Miénk itt a tér! :)

Márc.1. Arra gondoltam délután, hogy egy jól működő, szűk közösség mennyire képes összetartani, ha a szükség úgy hozza. Lám, itt van a mi példánk. A mindenkit érintő probléma beizzította a rakétákat és máris összezártunk, léptünk, és újítottunk. Megjelöltük az új területet, mint a kutyusok, a mi területünket, ahol folytatódik az élet,  játék, mintha mi sem történt volna. Azt hiszem, az is előhozta mindezt, hogy elveszett valami, ami fontos volt, és megpróbáljuk újrateremteni, kicsit másképp, de mégis hasonlóan, mint eddig. Hiszen azok maradtunk, akik voltunk, legalábbis gondolom. :)
Reggel úgy pislogtam az üres kávéscsészémbe, mintha nem akarnám elhinni, amit látok, pedig dedede, a' bizony olyan üres volt, mint a VV-lakók agyának szorzata a négyzeten. Elfogyott a kávém. Hüphüp! Persze ezt én tudtam, ezért tegnap oda is készítettem az asztalomra a suliban tartott neszkafémat, hogy majd hazahozom, de, bakker, az őrületes fennforgásban ott felejtettem. Szóval, miután felfogtam a tényállást, ott hagytam csapot-papot, és hét órakor elmentem dógozni, tőlem szokatlan módon. Lestek is ám a koránjárók, hogy mijaszösz, meg hú! Egyébként szeretek korán odaérni a suliba. Csak általában nem tudok! :P
Van ám magyar youtube! Tegnap mondták a híradóban, amin majdnem elaludtam. Ma meg ki is próbáltam. :)

Csóközön! :)