Ápr.9. Logisztikai szempontból egészen jól sikerült az idei húsvét. Tegnap ugyan volt egy mélypontom, mert hát olyan még sose történt meg ebben a családban, hogy a megbeszéltek szerint működjenek a dolgok, de átsiklottam a probléma felett és némi átcsoportosítással megoldottam a helyzetet. :)
A véletlennek köszönhetően délelőtt minden fiú egyszerre esett be, így röpke fél óra alatt átestünk a locsolkodás nemszeretem műveletén. Ez direkt jól jött, mert egy kicsit legalább elfeküdhettem és lazíthattam. Újra nekiestem a régi bejegyzéseimnek, de egy idő után a rendszer spamnak gondolt, és azóta be kell irkálnom azokat a krikszkrakszokat, egyáltalán nem vicces, mert van, amit alig tudok elolvasni. Hát így aztán még több idő, mire feltöltöm az egészet, feltéve, ha meg nem unom menet közben.
Még mindig nem állítottam át a konyhai faliórát, jól esne, ha tényleg aszerint menne az idő. Mintha gyorsabban futnának a napok, amióta előre kellett állítani. Persze lehet, hogy csak a tudatalattim tiltakozik a rendszer ellen, nagyon utálom ezt a nyári időszámítást.
Szépülős estém lesz, tekintve, hogy gyermek csak holnap megy vissza, így nem kell haptákban állnom az utazás miatt. Nem tudom, mennyit fog használni a dolog, de az nagyon durva, hogy jó ideje már csak legyintek a tükörre, ha egyáltalán belenézek. Szerencsére elég rossz a megvilágítás a fürdőszobában, így még nem estem annyira kétségbe, mint azt valószínűleg kéne. Persze az sem ártana, ha néha kapnék valami külső megerősítést, hogy nappali fényben is bátran mehetek emberek közé, de sajnos senkit nem érdekel a fizimiskám, így hát nem tudom tesztelni leamortizálódásom fokát.
Az biztos, hogy már elhervadni nem fogok, locsolásból kifolyólag, legfeljebb aszalódni, az meg a korral jár ugyebár, nincs mit tenni. Remélem, ti sem hervadoztok! További szép húsvétozást, én megyek szépülni! Csóközön! :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húsvét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húsvét. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 9., hétfő
2012. április 7., szombat
Húsvét
Ápr.7. Mondhatom, nem ilyen hideg, esős húsvétra számítottam, persze úgyse kirándulnék, de legalább a potenciális lehetőség meglenne.
Igazán jó kis hétvége volt a múltkori, teljes lazulás minden szinten. Végre jól kialudtam magam, na, azóta ennek nyoma sincs, sűrű az élet, hogy az már lenni szokott.
Nem olyan régen tudatosodott bennem, hogy két dolog van, ami igazán stresszel, egyik az utazás, a másik a vendégvárás. Ez azért furcsa, mert imádok utazni és szeretem, ha vendégek jönnek, de az, ami ezeket megelőzi, egyszerűen kikészít. Utóbbi főleg azért, mert nem vagyok egy sütőművész, és ilyenkor valahogy mindenki elvárja, hogy süticsodákkal rukkoljak elő. Hát ezt aztán várhatják, pedig igyekszem, komolyan! De valahogy mindig elrontom. Szegény nagyanyám foroghat a sírjában, amikor a valamelyik csodareceptjével kísérletezem, nekem sose lesz olyan, mint az övé, pedig mindent úgy csinálok, ahogy le van írva. Teljesen tehetségtelen vagyok. Szerencsére azt már megtanultam a Paprika tévéből, hogy ronda étel nincs, csak rusztikus, hát az én süteményeim igencsak rusztikusak, hogy finoman fogalmazzak. Gyermeket egyébként nem zavarja, ha kiskanállal esszük a tortát, de azért egy vendégnek mégse mondhatom, hogy az ott a tányéron nem tehénlepény, hanem lúdláb és legyen szíves vonatkoztasson el. Szóval most muffinokat sütök, ha sikerül. :)
Idén valahogy nincs húsvéti hangulatom, pedig tettem tavaszi virágokat a vázába, feldíszítettem a barkákat, és Gyulát is kiakasztottam az ajtómra. Jól be is sonkáztam, hátha hangulatba jövök, de csak gyomorégésem lett, éppen próbálom orvosolni egy kis eperpálinkával, amit a szomszédtól kaptam. :)))
Azért, amikor gyermek kicsi volt, komolyabban megérintettek az ünnepek. Akkoriban elmentünk a feltámadási misére, meg a körmenetre, és megtartottunk minden ünnepi szokást. Néha szégyellem, amiért annyira hajszoltnak érzem magam, hogy már nincs kedvem a készülődéshez. Emlékszem, a nagyanyám milyen örömmel sütött-főzött-takarított ilyenkor mindig. Sose hallottam panaszkodni, hogy nincs kedve valamihez, pedig ő is munka mellett csinálta, és biztos sokszor volt fáradt. Mégis tudott örülni az ünnepeknek. Igazán megtanulhattam volna tőle ezt is. Meg a sütést is. :)
Kellemes húsvétot kívánok mindenkinek! :) Csóközön! :)
Igazán jó kis hétvége volt a múltkori, teljes lazulás minden szinten. Végre jól kialudtam magam, na, azóta ennek nyoma sincs, sűrű az élet, hogy az már lenni szokott.
Nem olyan régen tudatosodott bennem, hogy két dolog van, ami igazán stresszel, egyik az utazás, a másik a vendégvárás. Ez azért furcsa, mert imádok utazni és szeretem, ha vendégek jönnek, de az, ami ezeket megelőzi, egyszerűen kikészít. Utóbbi főleg azért, mert nem vagyok egy sütőművész, és ilyenkor valahogy mindenki elvárja, hogy süticsodákkal rukkoljak elő. Hát ezt aztán várhatják, pedig igyekszem, komolyan! De valahogy mindig elrontom. Szegény nagyanyám foroghat a sírjában, amikor a valamelyik csodareceptjével kísérletezem, nekem sose lesz olyan, mint az övé, pedig mindent úgy csinálok, ahogy le van írva. Teljesen tehetségtelen vagyok. Szerencsére azt már megtanultam a Paprika tévéből, hogy ronda étel nincs, csak rusztikus, hát az én süteményeim igencsak rusztikusak, hogy finoman fogalmazzak. Gyermeket egyébként nem zavarja, ha kiskanállal esszük a tortát, de azért egy vendégnek mégse mondhatom, hogy az ott a tányéron nem tehénlepény, hanem lúdláb és legyen szíves vonatkoztasson el. Szóval most muffinokat sütök, ha sikerül. :)
Idén valahogy nincs húsvéti hangulatom, pedig tettem tavaszi virágokat a vázába, feldíszítettem a barkákat, és Gyulát is kiakasztottam az ajtómra. Jól be is sonkáztam, hátha hangulatba jövök, de csak gyomorégésem lett, éppen próbálom orvosolni egy kis eperpálinkával, amit a szomszédtól kaptam. :)))
Azért, amikor gyermek kicsi volt, komolyabban megérintettek az ünnepek. Akkoriban elmentünk a feltámadási misére, meg a körmenetre, és megtartottunk minden ünnepi szokást. Néha szégyellem, amiért annyira hajszoltnak érzem magam, hogy már nincs kedvem a készülődéshez. Emlékszem, a nagyanyám milyen örömmel sütött-főzött-takarított ilyenkor mindig. Sose hallottam panaszkodni, hogy nincs kedve valamihez, pedig ő is munka mellett csinálta, és biztos sokszor volt fáradt. Mégis tudott örülni az ünnepeknek. Igazán megtanulhattam volna tőle ezt is. Meg a sütést is. :)
Kellemes húsvétot kívánok mindenkinek! :) Csóközön! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)