Hohohohóóóó!

Febr.28. Reggel, amikor kinéztem az ablakon, majdnem hanyatt vágtam magam. Hát ez meg már micsodaaaaa? Hó, bakker, de mekkora! Egész nap csak hulldogált rendületlen, én meg pittyegtettem a számat, mert annyira jól esett az a szombati tavasz a lelkemnek, hogy már nem akartam volna ilyen visszafordulást. Ezt a kiszúrást!

Ma égből pottyant köri versenyfeladatokon ügyködtünk a kölkekkel, mostanság mindig így járok, hogy ideesik valami határidős cucc, ami már tegnapra kellett volna. Ebben most speciel én voltam a ludas, mert elfelejtettem, hogy egy hónapja neveztünk, aztán meg már két hete itt voltak a feladatok a gépemen, csak nem esett le, hogy ez az. Jobban mondva tudtam én, csak nem sejtettem. Szerencsére tegnap valaki rám szólt, hogy csütörtökön postázni kell, hű, azanyja, meg is állt bennem az ütő, mert tizenegy oldal és hat csapatom van. Nosza, nekiestünk ebéd után, hát hogy ezek milyen ügyesek! Fogok ám sírni utánuk, ritkán jön össze ilyen jó kis társaság. Még maradt holnapra néhány dolog, de a zömét meg tudták oldani, pedig alig segítettem nekik.
Gyermeket kölcsönadja a cég egy hétre valami marketinges munkára. Nagyon büszke vagyok rá, mert ő az egyetlen a szak.gyak.-osok között, akit a főnök komoly feladatokkal bíz meg. Titkon reménykedem, hogy a gyakorlat után is fogja foglalkoztatni, akár részidőben vagy alkalmi munkára, megoldódna a jövő évi tandíj a színisuliban. Persze tudom, hogy ennek kevés a realitása, de hátha....

Mindig eltervezem, hogy este korán lefekszem, legalább nyolc órát alszom, kipihenten ébredek, aztán felkelés után tornázom, rendesen reggelizem, időben elindulok a dógozóba, lehetőleg úgy, hogy rendet hagyok itthon magam után. No, ebből az lesz, mindig találok valami filmet, amit aztán fél egyig nézek, alszom úgy öt órát kb. (jó esetben), nyűgösen ébredek, mert még aludnék, ezért aztán az utolsó pillanatig hesszelek a takaró alatt, minek folytán rohannom kell, ezért nem reggelizem, szanaszét hagyok mindent, és a hátsó kapun osonok be a suliba, hogy ne lássák, elmúlt már háromnegyed nyolc. Jóvanna, mondjuk vannak jó napjaim is ám, amikor olyan példaszerű vagyok! Csak az olyan uncsi. Na, de majd holnap!

Csóközön!