Szabadságon

Júl.9. A mai reggel hozott egy kis enyhülést, ragyog a nap, de  frissítő szél fúj, egyetlen átka, hogy zenél felettem a tető és nem hagyott aludni.

Most éppen itt ülök a Balcsin, a teraszon, erre vártam már hetek óta. Az elmúlt hónap melós volt, továbbképzés-hegyek és magántanítványok töltötték ki az időm nagy részét, meg persze a rengeteg év végi adminisztráció, ami helyenként erősen borzolta az idegeimet. Most két hét pihi, aztán megint munka, rövid lesz az idei szabadság. Remélem, kárpótlásul lesz némi anyagi haszna a befektetett energiának, össze kell szedni azt a fránya tandíjat.
Gyermek sikeresen leállamvizsgázott, de úgy tűnik, nemcsak diplomát nem kap, hanem szakképesítést sem, csak egy igazolást, hogy bejárt a főiskolára. Ennyit az alapképzésről, ami egy vagyonba került. Ennek ellenére már megkeresték egy komoly munkával, drukkolok, hogy összejöjjön, nem árt gyűjtögetni a referenciákat. Szépen összejönnek neki nyáron a statisztálások is, már volt két reklámfilmben, meg forgatott Bruce-szal, és hívták újra a Borgia-sorozatba, megint nemes lesz, kapott szép ruhát.

Sajnos csak néhány napunk lesz itt kettesben gyermekkel, péntektől megtelik a ház, kezdődik a feszkó, gyermek képtelen kijönni a szüleimmel. Ő is hibás, mert nem tudja átengedni a fülén az apám pikírt megjegyzéseit, és rettentő rosszul viseli azt is, hogy folyton megy a marakodás hülyeségeken. Húzna el ilyenkor a szobájába, de nem, ő is rátesz még egy lapáttal. Amúgy is áll a bál, hogy mennyi pénzzel támogatták a főiskolát, gyermek mégis színésznő akar lenni, ami a szüleim szemében nulla értékű, és apám nem átallotta alacsonyabb rendűnek nevezni gyermeket az öcsém lányával szemben, akinek bezzeg már nyelvvizsgája meg jogosítványa is van. Persze ezt olyankor, amikor én nem voltam ott, csak az tűnt fel, hogy a lányom nem szól az apámhoz. Na, így nyaraljak!

Megyek, mert mindjárt lemerül a laptopom, fene érti miért, de áramszünet van, remélem nem romlik meg semmi a dugig töltött hűtőben. Azt viszont mondanám, hogy tavalyhoz képest most szárnyal a net, már a házban is van térerő, pedig nem látom, hogy kivágtak volna egy fél erdőt.
Na, majd még jövök, de most intézkedem áramügyben. Csóközön!