Szünet

Okt.30. Jó hosszú etapon vagyok túl. Két napig csak néztem ki a fejemből és próbáltam minél többet aludni,  némi sikerrel, de azért van még mit pótolni.

A kölkek édesek, okosak, de kikészítenek, ennyi elevenség nincs is a világon, mint amit produkálnak. Folyamatosan nevelek, de semmi haszna, néha úgy érzem, az egész ténykedésem elszáll az éterben. mint a füst. Hát, kérem, ez igen fárasztó dolog tud lenni.
Néha sírni tudnék, amikor nagyon okos, tájékozott és jóindulatú emberek, akik nyilvánvalóan remekül belelátnak a munkánkba, fröcsögnek a különböző fórumokon meg a média üzenőcsíkjain, hogy mit sírunk mi pedagógusok a kevés fizetésünk meg az emelkedő óraszámok miatt, amikor egyébként se érdemlünk többet, hiszen alig dolgozunk és tele vagyunk szünetekkel. Szívesen elhívnám az illetőket, hogy töltsenek el egy napot, és ne többet, az én elsőseimmel. Majd megtudnák, hogy milyen az egész délelőtt pisilés és evés-ivás nélkül lenni, mert egy pillanatra se hagyhatod őket felügyelet nélkül, közben csilivili órákat tartani, mert csak így tudod lekötni a figyelmüket, aztán többször 26 füzetet, munkafüzetet átnézni, kijavítani, értékelni, elvégezni a kötelező adminisztrációkat, másnapi csilivili órákra készülni és előkészülni, aminek a felét majd hazaviszed, vagy benn maradsz még estig, mert nem tudtad befejezni, aztán beesni a napközibe, ahol folytatódik a délelőtti őrület megspékelve egy jó kis ebédeltetéssel a szűk ebédlőben, ahol egymást tapossák az osztályok, közben figyelni arra, hogy melyik gyerek mit ehet és mit nem, kinek kell külön melegíteni, ki nem vett szalvétát, evőeszközt, levest, almát, stb., ki nem tudja a teli tálcáját az ebédlő másik felébe áttuszkolni másik ötven  kölken keresztül, aztán ebéd után figyelni arra, hogy ki milyen szakkörre megy és elküldeni időben, aztán megenni az ebédedet egy szobor talapzatán ülve az udvaron, miközben azt figyelni, ki kit csépel éppen, két falat között orrot törölni, beengedni vécére, meghallgatni minden problémát, amivel folyamatosan ostromolnak, aztán megírni velük a leckét fáziskésésekkel, mert fél óránként csorognak vissza a szakkörökről, azt le is ellenőrizni, aztán meguzsonnáztatni, mesét olvasni, visszatartani a pisilést, és várni a szülőket, mint a megváltót. Ilyen majdnem minden napom, és szerintem még hagytam is ki belőle olyan apróságokat, mint hányás, pisi, sár és kiömlött kakaó takarítás, elveszett holmik keresgélése, dédelgetés, stb. Mindez reggel negyed nyolctól délután fél ötig. Persze van, amikor nem napközizem, de ilyenkor tuti beesik egy értekezlet, vagy helyettesítés, vagy valami egyéb elfoglaltság, szóval nagyon ritka az, amikor három-négy óra felé már haza tudok menni, és nem is viszek haza munkát. Azt azért még kipróbáltatnám a fenti okosokkal, hogy mennyi idő alatt írják meg 26 gyerekre a szöveges értékelést, amit most adtunk ki szünet előtt. Mert azt viszont csak itthon lehet megcsinálni nyugiban, és bizony volt olyan nap, amikor hazaértem fél hétkor, és még éjfélig értékelést írtam. Szóval, aki sajnálja tőlem ezt a három nap szünetet, annak szívesen felajánlom kipróbálásra a dolgot.

Tegnap nagy pakolászás volt a házban, lomtalanítás okán, a közös képviselő végigjárta az összes tároló helyiséget és könyörtelenül kirakatott minden szekrényt és limlomot. Embereket is fogadott, akik többé-kevésbé meg is csinálták a dolgukat, magyarul, amit nehéznek találtak, oldja meg a tulaj (így jártam), a többit meg összebarmolták, törtek, zúztak. Alig tudtam megmenekíteni a két hangfalamat, amit felajánlottam az iskolai hangosításhoz, de még nem tudtuk beszállítani a suliba. Jól kiürült a tárolónk, már csak üvegek és cserepek vannak benne, de vissza fogom csempészni a maradék parkettámat, mert itt a 49 négyzetméteremen nem tudom hol tárolni, kidobni meg nem akarom. Izgultam, hogy szóvá teszik a virágállványomat, de békén hagyták, úgy látszik győzött a forradalmam. :)

Jó, hogy süt a nap, de sajnos látszik, milyen rondán beverte az eső a szépen megpucevált ablakomat. Nem baj, behúztam a függönyt! :)
Megyek, alkotok valami finom ebédet, aztán folytatom a henyélést. Csóközön! :)

Még mindig pakolok :)

Aug.5. Hajnali hatkor kidobott az ágy, pedig jól belehúztam az éjszakába. Nem vagyok túl friss, de legalább elvégzem néhány teendőmet, mielőtt túl meleg lesz és már nem lenne kedvem hozzá.

Még mindig szanálok, a nagyszoba már majdnem kész. Végre rendbe raktam a fényképeimet meg a féltve őrzött levelezéseimet, szépen rendszerezve, dobozolva, albumozva, feliratozva valahány, évek óta váratott magára ez a munka. Már nem kell keresgélnem, ha legközelebb találkozóra megyek, és a gyermekről készült albumok is rendben vannak, bár elkelne még néhány mappa, mert jó pár képet csak borítékolni tudtam. Kicsit idegesít, hogy nem találtam egy számomra fontos borítékot, pedig esküszöm, a napokban a kezemben volt, úgy látszik hülyülök. Remélem előkerül valahonnan.
Gyermekkel átválogattuk és listáztuk a könyveket, irgalmatlan mennyiség. Az öt nagy doboz közül, amit az ágyneműtartóból szedtem elő, három doboz mehet eladásra, és ebben még nincsenek benne a szekrényben rejtegetett könyvek, amiket még szintén át kell válogatni. Ott már egyébként nem sok felesleg lesz, mert nagyjából azokat tettem oda, amikhez ragaszkodom, de ahogy magamat ismerem, biztos felülbírálok egy-két példányt. Az lenne jó, ha találnék valakit, aki válogatás nélkül fix összegért felvásárolja az összeset, már van néhány telefonszámom, ha végleg befejeztük a szanálást fel is hívom őket. Csak néhány darab van, amit egészen biztosan egyenként adok el, mert ezek szép, drága albumok, nem akarom elherdálni őket.
A ruhákkal se végeztem még teljesen, még egy zsáknyi van, amit át kell nézni, szerintem a legtöbb megy a Vöröskeresztnek. Ki kell derítenem, hol van itt a közelben konténer, majd apránként elhordjuk.
Jövő héten az előszoba és a konyha van soron, de már nagyon unom a pakolászást, alig várom, hogy végezzek. Honnan a fenéből van ennyi kacatom?

Úgy tűnik, számomra vége a nyári szünetnek. Terveztem, hogy a jövő héten még pár napot lenn leszünk a Balatonon, sőt kolléganővel meg is beszéltük, hogy a hátralévő munkánk egy részét ott csináljuk meg, így összekötjük a kellemest a hasznossal. De sajnos tegnap bejelentkezett a kis tanítványom, így jövő héten a pályázati meló mellett még vizsgára is felkészítek, sovány vigasz ebben a kánikulában, hogy legalább keresek egy kis pénzt. Gyermek is dolgozik, sőt forgatni is jár, gyűjtögeti a tandíját. :)

Hú, nagyon meleg kezd lenni, megyek, befejezem a rendezkedést. Csóközön! :)

Tűzvédelem

Márc.23. Már megint jó korán értem haza. Éppen fél órája. És persze nem sétálgattam egész délután fagyit nyalogatva, andalogva, élvezve a szupi jó időt, pedig hej, de...!!!! Dógoztam, a francnyavalya essen belé!
Jó volna, ha holnap igazi szombat lenne, mert akkor nem kéne fél hatkor kelnem, nem maradnék le az időmérőről, mehetnék piacozni,  főzhetnék, takaríthatnék, moshatnék, nem ugrálna a fejemen egy rakat kölök, csak egy, és felkészülhetnék lelkileg az óraátállításra, amit októberig sem tudok kiheverni, a fene érti miért.

Képzeljétek, stresszel engem a közös képviselő, az alsó szomszéd meg tetézi! Az van, hogy állítólag magas fokú tűzvédelmi ellenőrzések várhatók, és majd miattam jól megbüntetik a házat, ha nem tüntetem el sürgősen az ajtóm mellől a húsz éve gondosan nevelgetett virágaimat. És hogy azonnali hatállyal állítsam vissza az eredeti állapotokat. Mellesleg duplán vagyok közellenség, mert a lifttel szemben van egy tőlem származó bazi nagy áthidaló, aminek azért története van. Ugyanis három éve, amikor lakásfelújítottam, és az összes bútort lecseréltem, nem tudtunk mit kezdeni eme bútordarabbal, mert nem fért be a liftbe, és tehertaxit kellett volna bérelni, hogy elszállítsák egy lerakatba. Senki nem vállalta, hogy lecipeljék a hetedikről, fuvarra meg nem volt pénzem, szóval odaállítottuk a fal mellé tárolónak. Én ugyan felvetettem, hogy fűrészeljük háromfelé és vigyük le a lomtalanításba, de a szomszédaim rábeszéltek, hogy maradjon. Sőt, januárig a pálinkázós szomszédom hálószobájában leledzett, mert amikor a fia megnősült, a fiataloknak ajándékozták a hálószoba bútorukat, és ezt használták "gardrób"-nak. Most viszont megint ott áll a folyosón, és meg kéne szabadulni tőle, de jelenleg még annyi pénzem sincs, mint anno. Az alsó szomszéd meg, aki nyugdíjas, és van ideje mindenbe beleütni az orrát, persze pattog, de nem nekem, hanem a másik szomszédomnak, aki persze jól megvédett, mert ő is akarta, hogy maradjon a cucc. A vicc az, hogy nekünk van a legszebb emeletünk az egész házban, meg a legtisztább is, és más emeleteken sokkal durvább dolgok is találhatók, mint virágok, meg szekrény, ami senkinek nincs útjában, ha menekülni kell. Persze értem én a tűzvédelmi előírásokat, de most mi a francot csináljak azokkal a szép virágokkal, amik az elmúlt húsz évben senkinek nem bökték a csőrét, és mellesleg be se férnek az én 49 négyzetméterembe. Éljen a tűzvédelem, meg a sivár panel!

Na, ennek örömére bontok egy sört! Csóközön! :)

Nagyüzem

Márc.19. Reggel feltuszkoltam gyermeket a háromnegyed hetes buszra, izgi volt, épp, hogy felfért. Na, persze mindig megállapítjuk, hogy jobb menni vasárnap a késő estivel, de azért átlag havonta egyszer mégis bepróbálkozunk ezzel a hétfő reggeli projekttel. :)

Nagyüzem volt hétvégén, pénteken nekiestem a lakásnak, és szombat estig meg se álltam. Ok., nem teljesen igaz, időnként beiktattunk némi csavargást, mert jó idő volt, ez tisztán látszott a gyönyörűen megpucolt ablakaimon keresztül, és ahogy lengedeztek a frissen kimosott függönyeim, üde illat töltötte be az egész lakást, szóval muszáj volt menni. Zúgtak a gépeim reggeltől estig, puccba vágtam mindent, jól is esett, csak gyermek nyöszörgött, hogy mikor eszünk már, hihetetlen, milyen éhenkórász.
Vasárnap köszönteni voltunk aput Jocó-nap alkalmából, hazafelé meg majdnem elfújt a szél, még szerencse, hogy fel voltam pakolva némi nehezékkel anyukám jóvoltából, lehet, egy utcával odébb kötöttem volna ki.

Jaaaj, annyi dolgom van ám! Már megint listát kell írnom, mert nem tudom fejben tartani. Csak el ne felejtsem, hova teszem a listát. :)
Képzeljétek, nyertem színházjegyet egy Wass Albert estre! Így jár az a tan' néni, aki színházba hordja a kölkeket és kitölti a közvélemény kutató kérdőívet. Nagyon örülök, mert még sose nyertem semmit és egyébként is rám fér már egy kis kultúra. :)
Hát ilyenek vannak. Még kicsit dógozgatok holnapra, aztán spájzolom magam, nagyon megerőltetők számomra az ilyen hosszú hétvége utáni hétfők. Ti hogy vagytok ezzel? :)
Csóközön!

Új lakó

Hosszas vívódások vezettek ide, mert volt már otthonom máshol, de néha tovább kell lépni, még ha fáj is. A változás akkor jó, ha előbbre visz, de ha hátráltat, akkor el kell vetni és kipróbálni mást. Lehet, nem voltam elég türelmes, de az idő rohan, én meg nem szeretem az egy helyben topogást.
Aki nem ismer, és kíváncsi az előzményekre, az kattintson ide: motyi.blog.nlcafe.huÜdvözlök mindenkit Motyi régi-új világában! Csóközön! :)