Dögrováson

Ápr.30. Na, szépen vagyunk, fáj a torkom meg a fejem és folyik az orrom. Csak tudnám, hol szedtem ezt össze. Most gondolkodhatok, hogy azért szakad rólam a víz, mert meleg van, vagy mert beteg vagyok, vagy szimplán banyakór.

Szombaton nyílt mellettünk egy pékség, helyben sütnek mindent. Tegnap felmértem a terepet, sajnos....... már előre látom, gyengém lesz ez a bolt. Akkora túrós buktájuk van, mint egy cipó, és csak kicsit drágább, mint a Teszkóban a negyedakkora. Kicsit örültem, hogy már semmi pénzem, mert ha lett volna, akkor már nem lenne egy kanyi sem. És azok az illatok! Most már aztán végképp nem tudom elképzelni a szénhidrátmentes étkezést. Asszem én itt törzsvevő leszek. :)

Reggel majdnem hasra estem az előszobában egy váratlan barikádon, ki is szaladt a számon egy rondaság, de eszembe jutott, hogy az én hibám, mert este mondtam gyermeknek, hogy lefekvés előtt rakja ki a szennyesét. Mondjuk én a szennyestartóra gondoltam, nem az előszoba közepére, de mindegy, a dolgok változatlansága növeli az ember biztonságérzetét.
Mára háztartásos napot terveztem, de akkor még nem tudtam, hogy dögrováson leszek, előre látom, hogy néhány dolgot el fogok intézni egyetlen kézlegyintéssel. Ilyen lesz az ablakpucolás, a porszívózás, a bevásárlás (hát, az egyéb okokból), a főzés, és a vasalás. Mosni muszáj, mert gyermek holnap reggel visszamegy Pestre, de szerencsére azt nem teknőben kell véghezvinnem. És enni is muszáj, ezt nem részletezem.

Még mindig izgat, milyen új kezelőfelületről beszél Hivatlanom. És ha én csak májustól, akkor ő miért most? Hmmmm????
Háááát, ezen még egy kicsit elagyalgatok. Csóközön! :)

Dömdödöm

Ápr.28. Alkotói válságban szenvedek. Kreativitásom mélypontján leledzem. Mondhatnám azt is, hogy nagyon hülye és ötlettelen vagyok, és ez nagyjából megközelítené a valóságot.
Annyira nem zavarna a dolog, ha nem lenne egy csomó feladatom, amihez szükségem lenne fent nevezett képességekre, de sajnos van, mégpedig meglehetősen sok, és szoros határidővel. Ez a tudat pedig még inkább lefagyasztja az agyam. Pánik közeli hangulatban vagyok.

Véletlenül maradt éjszakára nyitva az ablakom, de így volt jó, imádtam, hogy reggel madárcsicsergésre ébredtem. A lánykám korán elment, valami táncos válogatóra, én meg azon nyammogok, hogy minek álljak neki először. Leginkább semminek, ezzel nagyjából rövidre is zártam a háztartási munkálatokra szánt kísérletemet.
Bosszantó, hogy amint gyermek hazajön, máris szalad a lakás. Piszokul semmi kedvem pakolászni meg takarítani, mennék inkább a szabadba ebben a jó időben. Csak sajnos már arra sincs pénzem, hogy helyi járatos buszra szálljak, nemhogy utazzak bárhova is, így aztán dugába dőlt a tervem, hogy lemegyünk egy napra a Balcsira. Sebaj, majd sétálunk a környéken. Szerencsére a belvárosban háborús körülmények uralkodnak, így elkerüljük a fagyizókat és nem fájdítjuk a szívünket.

Örülök ennek a négy napnak, de főleg a napsütésnek és a melegnek, kicsit feldobja az egyébként nyomott hangulatomat. Nem vagyok fáradt, csak sok a gondom, folyton aggaszt valami, és ez teljesen letompít. Nagyon kemény két hónap áll előttem, tele vagyok szorongással, és nem csak a magam nyűgei miatt aggódom. Na, de ez is el fog múlni, nem igaz? :)

Szerencsére ma nem kell főznöm, sőt vásárolnom se, mert tegnap korán leléptem a suliból és kimentem a piacra, szóval az ellátmány rendben van néhány napra.
Jaaa! Volt ám tegnap lakógyűlés! Megint meg lettünk fenyegetve a virágok miatt. Én már csak röhögök. Kíváncsi leszek, ha tényleg megbüntetnek, mi lesz a jegyzőkönyvben. Az én virágaim a bejárati ajtóm melletti sarokban vannak, nem lógnak a közlekedő folyosóra és nem torlaszolják el, de még csak le sem szűkítik a menekülő útvonalat. Le is mértem, minden oldalról biztosítva van a 110cm, ami állítólag kell egy tűzoltónak adott esetben. Ha mégis útban lenne, amit kétlek, egyetlen mozdulattal félrerúghatók. Ezen kívül nem robbanás- és tűzveszélyesek, hacsak nem benzinnel öntözöm őket ezután. Mondjuk a lift mellett lakó szomszédom bajban van, ha menekülni kell, mert a lakásától a lépcsőhöz vezető folyosó csak 96cm széles, ezek szerint ott nem fér át a tűzoltó, na, akkor most mi van? Megbüntetik az építtetőt? Mondtam is neki, ha itt tűz lesz, neked, babám, annyi! Persze röhögött, komolytalan fickó.Szerintem a virágoknál nagyobb probléma, hogy a lenti bejárati ajtó befelé nyílik, rá is kérdeztünk, a közös képviselő csak hebegett. Az elavult szellőző rendszerről meg ne is beszéljünk, na, ha ott van baj, akkor csak a jóisten mentheti meg a lakókat. Mondjuk ilyenekkel kéne foglalkozni, nem két cserép virággal.

Na, összeszedem magam és valamit kezdek a lakásomban fellelhető vándorcirkusszal. Jó pihenést kívánok mindenkinek a hosszú hétvégére! Csóközön! :)    

Struccpolitika

Márc.12. Volt ma egy kis felfordulás, ügyintézés, érdekes telefon, összezörrenés, szemhunyás a dolgok felett, elszámolás, félreértés, félresöprés, félmegoldás, mély levegő, lustaság, időhiány.....soroljam még? Zűrös nap volt. Persze melyik nem az? :p

Úgy tűnik, ebben a hónapban is borotvaélen táncolok. Fogalmam sincs, meddig megy még, hogy egyszerűen elhessegetem magamtól a problémának még a gondolatát is, és úgy teszek, mintha nem lenne vészesen közel a katasztrófa. Hej, pedig közelít, mint Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, döb, döb, döb, csak nekem nem a bukfencet fogja megtiltani. Mert azt ugyan tehetné, úgy sincs kedvem hancúrozni. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

H. P.

Márc.9. Ma olyan kiakadós napom volt. Lehet az is közrejátszott, hogy nagylány lettem, de egyébként tök mindegy mitől voltam szinte folyamatosan kiakadva, a hiszti az hiszti, mit szépítsük.
Matek órán többször megfordult a fejemben, hogy kirohanok, mint Zrínyi Miklós, azt se bánom, ha törökök állnak az ajtó előtt, csak ne gyerekből legyenek. Ennyi marhaságot rég hallottam tőlük, mondtam, hogy kész, itt a vége, megyek utcaseprőnek, a kukák toligatása meg a sepregetés nyilván jobban menne, mint a tanítás. Jó kis nyugis állás cca. ugyanennyi  fizetésért, nem kapnék agyérgörcsöt meg gyomorfekélyt, és villoghatnék a szép neonzöld mellénykémben. Tudom, nem az ő hibájuk, hogy ilyenek fordulnak meg az agyamban, talán nem is az enyém, mindannyian kipurcantunk a héten.
No, de azért dödögtem ám rendesen hazáig, mert nem akart működni az átok nyomtató, hanem aztán mégis, csakhogy jól ráhúztam egy órát a munkaidőmre, és már nem volt kedvem postára menni, meg vásárolni sem, de azt muszáj volt, a fene egye meg!
Gyermeknek is beszóltam annak okán, hogy bugyrom tele van már a hétvégi kajamizériával. Ki se dugom az orrom egész szombat-vasárnap az utálék konyhából, erre pont, amikor állok a Spárban a húsos pult előtt, és azon agyalok, hogy mi a búbánatos fityfenét főzzek neki a jövő hétre, amit meg is eszik, csörög a telefon, és aszongya, hogy ő már ül a buszon, mi lesz a kaja. Basszus, mondom, majd kensz magadnak egy vajas kenyeret, mert, hogy én ma nem főzök, az biztos, legalább egy szabad péntek estém hadd legyen már, amikor nem kell a gáztűzhely előtt állnom.  Persze jól megsértődött, pedig jó okom volt rá, hogy ezt mondtam. Tegnap direkt megkértem, hogy úgyis megy konzultációra, egyen a fősulin, mert későn érek haza, meg még vásárolnom is kell, ne kelljen kotyvasztanom. Mellesleg, mint kiderült, evett is, de azért bepróbálkozott. Elkényeztetett, zsarnok kölyök!!! Na, jó, már kibékültünk ám! :)
Ééééés, úgy fél órával ezelőtt, amikor már azt hittem, hogy higgadok, hirtelen megszólalt az egyik lakás riasztója, de úúúúúgy, hogy majdnem szívinfarktust kaptam, hát ez aztán direkt jól jött! Jobb, ha elhúzok aludni.
Remélem, holnapra eltűnik a hisztim, különben hisztis leszek, de nagyon! Csóközön!

Világválság

Márc.7. Ez ma nem az én napom volt. A kölkek álmosak voltak, nyűgösek és kukák, hátuk közepébe se kívánták a 29-es gazdasági világválságot. Így utólag, ha engem kérdeznétek, én se akarnám ezzel kezdeni a napot. Nem is lett volna semmi gond, ha nem ül benn egy rakat szülő, de benn voltak, a francba is, így nem lehetett egy szegénynegyedről hirtelen átváltani pölö kutyás-macskás játékra, szóval végiggyötörtem az órát. Egy sima hétköznapon, ha ilyen van, levittem volna a bandát az udvarra, szaladjanak egyet a friss levegőn, vagy váltok valami egész másra és az adott témát később fejezem be, amikor jobb passzban vannak. Csak ez nem egy sima hétköznap volt.
Később meginterjúvoltam őket, mi volt a bibi, leginkább fáradtságra hivatkoztak, de az is kicsúszott a szájukon, hogy utálják, ha idegenek nézik őket. Mindkét verziót totál megértem. Hülyeség két napig nyílt órázgatni, fárasztó dolog a gyereknek meg a tanárnak is produkálnia magát a kritikus kívülállóknak, akik majd viszik a hírt a látottakról. Mondjuk ez a része már régen nem érdekel, mert tudom, hogy mit érek, és  mit tudnak a gyerekek, és bizony van, hogy akkor ugrik be egy rossz nap, amikor éppen topon kéne lenni. De a gyerekeket sajnálom, nekik ez macera, főleg olyannak, aki egyébként is nehezen viseli a szereplést.
Hogy teljes legyen az élmény, a délelőtti kudarc után délben szembesültem azzal, hogy otthon maradt az ebédem. Ez azért bosszantott, mert egész napos voltam, kénytelen-kelletlen maradék farsangi nápolyit majszolgattam egész délután, hogy le ne forduljak a székről. No, de azóta már gömbölyűre ettem magam marhapörivel, szóval jelenleg a komfortérzetem megfelelő stádiumban van. :) (Ittam bort is, KÉTSZER!)

Az van, hogy, tisztára depis lettem ettől a mai naptól. Rossz kedvem van, nnna! És szalad a lakás már megint, de hogy csinálom, foggggalmam sincs, mert itthon se vagyok egész nap. Meg egyébként is.....
Csóközön! 

Napkitörés

Márc.5. Tuti ez az oka. Meg a globális felmelegedés és az eurózóna válsága.
A dolog úgy kezdődött, hogy tegnap este nem tudtam pénzt felvenni az automatából, folyton azt írta ki, hogy próbáljam később. Nagyon cifra dolgokat gondoltam ekkor, olyan nyomdafestéket nem tűrőket, talán egy-kettő ki is csúszott a számon, oda, bele az automatás kamerába. Erre nem emlékszem pontosan az agyamat elborító lila ködöktől.
Itthon aztán összetettük, amink volt, ippen csak összejött annyi apró, hogy gyermek vissza tudott utazni a nagyvárosba. (Kajája volt dögivel. - a szerk.)
Reggel listát írtam azokról a tennivalókról, melyek megvalósítását de.9 és fél 11 közötti időpontokra terveztem, úgy mint:
1.  reggeli felfordulás eltüntetése itthon
2. bemutató óra tervezetének megalkotása
3. buszjegy vásárlás
4. banki tevékenységek
Nos. Először is óriási vargabetűvel sikerült a bankba érnem, mivel túrják a belvárost, és barikádok özönét kellett kerülgetnem. A szokásos részidőm ( negyedóra) helyett, majdnem félóra alatt futottam le a távot, máris csúszott az időbeosztásom. A bankban csúcsforgalom volt, basszus, mindenki fél tízkor ügyintézett, és csak egy pénztár volt nyitva, mert miért ne. Tizenöten voltak előttem, s mivel húsz perc után is csak öttel csökkent a létszám, gondoltam, hazaszaladok megvalósítani az egyes számú projektet, vígan visszaérek, mire sorra kerülnék. Esküszöm, nem volt 15 perc sem az egész, belépek a bankba, tök üres, csak hárman várnak a pénztárnál, mondom, mi vaaaan?, ezt hogy csinálták?, persze sztornózták a sorszámomat. Szépen pillogattam, meg finom voltam és nőies, így a biztonsági őrnél sikerült elintéznem, hogy ne kelljen új sorszámot húznom, és még be is protezsált a pénztárosnál. Egyes, négyes pipa. Rohanás átellenbe a buszpályaudvarra jegyért. Sor vége a bejárati ajtónál. Hirtelen felidéződtek bennem az előző esti cifra kifejezések, csak most visszafogtam magam (remélhetőleg), és visszatekertem a bank mögötti trafikhoz (miért is nem ez jutott először eszembe?). Ott három buszjegy mellé végighallgattam a trafikos értekezését a "Miért emelkednek a tömegközlekedés jegyárai?" témában, miközben kezem a kilincsen, fél lábam pedig már az utcán volt, és nagyon igyekeztem udvariasan megértetni az illetővel, hogy nekem rohannom kell. Kissé lassú volt a felfogása annak ellenére, hogy elég jól látta az összefüggéseket a jegyárak emelkedése és a közlekedési vállalat által szponzorált helyi hokicsapat bajnokságban elfoglalt helyzete között.

Kicsengetésre értem vissza, így a kettes számú projekt ugrott, nem is értem, hogy gondoltam, hogy ennyi minden belefér a két lyukas órámba. No, hát tervezetem még azóta sincs, mert tanítás után versenyre vittem kölkeket, aztán fogadó óra volt hatig, aztán hazajöttem, vacsoráztam, megittam egy pohár bort, és most leginkább csak nézek ki a fejemből. Főleg a monitorra és dr, House-ra, felváltva. :) Hogy lesz ebből holnap bemutató óra? Ajjaj!
És akkor még mesélhetnék egyről s másról..... ;)
Csóközön! :)