előtt, hogy a fontos és sürgős dolgokra jusson.
Szerencsére a gépemnek semmi baja, átnézte az informatikus, szerinte csak egy kis átmeneti üzemzavar miatt nem működött a töltő.
Elkezdtem a készülődést a sulira, frissítettem az interaktív anyagot, na, jól elvacakoltam vele vagy két napot, mert nem akart működni a frissítés. Végül felhívtam az összekötőt, kiderült, hogy nem az én hibám, adott tanácsot néhány beállításra, és lőn! Örültem neki nagyon, mert szuper jó anyag van a matekhoz meg a körihez is, a pici elsősök be fognak tőle halni. :)

Valaki bekiabálhatna, hogy eksön!, mert magamtól kicsit nehezen indulok be. Már megint nagy a meleg, de valahogy olyan őszi fények vannak odakint. A héten minden reggel elálltam a kardigánt, és megdöbbentő, hogy hajnali fél hatkor szinte sötét van, tetszik vagy sem, vége a nyárnak. Nekem speciel nem tetszik.
Eksön!

Szép napot! Csóközön! :)

Aug.10. Reggel hétkor megnyugodva konstatáltam, hogy gyermek valószínűleg odaért a hajnali forgatásra, mivel magamtól ébredtem, és nem egy "Kapja be a BKV!" kezdetű sms-re. Ennek örömére átfordultam a másik felemre és lustálkodtam még egy órát.
Nagyjából ez is jellemezte a napomat, a nagy semmittevés, na, jó egy kicsit ügyintéztem, egy kicsit takarítottam, egy kicsit főztem, (meg jó sokat olimpiáztam) de ennyi.
Ma komoly problémáim voltak  technikával, először a porszívó dugaszát kellett több ízben megszerelnem, aztán azon bosszankodtam, hogy rejtélyes módon nem működik a laptop töltője, ami baj, mert az összes pályázati anyag benne van a gépben, ha lemerül, az szívás. Arról már nem is beszélek, hogy erre a lapira van rátelepítve az interaktív tábla, meg az összes interaktív anyagom, nem fognak örülni a suliban, ha másik töltő kell. Nem tudom egyébként, hogy mi történt vele egy éjszaka alatt, mert tegnap este, amikor kikapcsoltam a gépet, még semmi baja nem volt. Mindenesetre jövő szerdáig kell találnom valami megoldást, mert akkor folytatjuk kolléganővel a munkát.

Várom az ígért lehűlést, mert még mindig nem álltam neki a konyhának, tekintve, hogy még kora reggel is akkora ott a forróság, hogy meg lehet főni. Kinek van így kedve vakerászni? Hát nem nekem, az biztos. Most is szívom a fogam, mert fél óra múlva hazaér gyermek és eszközölnöm kell némi vacsorát. Anyasors, ez van! :) Megyek is, mert én is éhes vagyok. Csóközön! :)

Aug.7. Éjjel tombolt a szél, alig aludtam valamit, az óra meg kegyetlenül kukorékolt hajnali fél hatkor. Nem nagyon akaródzott kiszállni a zuhany alól, de muszáj volt menni, szerencsére hűvös volt a reggel és hamar felfrissültem.

Ma sokat dolgoztam, el is fáradtam rendesen. Lassan, de biztosan haladunk a pályázattal, vannak persze rajtunk kívül álló gátló tényezők, de küzdünk az elemekkel. Tanítványok is voltak ma, el bírtak jönni úgy, hogy még egy ceruzát se hoztak magukkal, pedig megbeszéltük, mit szeretnék gyakorolni velük. Kicsit bosszankodtam, de a rutin megoldatta velem a problémát.
Gyermek is megharcol a feladatával, fájnak a szemei és unja rettenetesen, de azért csinálja rendületlen. Ha minden jól megy hétvégén két forgatása is lesz, ez talán kizökkenti a monotóniából, és nem engem idegel az állandó morgásával.

Fene érti miért van, de valahányszor csak úgy sittysutty összecsapok egy félórás kaját, az mindig isteni finomra sikerül. Bezzeg, amikor rágörcsölök és egy egész délelőttöt rászánok, hogy mennyei menüt varázsoljak az asztalra, no, akkor mindig beüt valami gikszer. Ma olyan gyrost ütöttem össze semmi perc alatt, hogy megnyaltuk a tíz ujjunkat, a tzatziki is úgy sikerült, ahogy még soha, valahogy eltaláltam az arányokat. Kár, hogy nem maradt belőle, holnap is szívesen megenném. :)

Hiába a lehűlés, szakad rólam a víz. Csak úgy süt a falakból a hő. Semmi bajom nem lenne ezzel, ha most a Balcsin lennék, de hát nem vagyok és nem is leszek. Marad az olimpia meg az X-akták felüdülésnek. Ja, és a zuhany. :) Megyek is, csóközön! :)

Még mindig pakolok :)

Aug.5. Hajnali hatkor kidobott az ágy, pedig jól belehúztam az éjszakába. Nem vagyok túl friss, de legalább elvégzem néhány teendőmet, mielőtt túl meleg lesz és már nem lenne kedvem hozzá.

Még mindig szanálok, a nagyszoba már majdnem kész. Végre rendbe raktam a fényképeimet meg a féltve őrzött levelezéseimet, szépen rendszerezve, dobozolva, albumozva, feliratozva valahány, évek óta váratott magára ez a munka. Már nem kell keresgélnem, ha legközelebb találkozóra megyek, és a gyermekről készült albumok is rendben vannak, bár elkelne még néhány mappa, mert jó pár képet csak borítékolni tudtam. Kicsit idegesít, hogy nem találtam egy számomra fontos borítékot, pedig esküszöm, a napokban a kezemben volt, úgy látszik hülyülök. Remélem előkerül valahonnan.
Gyermekkel átválogattuk és listáztuk a könyveket, irgalmatlan mennyiség. Az öt nagy doboz közül, amit az ágyneműtartóból szedtem elő, három doboz mehet eladásra, és ebben még nincsenek benne a szekrényben rejtegetett könyvek, amiket még szintén át kell válogatni. Ott már egyébként nem sok felesleg lesz, mert nagyjából azokat tettem oda, amikhez ragaszkodom, de ahogy magamat ismerem, biztos felülbírálok egy-két példányt. Az lenne jó, ha találnék valakit, aki válogatás nélkül fix összegért felvásárolja az összeset, már van néhány telefonszámom, ha végleg befejeztük a szanálást fel is hívom őket. Csak néhány darab van, amit egészen biztosan egyenként adok el, mert ezek szép, drága albumok, nem akarom elherdálni őket.
A ruhákkal se végeztem még teljesen, még egy zsáknyi van, amit át kell nézni, szerintem a legtöbb megy a Vöröskeresztnek. Ki kell derítenem, hol van itt a közelben konténer, majd apránként elhordjuk.
Jövő héten az előszoba és a konyha van soron, de már nagyon unom a pakolászást, alig várom, hogy végezzek. Honnan a fenéből van ennyi kacatom?

Úgy tűnik, számomra vége a nyári szünetnek. Terveztem, hogy a jövő héten még pár napot lenn leszünk a Balatonon, sőt kolléganővel meg is beszéltük, hogy a hátralévő munkánk egy részét ott csináljuk meg, így összekötjük a kellemest a hasznossal. De sajnos tegnap bejelentkezett a kis tanítványom, így jövő héten a pályázati meló mellett még vizsgára is felkészítek, sovány vigasz ebben a kánikulában, hogy legalább keresek egy kis pénzt. Gyermek is dolgozik, sőt forgatni is jár, gyűjtögeti a tandíját. :)

Hú, nagyon meleg kezd lenni, megyek, befejezem a rendezkedést. Csóközön! :)

Szegénykonyha

Júl.31. Rosszul kezdődött ez a nap. Hajnalban irgalmatlan fejfájásra ébredtem, na, persze egy árva szem fájdalomcsillapító sem akadt itthon. Találtam viszont három szem Coldrexet, gondoltam ártani nem fog, és jelentem, még élek. Sőt, enyhült a fejfájás, de csak kóválygok, mint az őszi légy.

Tegnap leadtuk a pályázat első részét. Kell majd még finomítani meg pontosítani rajta, de a nagy része kész van, egy pipa. A következő adag viszont nehezebb lesz, mert eddig csak szófosás volt, most viszont konkrét dolgokat kell írni, és a zömét nekünk kell kitalálni. Holnap reggel ugrunk neki, remélem addigra elmúlik a fejfájásom, különben hujjujujj!

Nézem az olimpiát, vannak furi dolgok. A média által nyomatott éremesélyesinknek valahogy nem megy, közben meg a surranópályán jönnek a helyezések számomra ismeretlen nevekkel. Elgondolkodtató, hogy miközben pumpálják a rengeteg pénzt az úgynevezett sikersportágakba, addig a szegényebb ágazatok szépen, csendben produkálják az eredményeket. Tényleg csak a pénzen múlik?
Mindenesetre azért én sajnálom Cseh Lacit és társait, nem lehet könnyű lelkileg megbirkózni azzal, hogy a sok éves kemény munkának nincs eredménye, ráadásul a külső elvárásokkal is meg kell küzdeni. Magam is benne voltam a versenysportban, teljesen átérzem a helyzetüket. Azért még reménykedem némi feltámadásban, ha helyre tudják tenni fejben a dolgokat, szerintem lehet egy szép finálé.

Kéne főznöm valamit, de nincs kedvem. A héten szegénykonyhán élünk, abból főzök, amit találok itthon, hát nem sok mindent találok. Tegnap paprikáskrumpli volt, ezzel el is fogyott a krumpli meg a hagyma. Találtam hozzá elfekvőben egy szál virslit, szóval még husi is volt benne, sőt maradt vasárnapról egy fél uborkám, felturbóztam két szem Balatonról menekített paradicsommal, így lett salátánk. Valószínűleg ma beáldozom a karalábét levesnek, lesz mellé bundás zsemle, mert van még egy szem tojásom, és tej is akad a hűtőben. Szerintem holnapra marad leves, gyermek majd megeszi a maradék csirkecombot rizzsel, én meg összeütök magamnak egy kis tésztát olaszos paradicsommártással. A csütörtök még kérdőjel, mert addigra végképp kifogyunk mindenből, és valószínűleg csak pénteken kapok fizetést. Rettentő utálom, hogy már megint mínuszban vagyok. Már csak 11 hónap, és fellélegezhetek, addig viszont kemény lesz az élet. Majd csak kibírjuk valahogy.

Fél szemmel nézem a vízilabdát, nem bírom már idegekkel. Inkább megyek főzni. :p
Csóközön! :)

Szanálás

Júl.28. Csendes a lakótelep, mintha kihalt volna. Biztos mindenki az olimpiai megnyitót nézte és még alszik. :)

Két napig szanáltam a szekrényekből, főleg ruhaféléket, találtam olyat, ami kicsi rám. Ez vicces, évek óta tartom a súlyom, plusz-mínusz egy-két kiló ide-oda, de nagyjából stagnálok. Viszont tény, hogy helyenként átrendeződtem, nemcsak a korosodásból, de a lusta disznó szindrómából kifolyólag is. Magyarul löttyedt vagyok, mint a franc. Van is némi lelkifurim, de még nem akkora, hogy felemeljem a hátsóm. Na, nem baj, most úgyis itt az olimpia, jön a sportos időszak, majd jól megnézek mindent a tévében. :)
Olyan ruhát is találtam (sőt többet), ami még nem volt rajtam, és minden bizonnyal nem is lesz, hihetetlen, hogy tudtam megvenni. Nyilván pillanatnyi elmezavar volt. Gondoltam egyébként, hogy külön teszem ezeket, és eladom a bizományiban, de égen-földön nem találok olyan helyet, ahol bevennék pénzért a használt ruhát. (Ami mellesleg nem is használt.) Fogalmam sincs, mit csinálok ezzel a sok gönccel. Régebben mindig jótékonykodtam, bevittem a Családsegítőbe, de onnan legutóbb kiszórtak, hogy nem tudják hol tárolni. Aztán olyan is volt, hogy egyszerűen csak bezacskóztam és letettem a kuka mellé, általában elvitték pillanatok alatt, de sajnos előfordult, hogy szétszórták, és ez nekem kellemetlen volt. De legalább a nagy része jó helyre került és szívesen adtam. Most viszont, hogy le vagyok gatyásodva nem kicsit, jó lenne pénzt csinálni a jobb darabokból. Lehet, felnyomom Vaterára, hátha. :)
Jövő héten a könyveket szanáljuk gyermekkel, tele az ágyneműtartóm bedobozolt könyvekkel. Amíg voltak plafonig érő polcaim, szépen mutattak rajta, és nem zavart, hogy már régen kiolvastam mindet, de az új bútorokra/ba nem férnek, annak meg mi értelme, hogy dobozokban vannak. Valószínűleg a legtöbb Vaterán végzi, csakúgy, mint az évek óta gyűjtögetett Wellness és Shape magazinjaim is. Remélem nem egy forintért fogja valaki leütni. :)

Délután muszáj nekiállnom a pályázatnak, hétfőre kész kell lennie egy részének. Jól ellustálkodtam az időt, egész héten rá se bagóztam. Pedig hát nem kevés munka. Csak ne lenne ennyire nyár! :p
Csóközön! :)

Júl.26. Ma az a nap van, amikor korán akartam kelni, de nem sikerült. Nem tudom, így mi lesz a világrengető terveimmel.

Jól elment ez a hét, sok hasznosat nem tettem, pedig a szándék megvolt. Voltam allergia vizsgálaton, persze megint az derült ki, hogy egészséges vagyok. Ez bosszantó és érthetetlen. Na, nem az egészség, hanem hogy a fene érti miért köhögök meg fulladozom már fél éve, ez cseppet sem egészségre utal. Eddig minden vizsgálat negatív eredménnyel zárult, az orvosok meg találgatnak. Majd a boncolásnál kiderül. :)
Tegnap elkezdtük kolléganővel a nyári projektet, lesz munka bőven. Összeszedtük hozzá az anyagot, most ki kéne találnom, hogyan álljak neki. Kábé úgy vagyok ezzel, mint a halpucolással, forgatom, nézegetem, de nem találok rajta fogást. Ráadásul tökre kikészít ez a nagyképű, szófosó pedagógiai szakduma, sose értettem, miért kell körülírni azt, ami egyértelműen kimondható. Előre látom, hogy ez az egész pályázat 80% mellébeszélésből 10% lényegből és 10% adatból fog állni. Nyilván a 80% lesz a nehezebb meló.

Remélem, ma már nem fog esni az eső, mert ablakot szeretnék pucolni. Azt még nem döntöttem el, hogy melyik helyiségben kezdem a munkát, majd elemzem a kérdéskört logisztikai szempontból. Nyilván nem a fürdőszobában, mert ott nincs ablak.
Gyermek is nekiállt tegnap szanálni a szobájában, sajnos engem is bevont és ezzel megzavarta a délutáni ejtőzésemet. Közel fél órás átcsoportosítás után kijelentette, hogy a rendhez sokkal több helyre van szükség, mint a kupihoz. Erre a következtetésre azután jutott, hogy kirámolta az egyik kacatos dobozát, és miután a felét lomtalanította, megpróbálta a másik felét rendben visszapakolni. A heringkonzerv tipikus esete állt fenn, a felének a fele fért vissza a dobozba, de legalább jól mutatott. :)

Azt hiszem, itt a pillanat, hogy hasznossá tegyem magam. Megyek reggelizni! :) Csóközön! :)

Szerelem, szerelem....

Júl.21. Hűvös, borús az idő, mintha nem is nyár lenne. Magamra kaptam a kardigánt is, mert még a sepregetés se izzasztott meg.
Három nap óta ma van először, hogy nem fáj a fejem, semmi se akarta kivenni, ilyen is régen volt már. Biztos ezek a hülye frontok, jönnek-mennek, azt se tudja az ember, mire készüljön.

Tegnap minden kiesett a kezemből, de nem csak én szerencsétlenkedtem, körülöttem mindenkinek volt valami nyűge. Gyermek hajnali ötkor küldte az sms-t kétségbeesve, hogy nem fog fél hatra beérni Kelenföldre, mert legalább fél órát késni fog a vonat, ha nélküle mennek el a filmesek, ugrott a forgatás. Éppen valahol a pusztában álltak már tíz perce, és senki nem mondott nekik semmit. Hozzátenném, ez egy munkásjárat, az emberek pedig időre járnak dolgozni. Szerencsére a filmesek is késtek, így éppen elérte a statisztabuszt, de nagyon ideges volt szegény.

A nyaraló körül is zajlott az élet, mert egyébként mikor nem. Tegnapelőtt reggel, amikor az apu kiment az újságért, észrevette, hogy a vízaknánkból dől a víz az utcára. Nosza, lekapott magáról mindent, pucéran bele az aknába, ami már félig tele volt, lebukott a jéghideg vízbe és elzárta a főcsapot. Persze mi könnyesre röhögtük magunkat az anyuval, amikor elmesélte, de nem volt annyira vicces, baja is lehetett volna, mi meg még békésen aludtunk. Kiderült, hogy eltörött egy rozsdás cső, hál'istennek nem a miénk, hanem a vízműé. De itt még nem volt vége a kalandnak, mert változott a vízmű telefonszáma, amit ki kellett nyomozni, szó szerint, mert miután végigtelefonáltuk Almádi összes hivatalát, és sehol nem tudták megmondani, az apu végül felhívta a rendőrséget, és ott aztán megmondták. Na, így intézkedtünk.
De hogy ne maradjunk vizes kaland nélkül, elrepedt a porcelántartály a vécében, ki kellett cserélni. Tegnap bementek az anyuék Almádiba, vettek egy újat. Itthon aztán jóapám nekiállt szerelni, kiderült, hogy nem jó szigetelőgyűrűt adtak a csomagba. (Szerinte.) Nosza, visszamentek reklamálni, persze hiába, de legalább visszacserélték a dinnyét a zöldségesnél, amit előző nap vettek, és az apunak nem ízlett. Végül egész napos küzdelemben felszerelte a tartályt, de aztán egy óra múlva rájött, hogy véletlenül parkettafugázóval szigetelt szilikon helyett, ezért aztán most senki nem meri használni a vécét. Egyébként erre úgy jött rá, hogy kitalálta, honnan jönnek be a hangyák a házba. Szerintem a lenti fürdőszoba kisablakán, szerinte meg a teraszajtó alatt. Gondolta, leszigeteli a teraszajtó alját, ha már egyszer úgyis a kezében van a szigetelő. (Parkettafugázó :))))) - a szerk.) El is kezdte a műveletet, és egyszer csak bekattant neki, hogy valami furcsa. (Tán a szigetelő színe? Vagy állaga? :)))) - a szerk.) És akkor jött a megvilágosodás meg a pillanat, amikor elolvasta a flakonon, hogy mit is tart a kezében. Pechünkre azért még befejezte a keneszelést, ami baromi ronda lett, de majd nem nézek oda. Arra azért kíváncsi leszek, hogy lehet-e majd használni a vécét, mert a parkettafugázó száradási ideje 24 óra, és kérdéses, hogy száradás után szigetel-e, vagy csak csendben feloldódik az idők folyamán és mindent összemaszatol a barna cucc.
Anyám egyébként szerelőt akart hívni, de az apu lehurrogta, mert azt hiszi, hogy mindenhez ért, ami műszaki dolog, de sajnos nem. Szerintem van, amin nem szabad spórolni, mert helyrehozni valamit, amit elrontottunk mindig nehezebb és többe kerül, mint rögtön jól megcsinálni. De ezt az apunak magyarázhatod. Ráadásul, ha ő szerel, akkor az egész családnak haptákban kell állni, mert folyton szanaszét pakolja a szerszámait, aztán rajtunk keresi. Sose olvassa el a szerelési útmutatót, csak utólag, amikor már elszúrta, és persze ilyenkor a gyártó a hibás. Na, és nem tesz újságpapírt a festék meg a ragasztó alá, hanem mindent összeken, simán kalapál a padlólapon, lenyúlja a konyhából a legjobb késeket és tönkre is teszi őket, szóval legtöbbször több kárt okoz, mint amennyi hasznunk van a házi barkácsolásból. Az a baj, hogy ezt megmondani se lehet neki, mert megsértődik, pedig beláthatná végre, hogy ennyi idősen már nem tud annyi felé figyelni. Ráadásul simán megengedhetnék maguknak anyagilag, hogy szakembert hívjanak, mondjuk egy ilyen munkához, mint ez a tartályszerelés. Egyébként az egész ház tele van ilyen házilag összetákolt dologgal, ami bármelyik pillanatban tönkremehet, és ami ráadásul ronda is, de hát milyen alapon kritizálok én, aki a legcsóróbb az egész családban.

Hát ilyen vidáman zajlik itt az élet. Olyanok vagyunk, mint a Skála áruház: itt mindig történik valami. :) Pl. most az fog történni, hogy megyek ebédelni. Az apu főzte a gombát! :)
Csóközön! :)

Júl.18. Úgy tűnik, visszatér a jó idő, ma én is visszatérek a Balatonra. Kibírnám, ha még ez a hét meleg lenne és napsütéses, mert jövő héten már neki kell állni a munkának, vége a láblógatásnak. Na, persze arra majd azért ügyelek, hogy ne erőltessem meg magam, de a feladat mégis csak feladat, és a kötelezettségnek már a gondolata is fárasztó. Főleg, ha az ember tudatában ott bujkál, hogy mindezt a szabadsága alatt csinálja.

Holnap összejövünk a csajokkal egy kis balatoni letyepetyére, gyermek pedig forgat a Borgiák-ban, mindenki kedve szerint mulat. Előtte viszont még gyors vágtában intézek néhány dolgot, például némi takarítást, mert úgy hagytam itt a lakást másfél hete, hogy hujjujujj, és a helyzet azóta fokozódott. Ja, és visszahúztam a sötétítő függönyt, így most látszik is. :p

Nem tudom mi az oka, de valahogy nem akaródzik kimenni a gyomromból a görcs. Iszonyat feszültnek érzem magam, minden vibrál körülöttem, nem vagyok képes leereszteni és megnyugodni. Persze, foghatnám az anyagi gondokra, meg arra, hogy megint áll a háború gyermek és a szüleim között, de ezek megszokott, napi problémák, már fel sem veszem olyan mértékben, ahogy azt illene, bár lehet, most Freud bácsi somolyog a bajusza alatt. Jó lenne, ha csak néhány napra megszabadulhatnék ettől a szorítástól, nem tudom sikerül-e, dolgozom rajta. :)

Ettem tegnap halat! :) Egyből jobb lett az emésztésem. Bár mindent ilyen jól meg tudnék emészteni....
Csóközön! :)

Szalonnainvázió

Júl.14. Kérem tisztelettel, nálunk a kaja központi kérdés. Ez egyébként érthető, mivel az élelem alapvető létszükséglet, de a mi családunkban a nap leglényegesebb alapkérdései a "Mit főzünk ma/holnap/a héten?", "Mit hozzak reggelire?", "Mi lesz az ebéd/vacsora?", "Mikor eszünk?", "Nem vagytok még éhesek?", "Na, kész van már az ebéd?", "Ti nem akartok még enni?", "Megterítsek?", stb. A folyamatos éhezés verbális kifejezése mellett egyes családtagok (apám, gyermek) egyéb kommunikációs technikákat is bevetnek, úgy, mint: a hűtőszekrény permanensen visszatérő nyitogatása, a konyhai műveletek rendszeres ellenőrzése, belekóstolgatás a fazékba, a falióra gyakori és feltűnő nézegetése, sóhajtozás, hassimogatás, fintorgás, főzőműsorok keresése a tévében, fel-alámászkálás a konyhabejáratig és vissza, spájzba való bekukucskálás, rejtvényújság feltűnő lapozgatása, újságból való gyakori kitekintés a konyha irányába, and so on. Fentiek miatt anyám nyaralása rendszerint arról szól, hogy reggel kilenckor beeszi magát a konyhába, és egész nap ki se dugja az orrát, legfeljebb egy-egy "Szedjetek egy csokor petrezselymet!" vagy "Ki kér erős paprikát az uborkasalátára?", esetleg "Felugrana valaki a boltba zsemlemorzsáért?" típusú megszólalás erejéig. Szerintem egy hét után már alig várja, hogy visszamehessen dolgozni.
Ma este, amint lezuttyant a tévé elé, hogy kipihenje a konyhai teendők fáradalmait, apám rögtön nekiszegezte a kérdést: "Kiszedjük a csülköt a fazékból?" Anyám félreérthetetlen pillantása ellenére már következett is a következő kérdés: "Betesszük a kukoricát a hűtőbe?" A többesszám első személy természetesen az ellenség megtévesztésére szolgál, és úgy értendő, hogy anyám rögtön ugorjon kiszedni a csülköt és betenni a kukoricát a hűtőbe. Na, itt jött a pillanat, amikor szóltam, hogy hadd nézze már nyugodtan a tévét, ráér az a hülye csülök, de elengedte a füle mellett.

Hozzátenném, hogy én is szívesen megtennék ezt-azt, de nekem tiltott övezet a konyha, ha a szüleim lenn vannak. Ha mégis betévedek eme helyiségbe, valamelyikük azonnal a nyakamban liheg, hátha elkövetek egy-két merényletet az aktuális körömpörkölt vagy húsleves ellen. Sajnos az van a dolgok hátterében, hogy mi nem szeretünk zsíros és agyonsózott kaját enni, velük ellentétben, és néha próbálkozom valami egészségesebb cuccra rávenni őket, sikertelenül, sőt apám fintorogva ül asztalhoz, ha mi másképp eszünk valamit, mint ahogy ő jónak tartja. Én például nem szeretek harminc fokban füstölt csülköt enni babfőzelékkel, de az lesz, mert a grillcsirke salátával csatát vesztett. Megkérdezte pénteken, milyen felvágottat vásároljon nekünk, mondom pulykasonkát, erre vett füstölt kolbászt és háromféle szalonnát. Amit egyébként szeretek, de nem nyáron és nem minden nap. Anyunak is már tele a hócipője, mert folyton ilyeneket vásárol és eszi is töménytelen mennyiségben, és persze neki is ezt kell enni. Borzasztó, mennyire nem törődik azzal, hogy kinek mi a kívánsága. Legalább az anyura figyelne jobban, nekem csak ilyenkor kell elviselni a dolgait, de neki minden nap.

Úgy néz ki, hétfőn hazaugrunk egy-két napra, el kell rendeznem néhány hivatalos ügyet, gyermek meg forgat, ha minden jól megy. Legalább veszek normális kaját, mert én ezt a szalonnainváziót nem fogom sokáig bírni. :)
Csóközön! :)

Júl.13. Vissza kell, hogy szívjak néhány dolgot. Először is tetű lassú a net, alig tudom betölteni az oldalakat, néhány napja még szárnyalt, most meg vacakol. Fene érti ezt.
Aztán tegnap egész délelőtt borús idő volt, gyermek takaróban olvasott kinn a teraszon, délutánra viszont olyan meleg lett, hogy mégis lementünk a strandra. Hűlt ugyan a víz, de isteni volt, még napoztunk is. Estére meg olyan fáradt voltam, hogy majdnem bealudtam a tévé előtt, pedig ilyet csak "munkás" időkben szoktam. Na, persze sokat ügyködtem tegnap, kivakartam a konyhát a koszból, pakoltam, főztem, ablakot is pucoltam, de azzal még nem végeztem. Elintéztük Almádiban a csekkeket, meg vettem lottót, hátha... Szóval tevékeny napunk volt.

Ma megint borús idő van, hűvös is a reggel. Mindjárt megyek reggeliért, aztán befejezem az ablakokat, kicsit rendet rakok a spájzban, ez a mai feladat. Nem bírok megülni a seggemen, ez van! :)
Remélem, délutánra megint kisüt a nap! Csóközön! :)

Jó idő, rossz idő

Júl.12. Jól megjött a hidegfront, annyi a mai strandolásnak. Nem volt vihar, csak eső, ennek örültem, mert nem kellett este locsolni, de a borús idő valahogy nyomottá tesz, remélem, a nap folyamán még kisüt a nap.

Annyiból nem bánom, hogy megszűnt a hőség, hogy van a házban sok dolog, majd szépen elsertepeltélek itt-ott. Tegnap nekiestem a konyhának, a feléig jutottam, ma befejezem, meg az alsó szinten megpucolom az ablakokat. Be kéne mennünk Almádiba is, van néhány feladásra váró csekk, szóval kihasználjuk a rossz időt a földi dolgok elintézésére.

Ma lesz a búcsúztatója az osztálytársamnak, sajnos nem tudok elmenni, mert fél napig kéne utaznom csak oda, három átszállással, és nem biztos, hogy visszafelé elérném a csatlakozásokat. Kocsival két óra alatt ott lennék, de hát nincs kocsim.
Szomorú ez nagyon, a találkozó óta sokat gondoltam rá, rengeteget szenvedett szegény. Nem tudni kinek mit tartogat a sors, meg kell becsülni minden ép ésszel és egészségben eltöltött percét az életnek.

Kicsit nehezen mozdulok, persze kit érdekel, elvégre szabadságon vagyok, csak szeretném megcsinálni, amit elterveztem. Már csak egy napig lesz nyugi, holnaptól minden kritika tárgya lesz, amit teszek, szóval minél többet teszek most, annál kevesebb kritikát kapok. Legutóbb azért kaptam, mert nem hagytam kilógni két centire a fóliát a tartóból. :) Ennyi!

Csóközön! :)

Szabadságon

Júl.9. A mai reggel hozott egy kis enyhülést, ragyog a nap, de  frissítő szél fúj, egyetlen átka, hogy zenél felettem a tető és nem hagyott aludni.

Most éppen itt ülök a Balcsin, a teraszon, erre vártam már hetek óta. Az elmúlt hónap melós volt, továbbképzés-hegyek és magántanítványok töltötték ki az időm nagy részét, meg persze a rengeteg év végi adminisztráció, ami helyenként erősen borzolta az idegeimet. Most két hét pihi, aztán megint munka, rövid lesz az idei szabadság. Remélem, kárpótlásul lesz némi anyagi haszna a befektetett energiának, össze kell szedni azt a fránya tandíjat.
Gyermek sikeresen leállamvizsgázott, de úgy tűnik, nemcsak diplomát nem kap, hanem szakképesítést sem, csak egy igazolást, hogy bejárt a főiskolára. Ennyit az alapképzésről, ami egy vagyonba került. Ennek ellenére már megkeresték egy komoly munkával, drukkolok, hogy összejöjjön, nem árt gyűjtögetni a referenciákat. Szépen összejönnek neki nyáron a statisztálások is, már volt két reklámfilmben, meg forgatott Bruce-szal, és hívták újra a Borgia-sorozatba, megint nemes lesz, kapott szép ruhát.

Sajnos csak néhány napunk lesz itt kettesben gyermekkel, péntektől megtelik a ház, kezdődik a feszkó, gyermek képtelen kijönni a szüleimmel. Ő is hibás, mert nem tudja átengedni a fülén az apám pikírt megjegyzéseit, és rettentő rosszul viseli azt is, hogy folyton megy a marakodás hülyeségeken. Húzna el ilyenkor a szobájába, de nem, ő is rátesz még egy lapáttal. Amúgy is áll a bál, hogy mennyi pénzzel támogatták a főiskolát, gyermek mégis színésznő akar lenni, ami a szüleim szemében nulla értékű, és apám nem átallotta alacsonyabb rendűnek nevezni gyermeket az öcsém lányával szemben, akinek bezzeg már nyelvvizsgája meg jogosítványa is van. Persze ezt olyankor, amikor én nem voltam ott, csak az tűnt fel, hogy a lányom nem szól az apámhoz. Na, így nyaraljak!

Megyek, mert mindjárt lemerül a laptopom, fene érti miért, de áramszünet van, remélem nem romlik meg semmi a dugig töltött hűtőben. Azt viszont mondanám, hogy tavalyhoz képest most szárnyal a net, már a házban is van térerő, pedig nem látom, hogy kivágtak volna egy fél erdőt.
Na, majd még jövök, de most intézkedem áramügyben. Csóközön!

Havazás

Máj.28. Már megint szétestem. Tele vannak a zsebeim cetlikkel, mit, mikor hogyan meddig, stb., az agyam telítődve, mint az ázott szivacs, és a memóriám kezd leépülni. Péntek reggel konkrétan két percig álltam a fürdőszobában a mosdó előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy a lila vagy a narancssárga fogkefe az enyém. Ez gáz!!!!
Múlt héten beláttam, hogy kicsit nagyot haraptam az év végi műsorunk tekintetében. Akkora ötletmenésem volt, hogy nem bírtam leállni, és a büdös kölkek meg rátettek egy lapáttal, mert tetszett nekik a koncepció és még többet akartak, sőt nekik is beindult a fantáziájuk. Én meg éjszakákba nyúlóan vacakoltam vele, hogy összerakjam mindazt, amit közös erővel kigondoltunk, és nagyjából össze is állt, csak azt nem vettem számításba, hogy ezt valamikor próbálni is kéne. Na, itt csúszott be a bibi. Órán nem próbálhatok, mert nyakunkon az év végi felmérések özöne, és délután se próbálhatok, mert tanítás után a fél banda rohan fejlesztőre, szakkörre, zeneiskolába, edzésre, na, ennyit a remek koncepcióról. Azért már háromszor vagy négyszer sikerült összerántanom a népet, hála annak, hogy már nem járunk korcsolyázni, meg beáldoztam a technika órákat, ami azért ciki, mert egész félévben csak kétszer osztályoztam, nem t'om így hogyan lesz jegy a bizonyítványban. ( Hozzáteszem, hogy nagy baromságnak tartom a technika osztályozását. Pl. húsvét előtt múzeumba mentünk játszóházba, most mit osztályozzak a tojásfestésen? Anyák napi ajándékot meg, amit szintén technika órán készítünk, elvből nem osztályozok. Most mondjam azt a kissé suta gyereknek, hogy amit szeretettel készít az édesanyjának az hármas?????) Na, szóval van még két hetünk, hogy alkossunk, aztán lesz, ami lesz, abban bízom, hogy a szülőknek akkor is tetszeni fog, ha elrontjuk. :p

Szombaton megrázó élményem volt, azóta se vagyok valami jól lelkileg. Érettségi találkozónk volt (30 éves, ez nagyon durva!), és nagyon hirtelenjében lett megszervezve. Csodálkoztam is, mert szeptemberre terveztük, de ennek ellenére szinte mindenki eljött, még az ország másik végéből, sőt külföldről is. A magyarázat annyi, hogy egyik osztálytársunk halálos beteg, utolsó stádiumban van, és az volt a kívánsága, hogy szeretne tőlünk elbúcsúzni. Elmentünk hozzá, és megtettük, amit kért. Nem tudok mit mondani, de sose fogom elfelejteni azt az örömöt a meggyötört arcán, ahogy fogadott minket, a fájdalmai és a gyengesége ellenére. Megöleltük, megpuszilgattuk, pedig nem lett volna szabad a fertőzésveszély miatt, de azt hiszem mindenki úgy volt vele, hogy ez már nem ront a fizikai állapotán, és a lelkének jó. Nehéz volt utána visszamenni a vacsorára.

Ma aput köszöntjük, remélem, gyermek felébred délig. Nagyon el van fáradva ő is, két héten keresztül folyamatosan vizsgázott, szombaton meg fellépésük volt Nyíregyházán. A legfontosabb, hogy a fősuli is rendben van, négyest kapott a nyelvi tárgyra, most már mehet államvizsgázni. Diplomát azt nem fog kapni, mert nincs nyelvvizsgája, de majd azt is összehozza valahogy, valamikor, ha minden jól megy. Most azon ügyködik, hogy legyen nyárra munkája, különben nem fogjuk tudni kifizetni a színisulit szeptemberben, ugyanis a diákhitelre már nem lesz jogosult.
Nekem is sűrű lesz a nyár, mert van egy iskolai project, amit elvállaltunk egy kolléganővel karöltve, szóval mehetek júliusban továbbképzésre, aztán meg neki kell esnünk a munkának, mert szeptemberre össze kell rakni a nagy részét. Ugrott a karibi nyaralásom. Pedig erre szántam a pedagógus napi jutalmamat.

Hát így zajlik az élet mostanság nálunk. De mintha mások is el lennének havazódva! Hmmmm????
Csóközön!

Anomáliák

Máj.16. Nem új keletű megállapítás, hanem sok éves tapasztalat, hogy az szív a legjobban, aki rendesen dolgozik. Namármost, ha ráadásul alkalmazott vagy, akkor duplán szívsz, sőt tovább megyek, egy közalkalmazott triplán, és ha még inkább szeretném fokozni az amúgy is igazságtalan helyzetet, egy pedagógus megszámolhatatlanul sokszorosan szív.
Pénteken büntiben leszek, mert versenyre vittem gyerekeket. Nem is akármilyen verseny volt, hanem országos döntő. Lehet, rosszul gondolom, de az én értékítéletem szerint egy országos döntőbe jutás dicsőség. Dicsőség a gyereknek, mert belefektette a tudását és beáldozta szabadidejét, dicsőség a felkészítő pedagógusnak, mert belefektette a tudását és beáldozta szabadidejét, és nem utolsó sorban dicsőség az iskolának, ami majd learatja a babérokat és villogtathatja a fényes statisztikáját a fenntartónak. Ehhez képest az iskola értékítélete szerint én ma nem dolgoztam. Annak ellenére, hogy délelőtt letanítottam az összes órámat, megszerveztem ig.helyettes helyett, ki vigyáz negyed óráig az osztályomra, amíg én a versenyzőimmel rohanok a buszra, megszerveztem ig.helyettes helyett, hogy ki lesz helyettem délután a napköziben (mindezekért nem én veszem fel az ig.helyettesi pótlékot), elvittem vidékre a kölkeket az országos döntőre saját költségen, mert az iskola ezt sem fizeti, fél hétkor értem haza, mert még vissza kellett kísérnem a gyerekeket az iskolába, aztán még elkísértem az egyik gyereket a buszmegállóba, hogy hazajusson valahogy a város másik végébe, mert a szülő nem jött be érte kocsival, és mindezek ellenére pénteken le kell dolgoznom a mai délutánt, mert az iskola, aminek hozzuk a dicsőséget a statisztikájához, nem fizet helyettesítést a kolléganőnek. Ez már csak így megy nálunk.
Hozzáteszem, hogy ebben az évben már szerepelt két gyerekem országos döntőben, nem is akárhogy, és baromi szerencsém volt, hogy a szülők elvitték őket Győrbe, mert nem tudtam volna velük menni, tekintve hogy nem volt pénzem útiköltségre. Iszonyat szégyelltem magam, pedig nem nekem kellett volna, és nem tudtunk elmenni Szegedre se az eredményhirdetésre, hasonló okokból. Azért felmerült bennem , hogy mi van, ha egy szülő nem tudja anyagilag bevállalni az utazást? Lemarad a tehetséges gyerek egy fontos versenyről? Mert az iskolának csak eredmény fontos, a támogatás nem? 
Mellesleg hasonló a helyzet, ha továbbképzésre megy az ember. Rohadtul nem számít, hogy nem a saját szórakoztatásodra, hanem az iskola érdekében képezteted magad munkaidőben, amiről egyébként nem is tehetsz, mert nem te szervezed a tanfolyamot, de oldd meg, ki legyen helyetted az adott órán, és később még dolgozd is le azt az időt, amit továbbképzésen töltöttél. Szerintem ezek anomáliák.
Az én értékrendemben fontos helyen áll, hogy az ember a képességeihez mérten a maximumon teljesítse a feladatát. Sok olyan dolgot megteszek, mi nincs a munkaköri leírásomban, de ezen a pályán tovább kell látni az orrunknál, és észre kell venni, ha egy munkában vagy gyerekben ott a lehetőség. Akkor nem azt figyelem, hogy ez most túl van a munkaidőn vagy nem az én dolgom, vagy egyáltalán nem tartozik a feladataim közé. Csak azt érzem, hogy ezt most meg kell csinálnom, és sosem magamért teszem. Na, jó, persze egy kicsit magamért is, mert élvezem, ha egy munka kreatív és kihívás, de ha csak magam miatt érnék el eredményeket, akkor is értékelniük kéne azoknak, akiknek ez a dolguk. Nem pénzre gondolok, mert e tekintetben már nincsenek illúzióim, de abban, hogy segítenek megteremteni a munkához a feltételeket, ez igenis elvárható. És ha engem lekakilnak magasról, legalább a gyerekek miatt.

Ui: Képzeljétek, hármasom van a lottón!!!! :))))) Ne kérjetek kölcsön, mert a nagy részéből már kifizettem a múlt havi adósságaim egy részét. (Pedig szerettem volna egy új nacit, mert a teszkó gazdaságos már lerohad rólam. Nem baj, majd jövő héten az ötösömből! :))
Csóközön!

Hapci!

Máj.1. Hű, de vacakul voltam tegnap! Dél körül muszáj volt vízszintesbe helyeznem magam, és fel se keltem késő délutánig, a fejem helyén mintha mázsás kő, (na, nem az agyi kapacitásaimtól), a torkomban meg szögesdrót lett volna, és egyvégtében tüsszögtem, mint egy hapcimanó. Persze bevetettem mindenféle házi praktikát, szóval még élek, bár a látszat néha csal.
Gondolkodtam egyébként, lehet, hogy beletrafált az orvos, mikor legutóbb mentem hozzá a köhögés miatt, mert kínjában, hogy nem tudja mifene bajom van, felírt egy allergia elleni gyógyszert, ami használt, legalábbis javult a köhögés és már nem fáj a tüdőm. Talán nem is megfázásom van, hanem allergiám, mert a szemem is viszket és folyik az orrom. Sajnos már megettem az összes pirulát, így most nem tudom tesztelni magam.

Gyermek délelőtt visszament Pestre, mert előadásuk volt Laliizén, előtte meg kiruccant megvizslatni Buttont élőben, aszongya, sittysutty, ennyi volt, kettőt se pislantott, úgy elhúzott előtte. Én leginkább csak lazultam, próbáltam pótolgatni a tegnapra tervezett tevékenységeimet. Közben tévéztem, kicsit rendezgettem a befizetetlen csekkjeimet, és majdnem felmostam, de aztán mégse. Ja, és elhasználtam egy százas pzs-t röpke fél nap alatt.

Őszintén szólva van egy kis lelkifurim azzal kapcsolatban, hogy nem mentem le a Balcsira, kellett volna ügyködni a ház körül, mindig az anyuékra marad a nagyobb meló. Ők persze sosem szólnak, hogy kéne segíteni, de én azért rá szoktam érezni, és megyek is, ha tudok. De ez most egy ilyen hétvége volt.
Néha nyűgnek érzem azt a banga nagy házat, én nem úgy vagyok, hogy csak beugrom a kocsimba és már ott is vagyok, költeni nem tudok rá, mert még a saját költségeimet sem tudom fedezni, az egyetlen, amit tenni tudok, hogy takarítok, ablakot pucolok, meg lenyírom a füvet, de azt meg mindig akkor kéne csinálni, amikor az anyuék kitalálják, nem pedig, amikor ráérek. Emiatt vannak rossz érzéseim, és látom, hogy meg is sértődnek, ha nem ugrom rögtön, amikor mondják, hogy na, akkor most lemennek a Balatonra. Már azt várom, hogy az anyu abbahagyja a munkát, leköltöznek a házba, és akkor nem kell kampányszerűen beleszakadni a ház körüli melókba másfél nap alatt. Nem tudom, megvalósul-e valaha.

Az viszont tuti megvalósul, hogy most elmegyek fürödni. Csóközön! :)

Dögrováson

Ápr.30. Na, szépen vagyunk, fáj a torkom meg a fejem és folyik az orrom. Csak tudnám, hol szedtem ezt össze. Most gondolkodhatok, hogy azért szakad rólam a víz, mert meleg van, vagy mert beteg vagyok, vagy szimplán banyakór.

Szombaton nyílt mellettünk egy pékség, helyben sütnek mindent. Tegnap felmértem a terepet, sajnos....... már előre látom, gyengém lesz ez a bolt. Akkora túrós buktájuk van, mint egy cipó, és csak kicsit drágább, mint a Teszkóban a negyedakkora. Kicsit örültem, hogy már semmi pénzem, mert ha lett volna, akkor már nem lenne egy kanyi sem. És azok az illatok! Most már aztán végképp nem tudom elképzelni a szénhidrátmentes étkezést. Asszem én itt törzsvevő leszek. :)

Reggel majdnem hasra estem az előszobában egy váratlan barikádon, ki is szaladt a számon egy rondaság, de eszembe jutott, hogy az én hibám, mert este mondtam gyermeknek, hogy lefekvés előtt rakja ki a szennyesét. Mondjuk én a szennyestartóra gondoltam, nem az előszoba közepére, de mindegy, a dolgok változatlansága növeli az ember biztonságérzetét.
Mára háztartásos napot terveztem, de akkor még nem tudtam, hogy dögrováson leszek, előre látom, hogy néhány dolgot el fogok intézni egyetlen kézlegyintéssel. Ilyen lesz az ablakpucolás, a porszívózás, a bevásárlás (hát, az egyéb okokból), a főzés, és a vasalás. Mosni muszáj, mert gyermek holnap reggel visszamegy Pestre, de szerencsére azt nem teknőben kell véghezvinnem. És enni is muszáj, ezt nem részletezem.

Még mindig izgat, milyen új kezelőfelületről beszél Hivatlanom. És ha én csak májustól, akkor ő miért most? Hmmmm????
Háááát, ezen még egy kicsit elagyalgatok. Csóközön! :)

Dömdödöm

Ápr.28. Alkotói válságban szenvedek. Kreativitásom mélypontján leledzem. Mondhatnám azt is, hogy nagyon hülye és ötlettelen vagyok, és ez nagyjából megközelítené a valóságot.
Annyira nem zavarna a dolog, ha nem lenne egy csomó feladatom, amihez szükségem lenne fent nevezett képességekre, de sajnos van, mégpedig meglehetősen sok, és szoros határidővel. Ez a tudat pedig még inkább lefagyasztja az agyam. Pánik közeli hangulatban vagyok.

Véletlenül maradt éjszakára nyitva az ablakom, de így volt jó, imádtam, hogy reggel madárcsicsergésre ébredtem. A lánykám korán elment, valami táncos válogatóra, én meg azon nyammogok, hogy minek álljak neki először. Leginkább semminek, ezzel nagyjából rövidre is zártam a háztartási munkálatokra szánt kísérletemet.
Bosszantó, hogy amint gyermek hazajön, máris szalad a lakás. Piszokul semmi kedvem pakolászni meg takarítani, mennék inkább a szabadba ebben a jó időben. Csak sajnos már arra sincs pénzem, hogy helyi járatos buszra szálljak, nemhogy utazzak bárhova is, így aztán dugába dőlt a tervem, hogy lemegyünk egy napra a Balcsira. Sebaj, majd sétálunk a környéken. Szerencsére a belvárosban háborús körülmények uralkodnak, így elkerüljük a fagyizókat és nem fájdítjuk a szívünket.

Örülök ennek a négy napnak, de főleg a napsütésnek és a melegnek, kicsit feldobja az egyébként nyomott hangulatomat. Nem vagyok fáradt, csak sok a gondom, folyton aggaszt valami, és ez teljesen letompít. Nagyon kemény két hónap áll előttem, tele vagyok szorongással, és nem csak a magam nyűgei miatt aggódom. Na, de ez is el fog múlni, nem igaz? :)

Szerencsére ma nem kell főznöm, sőt vásárolnom se, mert tegnap korán leléptem a suliból és kimentem a piacra, szóval az ellátmány rendben van néhány napra.
Jaaa! Volt ám tegnap lakógyűlés! Megint meg lettünk fenyegetve a virágok miatt. Én már csak röhögök. Kíváncsi leszek, ha tényleg megbüntetnek, mi lesz a jegyzőkönyvben. Az én virágaim a bejárati ajtóm melletti sarokban vannak, nem lógnak a közlekedő folyosóra és nem torlaszolják el, de még csak le sem szűkítik a menekülő útvonalat. Le is mértem, minden oldalról biztosítva van a 110cm, ami állítólag kell egy tűzoltónak adott esetben. Ha mégis útban lenne, amit kétlek, egyetlen mozdulattal félrerúghatók. Ezen kívül nem robbanás- és tűzveszélyesek, hacsak nem benzinnel öntözöm őket ezután. Mondjuk a lift mellett lakó szomszédom bajban van, ha menekülni kell, mert a lakásától a lépcsőhöz vezető folyosó csak 96cm széles, ezek szerint ott nem fér át a tűzoltó, na, akkor most mi van? Megbüntetik az építtetőt? Mondtam is neki, ha itt tűz lesz, neked, babám, annyi! Persze röhögött, komolytalan fickó.Szerintem a virágoknál nagyobb probléma, hogy a lenti bejárati ajtó befelé nyílik, rá is kérdeztünk, a közös képviselő csak hebegett. Az elavult szellőző rendszerről meg ne is beszéljünk, na, ha ott van baj, akkor csak a jóisten mentheti meg a lakókat. Mondjuk ilyenekkel kéne foglalkozni, nem két cserép virággal.

Na, összeszedem magam és valamit kezdek a lakásomban fellelhető vándorcirkusszal. Jó pihenést kívánok mindenkinek a hosszú hétvégére! Csóközön! :)    

Ápr.13. Kérem szépen, én ma zsírt égettem. Há' mert visszatettem a serpenyőt a a gázra, amit elfelejtettem lezárni. Ezzel a módszerrel egyébként már kinyírtam két kávéfőzőt meg a kedvenc, zománcozott teaforralómat is, sose tanulok a hibáimból.
Tegnap kiderült, hogy nincs tüdőrákom, és kaptam időpontot légzésfunkció vizsgálatra. Július végére. Mondom a nőnek, akkor most fulladjak meg júliusig? Végignézett rajtam, és aszongya, hogy nem úgy nézek ki, mint aki meg akar fulladni, mellesleg nincs a papíromon, hogy sürgősségi eset lennék. Na, mondom, a látszat néha csal, mert időnként igenis meg akarok fulladni, ez rajta van a papíromon is, és a magam részéről sürgősen szeretnék most már meggyógyulni, de amíg nincs diagnózis, addig gyógyítani se tudnak, viszont négy hónap pont elég arra, hogy még betegebb legyek. Erre aztán szabadkozott, hogy csak két orvos van és sok beteg, és tetszik vagy sem, ez a legkorábbi időpont. Hát nem tetszik, de most mi a francot tegyek?

Muszáj sokáig fenn maradnom, mert gyermek későn jön, és pezsgőt akarunk bontani annak örömére, hogy leadta a szakdolgozatát. Nemrég hívott, hogy ugye lesz vacsora is. Most már, hogy így kiprovokálta........ :)))
Megyek is alkotni! Jó éjszakát! Csóközön!

Wass Albert - est

Ápr.12. Jól esett hazafelé a séta, az esőtől felfrissült a levegő, de nem volt hideg. Nem siettem, csak ballagtam, közben rendezgettem a gondolataimat.
Érdekes este volt, az tette különlegessé, hogy két embert is más oldaláról ismertem meg.
Rékasiban kellemesen csalódtam, ha röviden kéne jellemeznem, három szó jut eszembe: profi, intelligens, alázatos. Gyönyörűen mondja a verseket, voltak pillanatok, amikor egészen libabőrös lettem, szépen beszél, fantasztikus orgánuma van, és nagyon jól összeállított anyaggal dolgozott. Az is szimpatikus volt, ahogy a közönséggel kommunikált, és megköszönte a szervezők munkáját, amit meg is értek, mert a csilláron is lógtak a teremben.
Számomra újdonság volt Wass Albert nőkhöz írt levelezése, életének ezt a részét egyáltalán nem ismertem, azt se tudtam, hogy Amerikában megnősült. Valahányszor beszélnek róla, csak a művei meg a politikai hozzáállása kerül szóba, de a magánéletéről, azt hiszem, keveset tudunk. Hát, én most már egy kicsit többet. :)
Jó, hogy nyertem ezt a jegyet, nem tudtam volna megvenni, és a látottak tudatában sajnálnám, ha kimaradt volna az életemből. :)

Ápr.10. Múlt éjjel mindenféle hülyeséget álmodtam, örültem, hogy felébredtem. Nagyon korán volt még, nem is világosodott, de már nem tudtam visszaaludni, csak hevertem kissé kótyagosan, és azon gondolkodtam, vajon mi végre jöttek ezek az abszurd álomképek. Kábé semmire se jutottam.

A délelőttöm egy része ügyintézéssel telt, végre leszerveztem a kirándulást. Jól el is ment vele az időm, mert a nyomtató bemondta az unalmast, én meg próbáltam rájönni a hibájára, kevés sikerrel, végül mégis meg kellett keresnem a technikust. Szóval, csúszott némi szépséghiba a terveimbe, de ez a nap amúgy is olyan nyögvenyelősen telt, nehezen rázódtunk bele a munkába.

Gyermek befejezte a szakdolgozatát, holnap már viszi is nyomtatni meg kötni, nagy munkán van túl. Mondanom se kell, még az utolsó pillanatokban is kitaláltak formai változtatásokat, dühöngött is, mert már múlt héten kész volt az egész, de újra kellett formáznia az összes hivatkozást meg oldalszámozást, ráadásul azon vacakoltak, hogy vajon hány forrásnak számít, ha ugyanabból a tanulmánykötetből több esszét jelölt meg. Röhej, hogy háromféle szabályzat is működik a szakdolgozatokra vonatkozólag, de senki nem tudja, melyikre hivatkozhat, ha valamibe belekötnek. Ráadásul felmerültek olyan kérdések is, amelyekre nincs utalás egyik szabályzatban sem, szóval vagy jól tájékoztatták a fészbukon vagy nem. Szerintem egyébként nagyon ügyes szakdolit írt, remélem, ezt majd a tanárok is így gondolják. :)

Ma korán fekszem, legalábbis megpróbálom, már amennyiben ez az időpont korainak számít. :)
Szép estét mindenkinek, vagy jó éjszakát, kinek, mi tetszik. :))) Csóközön!

Szabad-e locsolni? :)

Ápr.9. Logisztikai szempontból egészen jól sikerült az idei húsvét. Tegnap ugyan volt egy mélypontom, mert hát olyan még sose történt meg ebben a családban, hogy a megbeszéltek szerint működjenek a dolgok, de átsiklottam a probléma felett és némi átcsoportosítással megoldottam a helyzetet. :)

A véletlennek köszönhetően délelőtt minden fiú egyszerre esett be, így röpke fél óra alatt átestünk a locsolkodás nemszeretem műveletén. Ez direkt jól jött, mert egy kicsit legalább elfeküdhettem és lazíthattam. Újra nekiestem a régi bejegyzéseimnek, de egy idő után a rendszer spamnak gondolt, és azóta be kell irkálnom azokat a krikszkrakszokat, egyáltalán nem vicces, mert van, amit alig tudok elolvasni. Hát így aztán még több idő, mire feltöltöm az egészet, feltéve, ha meg nem unom menet közben.

Még mindig nem állítottam át a konyhai faliórát, jól esne, ha tényleg aszerint menne az idő. Mintha gyorsabban futnának a napok, amióta előre kellett állítani. Persze lehet, hogy csak a tudatalattim tiltakozik a rendszer ellen, nagyon utálom ezt a nyári időszámítást.

Szépülős estém lesz, tekintve, hogy gyermek csak holnap megy vissza, így nem kell haptákban állnom az utazás miatt. Nem tudom, mennyit fog használni a dolog, de az nagyon durva, hogy jó ideje már csak legyintek a tükörre, ha egyáltalán belenézek. Szerencsére elég rossz a megvilágítás a fürdőszobában, így még nem estem annyira kétségbe, mint azt valószínűleg kéne. Persze az sem ártana, ha néha kapnék valami külső megerősítést, hogy nappali fényben is bátran mehetek emberek közé, de sajnos senkit nem érdekel a fizimiskám, így hát nem tudom tesztelni leamortizálódásom fokát.
Az biztos, hogy már elhervadni nem fogok, locsolásból kifolyólag, legfeljebb aszalódni, az meg a korral jár ugyebár, nincs mit tenni. Remélem, ti sem hervadoztok! További szép húsvétozást, én megyek szépülni! Csóközön! :)

Húsvét

Ápr.7. Mondhatom, nem ilyen hideg, esős húsvétra számítottam, persze úgyse kirándulnék, de legalább a potenciális lehetőség meglenne.

Igazán jó kis hétvége volt a múltkori, teljes lazulás minden szinten. Végre jól kialudtam magam, na, azóta ennek nyoma sincs, sűrű az élet, hogy az már lenni szokott.
Nem olyan régen tudatosodott bennem, hogy két dolog van, ami igazán stresszel, egyik az  utazás, a másik a vendégvárás. Ez azért furcsa, mert imádok utazni és szeretem, ha vendégek jönnek, de az, ami ezeket megelőzi, egyszerűen kikészít. Utóbbi főleg azért, mert nem vagyok egy sütőművész, és ilyenkor valahogy mindenki elvárja, hogy süticsodákkal rukkoljak elő. Hát ezt aztán várhatják, pedig igyekszem, komolyan! De valahogy mindig elrontom. Szegény nagyanyám foroghat a sírjában, amikor a valamelyik csodareceptjével kísérletezem, nekem sose lesz olyan, mint az övé, pedig mindent úgy csinálok, ahogy le van írva. Teljesen tehetségtelen vagyok. Szerencsére azt már megtanultam a Paprika tévéből, hogy ronda étel nincs, csak rusztikus, hát az én süteményeim igencsak rusztikusak, hogy finoman fogalmazzak. Gyermeket egyébként nem zavarja, ha kiskanállal esszük a tortát, de azért egy vendégnek mégse mondhatom, hogy az ott a tányéron nem tehénlepény, hanem lúdláb és legyen szíves vonatkoztasson el. Szóval most muffinokat sütök, ha sikerül. :)

Idén valahogy nincs húsvéti hangulatom, pedig tettem tavaszi virágokat a vázába, feldíszítettem a barkákat, és Gyulát is kiakasztottam az ajtómra. Jól be is sonkáztam, hátha hangulatba jövök, de csak gyomorégésem lett, éppen próbálom orvosolni egy kis eperpálinkával, amit  a szomszédtól kaptam. :)))

Azért, amikor gyermek kicsi volt, komolyabban megérintettek az ünnepek. Akkoriban elmentünk a feltámadási misére, meg a körmenetre, és megtartottunk minden ünnepi szokást. Néha szégyellem, amiért annyira hajszoltnak érzem magam, hogy már nincs kedvem a készülődéshez. Emlékszem, a nagyanyám milyen örömmel  sütött-főzött-takarított ilyenkor mindig. Sose hallottam panaszkodni, hogy nincs kedve valamihez, pedig ő is munka mellett csinálta, és biztos sokszor volt fáradt. Mégis tudott örülni az ünnepeknek. Igazán megtanulhattam volna tőle ezt is. Meg a sütést is. :)

Kellemes húsvétot kívánok mindenkinek!  :) Csóközön! :)

Meló van

Márc.29. Tettem egy bátortalan kísérletet arra, hogy eljussak a boltig, de majdnem elfújt a szél a ház elől, és még a sarokig sem jutottam, amikor elkezdett esni az eső. Visszafordultam, egye fene, ma is tojást vacsorázom! :)

Gyermek csak vasárnap jön haza, úgyhogy elhatároztam, hogy csapok egy laza hétvégét és elutazom velneszezni. Jól kihasználom, hogy a szüleim üdülnek, hívtak és én megyek, végre nem a konyhában töltöm a vasárnapot.
Hiába közelít a szünet, rengeteg a meló, már megint hoztam haza munkát, pedig megfogadtam, hogy ilyet nem teszek. Még csobbanok egyet a kádban, aztán neki is esem a dolgozatoknak, hááát, ki tudnék találni szebb estét is magamnak.

Tegnap elkezdtem lementeni a régi bejegyzéseimet erre az oldalra, hónapok kérdése és itt lesz mind a 925. :P
Egyre jobban utálom az nlc-t, ideges leszek, valahányszor odakattintok és a képembe jönnek a reklámok. Azzal most szembesültem, hogy eltűntek a régi kommentek, pedig milyen jó kis emlék nekem, amikor Alffal és Péntekkével Piroska és a farkast "játszottunk", meg az a sok kedves biztatás, kedves szó, amiket akkor kaptam, mikor nagyon magam alatt voltam. Nah, mindegy, ez már így van! :( Most legalább a régi bejegyzéseim között is csinálok egy nagytakarítást, jókat vigyorgok, mekkora marhaságok jöttek ki belőlem időnként. :)

Muszáj mennem, mert dolog van, a csuda vigye el! Szép estét mindenkinek! :)

Kirándulás

Márc.25. Lusta dög vagyok, de cseppet sem bánom. :)

Úgy fog elszaladni ez a mai nap a semmibe, mintha itt se lett volna. Teszem ugyan a dolgom, de nem sok foganatja, egy sebtében összetákolt ebéd és két adag mosás az összes eddigi produkcióm. Ellenben megnéztem a maláj nagydíjat úgy többé-kevésbé, többször megállapítottam, hogy le kéne vinni a szemetet, és pótcselekvés gyanánt kétszer is ittam kávét. :)
Jó lett volna kirándulni valamerre, de gyermek szakdolgozik meg készül a jövő heti angol zh.-jára. Most ugyan lelépett segédkezni egy ismerőse fellépésén, de szerintem már rá is fért egy kis kimozdulás, mert amióta itthon van, csak gubbaszt az íróasztalánál és tanul.

Az jutott eszembe délelőtt, hogy a hétköznapokon mennyire nem hiányzik az autó, hiszen amennyit én mászkálok, simán megoldható gyalogosan is. De ilyenkor, hétvégén, amikor szívesen kimozdulnék a városból, bizony rákívánok egy kis járgányra, mert vasárnap tömegközlekedéssel megoldani egy kirándulást rengeteg szervezést igényel, és folyton nézni kell az órát, hogy elérjük az éppen aktuális vonat- vagy buszcsatlakozást. Amikor gyermek kicsi volt, még lelkesen vágtam bele ilyen akciókba, az volt a motiváció, hogy minél több olyan helyre jussunk el, ami neki élményt jelent, de ahogy múlik az idő, egyre macerásabbnak érzem ezeket a szervezési feladatokat.
Érdekes, hogy már a suliban is így működöm, újabban elég nehezen szánom rá magam egy-egy kirándulás megszervezéséhez. Máskor egy év végi két napos kirándulást már februárban leszerveztem, most még csak fejben van kész a terv, pedig már szorít az idő. Ebben csak az az ijesztő számomra, hogy ha már most fárasztanak az efféle dolgok, mi lesz majd hatvanéves koromban, hogy fogok a kölkekkel jönni-menni, hegyet mászni, talpon lenni éjszaka, hogy alszanak-e, mert egyébként nem :), ezerféle élménydús programot szervezni, játszani, nevetni, viccelődni, és hogy fogom érteni az ő világukat, igényeiket. Egyébként még ha lélekben és felfogásban fiatalos is maradok, ki mondja, hogy nem leszek lábfájós, izületes, nehézkes 65 éves koromra, és akkor piszokul fogom sajnálni azokat a gyerekeket, akiket csak kiállításokra meg színházba tudok majd elvinni, háztól házig szállítással. No, hát ilyeneken agyalgattam a nagy semmittevéseim közepette.

Csóközön! :)

Tűzvédelem

Márc.23. Már megint jó korán értem haza. Éppen fél órája. És persze nem sétálgattam egész délután fagyit nyalogatva, andalogva, élvezve a szupi jó időt, pedig hej, de...!!!! Dógoztam, a francnyavalya essen belé!
Jó volna, ha holnap igazi szombat lenne, mert akkor nem kéne fél hatkor kelnem, nem maradnék le az időmérőről, mehetnék piacozni,  főzhetnék, takaríthatnék, moshatnék, nem ugrálna a fejemen egy rakat kölök, csak egy, és felkészülhetnék lelkileg az óraátállításra, amit októberig sem tudok kiheverni, a fene érti miért.

Képzeljétek, stresszel engem a közös képviselő, az alsó szomszéd meg tetézi! Az van, hogy állítólag magas fokú tűzvédelmi ellenőrzések várhatók, és majd miattam jól megbüntetik a házat, ha nem tüntetem el sürgősen az ajtóm mellől a húsz éve gondosan nevelgetett virágaimat. És hogy azonnali hatállyal állítsam vissza az eredeti állapotokat. Mellesleg duplán vagyok közellenség, mert a lifttel szemben van egy tőlem származó bazi nagy áthidaló, aminek azért története van. Ugyanis három éve, amikor lakásfelújítottam, és az összes bútort lecseréltem, nem tudtunk mit kezdeni eme bútordarabbal, mert nem fért be a liftbe, és tehertaxit kellett volna bérelni, hogy elszállítsák egy lerakatba. Senki nem vállalta, hogy lecipeljék a hetedikről, fuvarra meg nem volt pénzem, szóval odaállítottuk a fal mellé tárolónak. Én ugyan felvetettem, hogy fűrészeljük háromfelé és vigyük le a lomtalanításba, de a szomszédaim rábeszéltek, hogy maradjon. Sőt, januárig a pálinkázós szomszédom hálószobájában leledzett, mert amikor a fia megnősült, a fiataloknak ajándékozták a hálószoba bútorukat, és ezt használták "gardrób"-nak. Most viszont megint ott áll a folyosón, és meg kéne szabadulni tőle, de jelenleg még annyi pénzem sincs, mint anno. Az alsó szomszéd meg, aki nyugdíjas, és van ideje mindenbe beleütni az orrát, persze pattog, de nem nekem, hanem a másik szomszédomnak, aki persze jól megvédett, mert ő is akarta, hogy maradjon a cucc. A vicc az, hogy nekünk van a legszebb emeletünk az egész házban, meg a legtisztább is, és más emeleteken sokkal durvább dolgok is találhatók, mint virágok, meg szekrény, ami senkinek nincs útjában, ha menekülni kell. Persze értem én a tűzvédelmi előírásokat, de most mi a francot csináljak azokkal a szép virágokkal, amik az elmúlt húsz évben senkinek nem bökték a csőrét, és mellesleg be se férnek az én 49 négyzetméterembe. Éljen a tűzvédelem, meg a sivár panel!

Na, ennek örömére bontok egy sört! Csóközön! :)

Nyavalyaságok

Márc.22. Hétfő éjjel iszonyat gyomorfájásra ébredtem. Szidtam magam, mint a bokrot, hogy kellett nekem este úgy besütizni, és szenvedtem hajnalig, kínlódva, forgolódva. Hat óra körül kitámolyogtam a mosdóba, ott is ragadtam vagy egy óra hosszat, minden kijött belőlem az összes lehetséges módon, ha értitek. Rettentő vacakul voltam. Valahogy összeszedtem magam fél nyolcig, és elmentem dolgozni, nem is tudom, hogy bírtam végigcsinálni a délelőttöt. Délben aztán jött a kolléganőm, rám nézett, és közölte velem, hogy most húzzak haza, de azonnal, elvállalja helyettem a délutánt, a jóisten szólt belőle. Azt hittem, sose érek haza, négy éve voltam ennyire rosszul utoljára, akkor elkaptam az influenzát, és egy hétig nem tudtam talpra állni. Beestem az ajtón, egyenest az ágyba, fel se keltem, csak úgy öt óra körül enni pár falatot, mert már teljesen ki voltam ürülve. Nem, röhögni! Csirkepörköltet ettem nokedlival, csak mert ezt találtam a hűtőben. Bennem maradt. :) Persze nyilvánvaló, hogy nem gyomorrontás volt, frankón benyeltem egy vírust, de szerencsére úgy másfél nap alatt ki is jöttem belőle. Szóval, most már jól vagyok. Viszonylag. :)

Délután versenyre vittem néhány gyereket, meleg volt, jót sétáltunk visszafelé, a kölkek se bánták, hogy nem siettünk. Töltődtem kicsit a napsütéssel, jól esett, mert még kicsit gyenge vagyok, nem győzök koncentrálni, hogy átlendüljek a holtpontokon. Az is idegesít, hogy már november óta nem jön rendbe ez az átkozott köhögés, fáj a tüdőm, a légcsövem, jönnek rám kisebb köhögőrohamok, és éjszakánként arra ébredek, hogy fulladok. Az orvos már mindenfélét beszedetett velem, halottnak a csók, nem tudom, mi a fene van már. Néha eszembe jut a nagyanyám, akinek ugyanilyen tünetei voltak, és egy év múlva derült ki, hogy tüdőrákja van. Persze én nem hiszem, hogy ekkora baj van velem, mert nemrég csináltattam vérképet, és teljesen jó volt, de azért ez nem normális.
Hát, kérem, öregszem, gyönnek a nyavalyák! :)
Csóközön! :)

Nagyüzem

Márc.19. Reggel feltuszkoltam gyermeket a háromnegyed hetes buszra, izgi volt, épp, hogy felfért. Na, persze mindig megállapítjuk, hogy jobb menni vasárnap a késő estivel, de azért átlag havonta egyszer mégis bepróbálkozunk ezzel a hétfő reggeli projekttel. :)

Nagyüzem volt hétvégén, pénteken nekiestem a lakásnak, és szombat estig meg se álltam. Ok., nem teljesen igaz, időnként beiktattunk némi csavargást, mert jó idő volt, ez tisztán látszott a gyönyörűen megpucolt ablakaimon keresztül, és ahogy lengedeztek a frissen kimosott függönyeim, üde illat töltötte be az egész lakást, szóval muszáj volt menni. Zúgtak a gépeim reggeltől estig, puccba vágtam mindent, jól is esett, csak gyermek nyöszörgött, hogy mikor eszünk már, hihetetlen, milyen éhenkórász.
Vasárnap köszönteni voltunk aput Jocó-nap alkalmából, hazafelé meg majdnem elfújt a szél, még szerencse, hogy fel voltam pakolva némi nehezékkel anyukám jóvoltából, lehet, egy utcával odébb kötöttem volna ki.

Jaaaj, annyi dolgom van ám! Már megint listát kell írnom, mert nem tudom fejben tartani. Csak el ne felejtsem, hova teszem a listát. :)
Képzeljétek, nyertem színházjegyet egy Wass Albert estre! Így jár az a tan' néni, aki színházba hordja a kölkeket és kitölti a közvélemény kutató kérdőívet. Nagyon örülök, mert még sose nyertem semmit és egyébként is rám fér már egy kis kultúra. :)
Hát ilyenek vannak. Még kicsit dógozgatok holnapra, aztán spájzolom magam, nagyon megerőltetők számomra az ilyen hosszú hétvége utáni hétfők. Ti hogy vagytok ezzel? :)
Csóközön!

Láblógatás

Márc.15. Amolyan láblógatós napunk volt, nagyjából semmit se csináltunk, csak csavarogtunk a városban, ünnepeltünk, nézelődtünk és frankón a fenekére vertünk a hónap további részére szánt apanázsnak.
Lesz ennek még böjtje, szó szerint, mondtam is gyermeknek, az idén a negyven napból  húszat betartunk. Meg is szültem a nagyszabású tervet, miszerint a mai vacsorát átcsoportosítjuk holnap reggelire, amit ebédre fogunk megenni, aztán a holnapi vacsorával hasonlóképpen cselekszünk, and so on, napi egy étkezés bőven sok ilyen ínséges világban. Bizony, a hagyománytisztelet jó dolog! :)
Most micsináljak, ha egyszer nekem gyengém az ilyen gasztrofesztivál. Mert hát ugyi megkóstoljuk azt a finom ágyas szilvapáleszt, ami meghozza az étvágyat, és akkor belemászik az ember képébe az a sok nyami, hej, gyarlóság, ember a neved! Gyermek kapott vásárfiát is, haszontalant, de szépet, csuda vigye, csupa ostobaságra szórtuk el a pénzünket, nem mintha bánnám. :)

Szép ez az idei tavasz, melenget a napsütés, jót tesz a lelkemnek. Tán még a gondok sem olyan feketék, mint egyébként, és ezen a hosszú hétvégén, remélem, kipihenem magam annyira, hogy nagyobb kedvvel dolgozzak, mert ennek valamiért híján voltam az utóbbi időben. Azt hiszem, túlságosan sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben, lefoglaltak olyan problémák, amelyek megoldására még nincs itt az idő. Kevés a türelmem, és kifogytam az ötletekből. Rám fér egy kis agytisztító kúra.

Motiváció

Márc.13. A mai napban az a legjobb, hogy mindjárt vége.
Iszonyat alul motivált vagyok a munka frontján, és ezt értsd az élet bármely területére, ami kapcsolatba hozható  munka fogalmával. Ez azért gáz, mert egyébként az élet minden területén, amely kapcsolatba hozható a munka fogalmával, rengeteg teendőm LENNE, és VAN is, a fene egye meg, pedig milyen üdvözítő volna azt hinni, hogy csak VOLT. Márpedig arról, hogy NINCS a VOLT, kizárólag én tehetek, és minden bizonnyal, nem is LESZ, ha továbbra is rajtam múlik. Kéne valami motiváció! Hmmmm?????

Csóközön! :)

Struccpolitika

Márc.12. Volt ma egy kis felfordulás, ügyintézés, érdekes telefon, összezörrenés, szemhunyás a dolgok felett, elszámolás, félreértés, félresöprés, félmegoldás, mély levegő, lustaság, időhiány.....soroljam még? Zűrös nap volt. Persze melyik nem az? :p

Úgy tűnik, ebben a hónapban is borotvaélen táncolok. Fogalmam sincs, meddig megy még, hogy egyszerűen elhessegetem magamtól a problémának még a gondolatát is, és úgy teszek, mintha nem lenne vészesen közel a katasztrófa. Hej, pedig közelít, mint Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, döb, döb, döb, csak nekem nem a bukfencet fogja megtiltani. Mert azt ugyan tehetné, úgy sincs kedvem hancúrozni. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

Ádámok és Évák

Márc.11. Megvan a böjtje a tegnapi lógásnak, de fene bánja, majd csak túlélem ezt a vasárnapot is! :)

Délelőtt színházban voltunk gyermekkel, végre sikerült megnéznem a kölkeimet, jók voltak nagyon. :)
Még január végén a magyar kultúra napja alkalmából rendezték meg az Ádámok és Évák ünnepét, amin az ország több színháza is részt vett, így a miénk is.. Ennek az a lényege, hogy  középiskolások adnak elő klasszikus darabokat, ez nálunk Az ember tragédiája volt. Minden színt más iskola állított színpadra, nagyon érdekes volt látni a különböző stílusokat, értelmezéseket. A mi iskolánk volt az egyetlen általános iskola, és nagyon is érintett voltam, mert az egyik főszerepet (Évát) egy volt tanítványom játszotta, és a mostani osztályomból is voltak szereplők, igaz ők csak "dekorációként" voltak jelen. Na, és, hogy dicsekedjek, a díszletből meg a jelmezekből egy kis rész az én kezem munkáját dicsérte, és ez azért lényeges, mert zsűrizték is az iskolákat, és mi pont ezért kaptunk jutalmat. :)
Azt azért elmondanám, hogy le a kalappal a gyerekek előtt, egy ilyen nehéz darabot betanulni, eljátszani, még ha csak egy-egy színről is volt szó, nagyon is emberes munka. Látszott, hogy amatőrök, de olyan komolyan, szépen csinálták, joggal lehetnek büszkék magukra. Jó kis délelőtt volt! :)

Próbálom utolérni magam, amennyire lehetséges, de az biztos, hogy most pihenek fél órát, mert amióta hazajöttünk, egyvégtében főzök, meg tömöm a mosógépet. Most értékelem igazán, hogy az anyu rám tukmálta azt a szárítógépet, amitől alig tudok megmozdulni a konyhában (oda fért be, én viszont csak élemre állítva férek be tőle, jó, hogy nem vagyok valami nagy darab), viszont estére bőröndkész lesz minden ruha, amire gyermeknek szüksége van.

Azt hiszem, ma már nem festek hajat, nem manikűrözök, nem szőrgyilkolok, nem húzok friss ágyruhát és nem iszom sört, mert elfelejtettem venni. Minden más még esélyes. Csóközön! :)

Kéne....

Márc.10. Valahogy ez a nap se olyan lett, mint szerettem volna, de legalább magamon kívül senki nem idegesített engem. :)
Akár be is oszthattam volna az időmet, ha nagyon akarom, csakhogy egyáltalán nem akartam, sőt még késztetésem sem volt rá, szóval holnapra marad minden teendő, már amit meg fogok belőle csinálni. Amit ma megtehetsz, nyugodtan halaszd el holnapra, úgyse teszi meg helyetted senki! :D

Fánkozni voltunk délben, aztán jól elbeszélgettük az időt, hazafelé pedig nagyot sétáltunk a napsütésben. Kellett a lelkemnek egy kis lazítás. Kéne már egy jó kis kirándulás, erdőzni egyet, hallgatni a madárcsicsergést, mélyeket szippantani a friss, napszagú levegőből, és csak menni bele a vakvilágba cél nélkül.

Majd egyszer! :) Csóközön!

Szolgálati közlemény

Voltak, akik jelezték, hogy nem tudnak nálam kommentelni, ezért feltettem egy üzenőfalat, ezen keresztül most már írhatnak. :)
Ha valaki tud abban segíteni, hogy a kedvenc blogok listájában miért nem működik az átnevezés opció, azt megköszönném. Eddig nem volt gond vele, de most egyáltalán nem akarja elmenteni, amit beírok. :(

Szép napot mindenkinek! Csóközön! :)

H. P.

Márc.9. Ma olyan kiakadós napom volt. Lehet az is közrejátszott, hogy nagylány lettem, de egyébként tök mindegy mitől voltam szinte folyamatosan kiakadva, a hiszti az hiszti, mit szépítsük.
Matek órán többször megfordult a fejemben, hogy kirohanok, mint Zrínyi Miklós, azt se bánom, ha törökök állnak az ajtó előtt, csak ne gyerekből legyenek. Ennyi marhaságot rég hallottam tőlük, mondtam, hogy kész, itt a vége, megyek utcaseprőnek, a kukák toligatása meg a sepregetés nyilván jobban menne, mint a tanítás. Jó kis nyugis állás cca. ugyanennyi  fizetésért, nem kapnék agyérgörcsöt meg gyomorfekélyt, és villoghatnék a szép neonzöld mellénykémben. Tudom, nem az ő hibájuk, hogy ilyenek fordulnak meg az agyamban, talán nem is az enyém, mindannyian kipurcantunk a héten.
No, de azért dödögtem ám rendesen hazáig, mert nem akart működni az átok nyomtató, hanem aztán mégis, csakhogy jól ráhúztam egy órát a munkaidőmre, és már nem volt kedvem postára menni, meg vásárolni sem, de azt muszáj volt, a fene egye meg!
Gyermeknek is beszóltam annak okán, hogy bugyrom tele van már a hétvégi kajamizériával. Ki se dugom az orrom egész szombat-vasárnap az utálék konyhából, erre pont, amikor állok a Spárban a húsos pult előtt, és azon agyalok, hogy mi a búbánatos fityfenét főzzek neki a jövő hétre, amit meg is eszik, csörög a telefon, és aszongya, hogy ő már ül a buszon, mi lesz a kaja. Basszus, mondom, majd kensz magadnak egy vajas kenyeret, mert, hogy én ma nem főzök, az biztos, legalább egy szabad péntek estém hadd legyen már, amikor nem kell a gáztűzhely előtt állnom.  Persze jól megsértődött, pedig jó okom volt rá, hogy ezt mondtam. Tegnap direkt megkértem, hogy úgyis megy konzultációra, egyen a fősulin, mert későn érek haza, meg még vásárolnom is kell, ne kelljen kotyvasztanom. Mellesleg, mint kiderült, evett is, de azért bepróbálkozott. Elkényeztetett, zsarnok kölyök!!! Na, jó, már kibékültünk ám! :)
Ééééés, úgy fél órával ezelőtt, amikor már azt hittem, hogy higgadok, hirtelen megszólalt az egyik lakás riasztója, de úúúúúgy, hogy majdnem szívinfarktust kaptam, hát ez aztán direkt jól jött! Jobb, ha elhúzok aludni.
Remélem, holnapra eltűnik a hisztim, különben hisztis leszek, de nagyon! Csóközön!

Update

Márc.8. Tudtam, tudtam! És még sejtettem is! :) Gyanús volt, mert kolléga urak a héten több frakciógyűlést is tartottak, no, egy péntek esti sörözés megszervezése nem igényel ennyi összejövetelt. Aztán meg valahányszor körülöttük sündörögtem, elég egyértelmű metakommunikációval jelezték, hogy húzzak onnan a búsba, és hiába csináltam úgy, mint aki vérig sértődött, magasról tojtak az érzékeny női lelkivilágomra. Háááát, kérem, készültek mára! :) Volt beszéd, vers, ének, meg virágos slideshow, aztán kaptunk pezsgőt meg pogit, nagyon édesek voltak! :)
Kaptam igazi virágot is aputól, meg nem mondom meg kitől, de utóbbitól nagyon elszorult a szívem. Nem is tudtam eldönteni, hogy ez most szomorú pillanat vagy sem.

Büdös kölkek, bezzeg ma! Mondtam is nekik, hogy no komment. Lapítottak rendesen, érezték a gazok, hogy tegnap jól cserbenhagytak. És annak ellenére, hogy végigaludták a bemutató órát, mindent tudtak, ami volt! Pedig jól be akartam húzni őket a csőbe a keresztkérdéseimmel. :P

Képzeljétek, fogytam! Ááááá!  Jaja, mindennemű dupla vacsora, késő esti csülök és óriás pizza ellenére. Reggel majdnem leesett rólam a nadrág, be kellett fűznöm egy övet, mondom, mivanmá?!  Muszáj is volt sütnöm az előbb néhány krumplis lepénykét, konkrétan tíz darabot faltam be jó sok tejföllel és szalonnával, hátha visszakerekedik a hátsóm a gatyámba. Kolléganőm, aki folyton fogyókúrázik, aszonta, kipróbálja a módszeremet. Mondtam neki, ha beválik, szabadalmaztatom Motyi update néven, és jól meggazdagszom. :)

Az a jó, hogy mindjárt itt a hétvége, és jövő héten csak három napot dolgozunk. Iszonyat sokat fogok aludniiiiii!!!! Vagy nem. :P
Csóközön! :)

Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra

A gyerekdal

Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.

William Shakespeare

Az vagy nekem, mi tejnek a tehén.
Kegyetlen borj, ki lelkem hörpöli,
Kin szebb a folt, mint máson az erény,
S ki épp hiányod által vagy teli.
Hisz az legyez, hogy nincsen legyeződ,
Nemléte hajt rád létező legyet,
Így lepi légy a meztelen mezőt,
Körötted én is így legyeskedek.
Csapom neked a szelet, hisz te, lám,
Saját magadnak csapni nem birod,
De szép fületlen, nem fülelsz reám,
Versem neked kimondva is titok.
De légy bár csonka, foltos és süket,
Szívem mégis lakatlan nélküled.

Alexander Puskin

Én rágok levelet meg ágat -
Nem tarka már a barka itt,
Lehullt a hó, felbőg a bánat,
Siratja elhullt szarvait.
Hideg és tejfehér ma Moszkva,
A téli tájban trojka fut,
Bámulom már egy óra hossza
Magát, akár egy újkaput.
Bámulom Önt, kacér kisasszony,
Hogy fűvel-fával incseleg,
S nekem, tudom, nincs semmi chance-om,
Csak mert füleim nincsenek.
De mégis eltűnődve, hosszan
Rágódom én e levelen -
Magamba tartanám, kisasszony,
De fölbukik, ha lenyelem.
Csak Önön múlik, válaszol,
Vagy összetépi, eltiporja…
Ég Önnel! Megyek, vár az ól.
Fül- és feltétlen híve,
Borja.

François Villon

Én, François Villon boci
Elhagyom, ím, e zöld gyepet,
Halál, a kontómat hoci,
Lelkem más rétre őgyeleg;
Csókoltatom a hölgyeket,
S mert vár a pokol – atyaég! -
Vagy a mennybéli tőgymeleg,
Álljon hát itt e Hagyaték.

Pro primo: kajla balfülem
A hűtlen üsző jussa lesz,
Ki hogy nem élhet nélkülem,
A mondott fülbe súgta ezt;
Igének hittem ezt a neszt,
Oltárnak tőgyes alhasát,
De errare bocinum est,
Vagyis: tévedni marhaság.

Item, a jobb fülem pedég
Vegyék a jó zsivány urak,
Panírozzák be, és egyék,
Belőle mind jóllakjanak.
S a hentes úr, ki napra nap
Hiába várta, hogy levág,
Megkapja bojtos farkamat,
Hogy arra kösse fel magát.

S mi mást tehetnék fültelen,
Túladva billogon s a szíjon,
Rátok hagyom a hőlt helyem,
Ott lumpok tejivója nyíljon -
Mindenét szétosztotta Villon,
Ki érte mégse pityereg,
Azt verje süly, és ott pusziljon,
Hol egykor farkam fityegett.

Pilinszky János

Addigra nem lesz már füled,
hiába jönne válasz.
Csak állsz a száraz vályúnál,
kiapadt tőggyel állasz.
Sovány leszel addigra, mint
a bibliai hét év.
Hátadra száll a zümmögő,
hessenthetlen kétség.

Hogy is lehetnél valaha
egyszer még újra boldog?
Elgazosult a legelő.
És bezártak a boltok.
A bojtjahullató remény
csóválhatatlan csonkját
mereszti meztelen farod
gémberedetten, tompán.

Te teheneknél tehenebb,
te borjak között borjú,
csak nem hitted, hogy beheged,
mit kettényestek orvul?
Csak nem hitted, hogy van hová?
Te bárkinél szegényebb,
csak állsz, és napjaid kihűlt,
szaguk vesztett lepények.

Ady Endre

Álltam a Pusztán, álltam állván
kérődzve, bőgve, búsan, árván,
mikor, hahó,
rámtörtek csülkös kis zeuszok.

Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
oda szaladnánk lakni mi is?

Rátok dől e rozoga pajta,
s én ősi, szent, keleti fajta,
én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?

Nem holmi senkik tarka fattya,
a Mammon volt anyám ükatyja,
hej, piszkosok,
nekem aranyból van a fülem.

És kacagtam, rengett a Puszta,
fülét, farkát gyáván behuzta,
s futott, hahó,
futott a csülkös boci-sereg.

Kosztolányi Dezső

Ti csak nevettek rajtam, kis bolondon.

Röhögve durván és kuncogva halkan,
gonosz mosollyal gúnyolódva rajtam,
hogy zümmögő neszekre semmi gondom,
mert nincs fülem se farkam,
s úgy állok itt e harmateste dombon,
mint régi hősök vérező porondon.
De gőgöm rég a semmiségbe varrtam,
s arany-szelíden, mint egy árva pálca,
dac nélkül én a képetekbe mondom,
hogy messze Párizs, s jaj, oly messze London,
s hogy minden játszi tarkaság csak álca.

Bármerre tartunk, úgyis ugyanarra.
Oda hol kancsal éltem elfelejtem,
s búját mindenki elbocsájtja helyben,
hol ép farokkal bőg a méla marha,
s csak fürdőzünk az édes, égi tejben.

Tóth Árpád-os változat

Ó, láttatok-e már bús borjat őszi réten,
Ki rágva kónya gazt szelíden fancsalog,
Míg barna folt borong sápadt farán setéten,
Mit céltalan riszál, hisz rajta nincs farok?

Én láttam bús fejét a rét fölé hajolva,
Ó, szája szegletén buggyant a renyhe lé,
És fölbágyadt a légbe lelkem űrhajója,
S e könnyes, lágy sóhajt röpítettem felé:

Tehénke, lásd, egyformák vagyunk nagyon mi ketten,
Lehúzza nékem is nagy, csüggedt főm a bánat,
S úgy lóg fogam közül bús fényű cigarettem,
Mint szádból csillogón a megcsócsált fűszálak.

De lelkem innét milljom mérföldekre vágyik,
Szállnék a végtelen Tejútra, oda fel,
Hol el nem alvó csillag-kandeláber világít,
S ezer holdbéli borjú libegve lefetyel.

Szilágyi Ákos-os változat

ott hol perceg bibic ének
spicces cárok kibicének
kupicányi kibucában
puccos vackok kupacában
lécbõl fércelt vicik-vacak
ketrec elõtt két szép bocik
egyik boci picit biceg
míg õ biceg míg õ bocog
szalad cickány szalad pocok
szalad fácán szalad réce
cak neki ninc abban réce
szegény boci bicebóca

hát a füle hát a farka?
háta foltos háta tarka
(szép a tarka már ha marha)
tarka-barka birka Lorca
megfázott a Terka torka

boci biceg alig mozog
hogy is futna mikor rozog’
nincs gyors lába ama célból
(csülke mint a malacénak)
meglátják a szaracénok
nézve nézik s látva látszik
farka füle mind hibádzik
„ez a boci vacak-vicik!”
megragadják aztán vicik

hej te boci hej te hej te
nem fürdesz több vajba-tejbe
dehogy hoznak ezek helyre
nincs szükségük te tejedre
boltot nyitnak a helyedre
ej hejre kis helyre hoznak
tetejére Tajgetosznak
Tajgetoszról haj letosznak
haj-haj sej-haj receruca
nem maradsz csak bocipaca

Berzsenyi Dániel

Hol kószáltanak el hajdani borjaink?
Zengő hangjuk a múlt berkein elhagyák,
Nem szól nélkülük itt víg Philoméla sem,
Csak bús őszibogár zönög.

Eltűnt szép fülük, és könnyü Zephyr lehén
Lágyan lengedező díszük is elveszett,
Így dőltek le Bizánc tornyai egykoron,
Így múland el a gloria!

Oh, így korcsosul el régi, nemes fajunk,
Tündér myrtusi mind sorra lehullanak,
Oh, a farkahagyott, foltosodó idő
Minden díszt lelegel hamar.

Nem tér meg Ganyméd, s Bacchusi hűs nedű
Szomjú szánkba talán már sosem ömledez,
Csak nyúlós tejeket tölt poharunkba majd
Éltünk égi pohárnoka.

Faludy György-ös változat

Mikor Big Bill, a Bull megállt a Szajna
Partján, min ível át a Mirabeau,
Arra gondolt, minden tehén s üszőke szajha –
Csülkét szétrakja, aztán kirabó’.

Pedig kedvelte ó a ringó tőgyű nőket,
A sok pucsító, szeplős feneket.
Meghintáztatta, és szarvára tűzte őket,
Hogy fülük szétállt, aztán leesett.

S hogy végigment egy kékes árnyú allén,
Míg almabort szitáltak rá a fellegek,
Eszébe tűnt, hogy sírt egyszer Mallarmén,
Mert nem értette egy sorát se meg.

S eltűnődött, az alkonyt a nap mért festi rőtre,
Hogy eljön értünk úgyis a kaszás,
Mint egy versében ezt megírta Goethe,
S hogy jólesne egy kiadós baszás.

Elandalgott hát egy rosszhírű helyre,
Hol szűzlányként sikkant a harmonika fel.
Megnyílt neki egy kajla szajha kelyhe –
És folyt, csak folyt a forró bikatej.

Térey János-os változat

Bazmeg, boci, hiába múzol
Nem vagy más, csak egy pesti lúzer
Lehetsz felőlem tarkabarka
De a seggedbe rúgok készakarva
Nem veszlek be a testületbe
Mert nincsen, haver, egy füled se
Irtózom ettől az alkattól
És még nem beszéltünk a farkadról
Ne gondold, öcsi, hogy létezel
Amíg nem közölt le a 2000
Lecsap rád a Termann-attack
Anyád helyett is megszopatlak
Térj fölötte végre napirendre
Hogy én vagyok az igazi Ady Endre
A Zaj-herceg, a rappelő Vazul
Minden csaj az én rímeimre lazul
Csinálhatsz bármit, de rosszul te jársz
Hát bazmeg, boci, jobb lesz, ha tejelsz

Hollósvölgyi Iván-os változat

Torkomon olvasztott Boci folyjon,
tejcsokoládé, híres márka,
utcai sarkon nyitva a boltom
van hogy azért nincs, mert épp zárva.
Bérem a Szerk.-től borsos előleg,
penzumom Ágnes szabja ki sorba,
jussom, vén tejivó-kerülőnek:
húzni, ha nincs tej, ezerrel a boltba.

Ott kézcsókom a boltosnőnek,
Madame, ön régen titkos arám,
felpiszkál az a foltos bőre,
leszek ÁFA az ön plasztik kosarán.
Klumpái kegyednek szűzi uszályok,
vizeimre ma őket ereszteni dolga,
Madame, én kegyedért, Krisztusra, muszájok
húzni, ha nincs tej, ezerrel a boltba.

Áhitom, átkom elérje a boltost,
két füle, vesszeje hulljon a porba,
addig meg majd lesz, ami volt most:
húzni, ha nincs tej, ezerrel a boltba.

Karafiáth Orsolyá-s változat

Nincs az övénél szeplősebb ülep.
Bambul vagy spanglit rágicsál stikába –
se lófarok, se szétálló fülek:
ez ő, Rezső, az én szivem bikája.

Találkozunk? Szemembe könny tolul –
csocsózaj ő, egy bár, hol szól a music.
„Darling” mondom ilyenkor angolul,
és ő érzelmesen fülembe múzik.

De Rezső ingatag. Most perzselő tűz,
most cigarettavég, mely hamvad épp –
hát egy kérdésem van csupán Rezsőhöz:
„Mért mondtad, hogy szeretsz, te nyamvadék?”
Happiness vár ránk? Vagy múltunk felejtve
egymást aprítjuk egyszer majd a tejbe?

Király Leventé-s változat

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy tehenecske,
füle, farka nem volt, de volt neki szarva –
errõl mintha mindenki megfeledkezne,
egyébként szerintem is le van szarva,

a lényeg, hogy eléggé büdös volt a szája,
és a csülköcskéi rémesen pállottak,
nem csoda, hogy elküldte őt az anyjába
a többi intoleráns háztáji állatka.

A vicc kedvéért egyszer szegény hanyatt esett,
amúgy szorgalmas volt, az igát jól húzta,
hogy fitt legyen, szürcsölt tehénanyatejet,
nem vették fel mégsem a Chicago Bullsba.

Látjátok, nem volt ő egy Michael Jordan,
és nem volt olyan jó arc, mint a John Travolta,
ezért rekedt mindig kívül a csordán,
a mások sikerét meg csak alulról szagolta;

világgá ment hát, ahol széttépték őt a grizzlyk,
remélem, sorsából mindnyájan okultok,
nekem azóta a tej nem is ízlik,
inkább veszek helyette, ha lehet, joghurtot.

Balassi Bálint

Búm, kínom, énekem nyílnak mind végtelen
árvaságban,
Mint gyermek tehénnek bánatja temérdek
tarkaságban.

Olyan lehetetlen élnem szeretetlen
nálad nélkül,
Minthogy az borjúcska legyeket elhajtsa
farka nélkül.

Cupido vad lángja, szerelem fullánkja
kínoz régen,
Friss rügyként feslenem, kegyelmes Istenem,
minek nékem?

Immár csak vergődöm, idegen erdőkön
bujdosnom kell,
Engedj már öltöznöm, más földre költöznöm,
hol foly sok tej.

Csokonai Vitéz Mihály

Bőgicsélő tarka lényke,
Szívemet lakó tehénke,
Ah, mért lettél ily nehéz?
Faldogáló kicsi szádtól,
Harmatgyöngyös orrocskádtól
Vidor kedvem mért enyész?

Odahagytam borozásim,
Feledém víg torozásim,
Míg te éltetőm valál,
Pegazomról leugortan
Csak terajtad bocigoltam,
Nem csaldosott a halál.

Ám miolta nyögdegélnek
Érzeményim, már az élet
Lillám nélkül mi nekem?
Bibe nélkül mi a porzó,
Szomorú kis bocitorzó,
Fülevesztett szerelem?

Varró Dániel-es változat

Hol vagy fületlen ifjuságom, ó?
Ti tarka-barka búk, ti büszke lázak?
És hol vagy bölcsi, merre vagy dedó,
ahol nyuszit pusziltam uszkve százat?

Hol vagy szerelmem, kis bocivirág,
kit óvtalak, ne bántsanak bacik,
kit hívtalak macik becenevén,
ha hapciztál, varrtam neked nacit.

S most túl puszin, nyuszin, és túl focin,
itt állok partedlim levetve, pőrén,
s ha kérditek, hány bőr van egy bocin,
azt mondom: hány kis folt van még a bőrén…

Az egész világ egy nagy tehenészet –
én meg csak állok itt, és heherészek.