Szünet

Okt.30. Jó hosszú etapon vagyok túl. Két napig csak néztem ki a fejemből és próbáltam minél többet aludni,  némi sikerrel, de azért van még mit pótolni.

A kölkek édesek, okosak, de kikészítenek, ennyi elevenség nincs is a világon, mint amit produkálnak. Folyamatosan nevelek, de semmi haszna, néha úgy érzem, az egész ténykedésem elszáll az éterben. mint a füst. Hát, kérem, ez igen fárasztó dolog tud lenni.
Néha sírni tudnék, amikor nagyon okos, tájékozott és jóindulatú emberek, akik nyilvánvalóan remekül belelátnak a munkánkba, fröcsögnek a különböző fórumokon meg a média üzenőcsíkjain, hogy mit sírunk mi pedagógusok a kevés fizetésünk meg az emelkedő óraszámok miatt, amikor egyébként se érdemlünk többet, hiszen alig dolgozunk és tele vagyunk szünetekkel. Szívesen elhívnám az illetőket, hogy töltsenek el egy napot, és ne többet, az én elsőseimmel. Majd megtudnák, hogy milyen az egész délelőtt pisilés és evés-ivás nélkül lenni, mert egy pillanatra se hagyhatod őket felügyelet nélkül, közben csilivili órákat tartani, mert csak így tudod lekötni a figyelmüket, aztán többször 26 füzetet, munkafüzetet átnézni, kijavítani, értékelni, elvégezni a kötelező adminisztrációkat, másnapi csilivili órákra készülni és előkészülni, aminek a felét majd hazaviszed, vagy benn maradsz még estig, mert nem tudtad befejezni, aztán beesni a napközibe, ahol folytatódik a délelőtti őrület megspékelve egy jó kis ebédeltetéssel a szűk ebédlőben, ahol egymást tapossák az osztályok, közben figyelni arra, hogy melyik gyerek mit ehet és mit nem, kinek kell külön melegíteni, ki nem vett szalvétát, evőeszközt, levest, almát, stb., ki nem tudja a teli tálcáját az ebédlő másik felébe áttuszkolni másik ötven  kölken keresztül, aztán ebéd után figyelni arra, hogy ki milyen szakkörre megy és elküldeni időben, aztán megenni az ebédedet egy szobor talapzatán ülve az udvaron, miközben azt figyelni, ki kit csépel éppen, két falat között orrot törölni, beengedni vécére, meghallgatni minden problémát, amivel folyamatosan ostromolnak, aztán megírni velük a leckét fáziskésésekkel, mert fél óránként csorognak vissza a szakkörökről, azt le is ellenőrizni, aztán meguzsonnáztatni, mesét olvasni, visszatartani a pisilést, és várni a szülőket, mint a megváltót. Ilyen majdnem minden napom, és szerintem még hagytam is ki belőle olyan apróságokat, mint hányás, pisi, sár és kiömlött kakaó takarítás, elveszett holmik keresgélése, dédelgetés, stb. Mindez reggel negyed nyolctól délután fél ötig. Persze van, amikor nem napközizem, de ilyenkor tuti beesik egy értekezlet, vagy helyettesítés, vagy valami egyéb elfoglaltság, szóval nagyon ritka az, amikor három-négy óra felé már haza tudok menni, és nem is viszek haza munkát. Azt azért még kipróbáltatnám a fenti okosokkal, hogy mennyi idő alatt írják meg 26 gyerekre a szöveges értékelést, amit most adtunk ki szünet előtt. Mert azt viszont csak itthon lehet megcsinálni nyugiban, és bizony volt olyan nap, amikor hazaértem fél hétkor, és még éjfélig értékelést írtam. Szóval, aki sajnálja tőlem ezt a három nap szünetet, annak szívesen felajánlom kipróbálásra a dolgot.

Tegnap nagy pakolászás volt a házban, lomtalanítás okán, a közös képviselő végigjárta az összes tároló helyiséget és könyörtelenül kirakatott minden szekrényt és limlomot. Embereket is fogadott, akik többé-kevésbé meg is csinálták a dolgukat, magyarul, amit nehéznek találtak, oldja meg a tulaj (így jártam), a többit meg összebarmolták, törtek, zúztak. Alig tudtam megmenekíteni a két hangfalamat, amit felajánlottam az iskolai hangosításhoz, de még nem tudtuk beszállítani a suliba. Jól kiürült a tárolónk, már csak üvegek és cserepek vannak benne, de vissza fogom csempészni a maradék parkettámat, mert itt a 49 négyzetméteremen nem tudom hol tárolni, kidobni meg nem akarom. Izgultam, hogy szóvá teszik a virágállványomat, de békén hagyták, úgy látszik győzött a forradalmam. :)

Jó, hogy süt a nap, de sajnos látszik, milyen rondán beverte az eső a szépen megpucevált ablakomat. Nem baj, behúztam a függönyt! :)
Megyek, alkotok valami finom ebédet, aztán folytatom a henyélést. Csóközön! :)