Világválság

Márc.7. Ez ma nem az én napom volt. A kölkek álmosak voltak, nyűgösek és kukák, hátuk közepébe se kívánták a 29-es gazdasági világválságot. Így utólag, ha engem kérdeznétek, én se akarnám ezzel kezdeni a napot. Nem is lett volna semmi gond, ha nem ül benn egy rakat szülő, de benn voltak, a francba is, így nem lehetett egy szegénynegyedről hirtelen átváltani pölö kutyás-macskás játékra, szóval végiggyötörtem az órát. Egy sima hétköznapon, ha ilyen van, levittem volna a bandát az udvarra, szaladjanak egyet a friss levegőn, vagy váltok valami egész másra és az adott témát később fejezem be, amikor jobb passzban vannak. Csak ez nem egy sima hétköznap volt.
Később meginterjúvoltam őket, mi volt a bibi, leginkább fáradtságra hivatkoztak, de az is kicsúszott a szájukon, hogy utálják, ha idegenek nézik őket. Mindkét verziót totál megértem. Hülyeség két napig nyílt órázgatni, fárasztó dolog a gyereknek meg a tanárnak is produkálnia magát a kritikus kívülállóknak, akik majd viszik a hírt a látottakról. Mondjuk ez a része már régen nem érdekel, mert tudom, hogy mit érek, és  mit tudnak a gyerekek, és bizony van, hogy akkor ugrik be egy rossz nap, amikor éppen topon kéne lenni. De a gyerekeket sajnálom, nekik ez macera, főleg olyannak, aki egyébként is nehezen viseli a szereplést.
Hogy teljes legyen az élmény, a délelőtti kudarc után délben szembesültem azzal, hogy otthon maradt az ebédem. Ez azért bosszantott, mert egész napos voltam, kénytelen-kelletlen maradék farsangi nápolyit majszolgattam egész délután, hogy le ne forduljak a székről. No, de azóta már gömbölyűre ettem magam marhapörivel, szóval jelenleg a komfortérzetem megfelelő stádiumban van. :) (Ittam bort is, KÉTSZER!)

Az van, hogy, tisztára depis lettem ettől a mai naptól. Rossz kedvem van, nnna! És szalad a lakás már megint, de hogy csinálom, foggggalmam sincs, mert itthon se vagyok egész nap. Meg egyébként is.....
Csóközön!