Szegénykonyha

Júl.31. Rosszul kezdődött ez a nap. Hajnalban irgalmatlan fejfájásra ébredtem, na, persze egy árva szem fájdalomcsillapító sem akadt itthon. Találtam viszont három szem Coldrexet, gondoltam ártani nem fog, és jelentem, még élek. Sőt, enyhült a fejfájás, de csak kóválygok, mint az őszi légy.

Tegnap leadtuk a pályázat első részét. Kell majd még finomítani meg pontosítani rajta, de a nagy része kész van, egy pipa. A következő adag viszont nehezebb lesz, mert eddig csak szófosás volt, most viszont konkrét dolgokat kell írni, és a zömét nekünk kell kitalálni. Holnap reggel ugrunk neki, remélem addigra elmúlik a fejfájásom, különben hujjujujj!

Nézem az olimpiát, vannak furi dolgok. A média által nyomatott éremesélyesinknek valahogy nem megy, közben meg a surranópályán jönnek a helyezések számomra ismeretlen nevekkel. Elgondolkodtató, hogy miközben pumpálják a rengeteg pénzt az úgynevezett sikersportágakba, addig a szegényebb ágazatok szépen, csendben produkálják az eredményeket. Tényleg csak a pénzen múlik?
Mindenesetre azért én sajnálom Cseh Lacit és társait, nem lehet könnyű lelkileg megbirkózni azzal, hogy a sok éves kemény munkának nincs eredménye, ráadásul a külső elvárásokkal is meg kell küzdeni. Magam is benne voltam a versenysportban, teljesen átérzem a helyzetüket. Azért még reménykedem némi feltámadásban, ha helyre tudják tenni fejben a dolgokat, szerintem lehet egy szép finálé.

Kéne főznöm valamit, de nincs kedvem. A héten szegénykonyhán élünk, abból főzök, amit találok itthon, hát nem sok mindent találok. Tegnap paprikáskrumpli volt, ezzel el is fogyott a krumpli meg a hagyma. Találtam hozzá elfekvőben egy szál virslit, szóval még husi is volt benne, sőt maradt vasárnapról egy fél uborkám, felturbóztam két szem Balatonról menekített paradicsommal, így lett salátánk. Valószínűleg ma beáldozom a karalábét levesnek, lesz mellé bundás zsemle, mert van még egy szem tojásom, és tej is akad a hűtőben. Szerintem holnapra marad leves, gyermek majd megeszi a maradék csirkecombot rizzsel, én meg összeütök magamnak egy kis tésztát olaszos paradicsommártással. A csütörtök még kérdőjel, mert addigra végképp kifogyunk mindenből, és valószínűleg csak pénteken kapok fizetést. Rettentő utálom, hogy már megint mínuszban vagyok. Már csak 11 hónap, és fellélegezhetek, addig viszont kemény lesz az élet. Majd csak kibírjuk valahogy.

Fél szemmel nézem a vízilabdát, nem bírom már idegekkel. Inkább megyek főzni. :p
Csóközön! :)

Szanálás

Júl.28. Csendes a lakótelep, mintha kihalt volna. Biztos mindenki az olimpiai megnyitót nézte és még alszik. :)

Két napig szanáltam a szekrényekből, főleg ruhaféléket, találtam olyat, ami kicsi rám. Ez vicces, évek óta tartom a súlyom, plusz-mínusz egy-két kiló ide-oda, de nagyjából stagnálok. Viszont tény, hogy helyenként átrendeződtem, nemcsak a korosodásból, de a lusta disznó szindrómából kifolyólag is. Magyarul löttyedt vagyok, mint a franc. Van is némi lelkifurim, de még nem akkora, hogy felemeljem a hátsóm. Na, nem baj, most úgyis itt az olimpia, jön a sportos időszak, majd jól megnézek mindent a tévében. :)
Olyan ruhát is találtam (sőt többet), ami még nem volt rajtam, és minden bizonnyal nem is lesz, hihetetlen, hogy tudtam megvenni. Nyilván pillanatnyi elmezavar volt. Gondoltam egyébként, hogy külön teszem ezeket, és eladom a bizományiban, de égen-földön nem találok olyan helyet, ahol bevennék pénzért a használt ruhát. (Ami mellesleg nem is használt.) Fogalmam sincs, mit csinálok ezzel a sok gönccel. Régebben mindig jótékonykodtam, bevittem a Családsegítőbe, de onnan legutóbb kiszórtak, hogy nem tudják hol tárolni. Aztán olyan is volt, hogy egyszerűen csak bezacskóztam és letettem a kuka mellé, általában elvitték pillanatok alatt, de sajnos előfordult, hogy szétszórták, és ez nekem kellemetlen volt. De legalább a nagy része jó helyre került és szívesen adtam. Most viszont, hogy le vagyok gatyásodva nem kicsit, jó lenne pénzt csinálni a jobb darabokból. Lehet, felnyomom Vaterára, hátha. :)
Jövő héten a könyveket szanáljuk gyermekkel, tele az ágyneműtartóm bedobozolt könyvekkel. Amíg voltak plafonig érő polcaim, szépen mutattak rajta, és nem zavart, hogy már régen kiolvastam mindet, de az új bútorokra/ba nem férnek, annak meg mi értelme, hogy dobozokban vannak. Valószínűleg a legtöbb Vaterán végzi, csakúgy, mint az évek óta gyűjtögetett Wellness és Shape magazinjaim is. Remélem nem egy forintért fogja valaki leütni. :)

Délután muszáj nekiállnom a pályázatnak, hétfőre kész kell lennie egy részének. Jól ellustálkodtam az időt, egész héten rá se bagóztam. Pedig hát nem kevés munka. Csak ne lenne ennyire nyár! :p
Csóközön! :)

Júl.26. Ma az a nap van, amikor korán akartam kelni, de nem sikerült. Nem tudom, így mi lesz a világrengető terveimmel.

Jól elment ez a hét, sok hasznosat nem tettem, pedig a szándék megvolt. Voltam allergia vizsgálaton, persze megint az derült ki, hogy egészséges vagyok. Ez bosszantó és érthetetlen. Na, nem az egészség, hanem hogy a fene érti miért köhögök meg fulladozom már fél éve, ez cseppet sem egészségre utal. Eddig minden vizsgálat negatív eredménnyel zárult, az orvosok meg találgatnak. Majd a boncolásnál kiderül. :)
Tegnap elkezdtük kolléganővel a nyári projektet, lesz munka bőven. Összeszedtük hozzá az anyagot, most ki kéne találnom, hogyan álljak neki. Kábé úgy vagyok ezzel, mint a halpucolással, forgatom, nézegetem, de nem találok rajta fogást. Ráadásul tökre kikészít ez a nagyképű, szófosó pedagógiai szakduma, sose értettem, miért kell körülírni azt, ami egyértelműen kimondható. Előre látom, hogy ez az egész pályázat 80% mellébeszélésből 10% lényegből és 10% adatból fog állni. Nyilván a 80% lesz a nehezebb meló.

Remélem, ma már nem fog esni az eső, mert ablakot szeretnék pucolni. Azt még nem döntöttem el, hogy melyik helyiségben kezdem a munkát, majd elemzem a kérdéskört logisztikai szempontból. Nyilván nem a fürdőszobában, mert ott nincs ablak.
Gyermek is nekiállt tegnap szanálni a szobájában, sajnos engem is bevont és ezzel megzavarta a délutáni ejtőzésemet. Közel fél órás átcsoportosítás után kijelentette, hogy a rendhez sokkal több helyre van szükség, mint a kupihoz. Erre a következtetésre azután jutott, hogy kirámolta az egyik kacatos dobozát, és miután a felét lomtalanította, megpróbálta a másik felét rendben visszapakolni. A heringkonzerv tipikus esete állt fenn, a felének a fele fért vissza a dobozba, de legalább jól mutatott. :)

Azt hiszem, itt a pillanat, hogy hasznossá tegyem magam. Megyek reggelizni! :) Csóközön! :)

Szerelem, szerelem....

Júl.21. Hűvös, borús az idő, mintha nem is nyár lenne. Magamra kaptam a kardigánt is, mert még a sepregetés se izzasztott meg.
Három nap óta ma van először, hogy nem fáj a fejem, semmi se akarta kivenni, ilyen is régen volt már. Biztos ezek a hülye frontok, jönnek-mennek, azt se tudja az ember, mire készüljön.

Tegnap minden kiesett a kezemből, de nem csak én szerencsétlenkedtem, körülöttem mindenkinek volt valami nyűge. Gyermek hajnali ötkor küldte az sms-t kétségbeesve, hogy nem fog fél hatra beérni Kelenföldre, mert legalább fél órát késni fog a vonat, ha nélküle mennek el a filmesek, ugrott a forgatás. Éppen valahol a pusztában álltak már tíz perce, és senki nem mondott nekik semmit. Hozzátenném, ez egy munkásjárat, az emberek pedig időre járnak dolgozni. Szerencsére a filmesek is késtek, így éppen elérte a statisztabuszt, de nagyon ideges volt szegény.

A nyaraló körül is zajlott az élet, mert egyébként mikor nem. Tegnapelőtt reggel, amikor az apu kiment az újságért, észrevette, hogy a vízaknánkból dől a víz az utcára. Nosza, lekapott magáról mindent, pucéran bele az aknába, ami már félig tele volt, lebukott a jéghideg vízbe és elzárta a főcsapot. Persze mi könnyesre röhögtük magunkat az anyuval, amikor elmesélte, de nem volt annyira vicces, baja is lehetett volna, mi meg még békésen aludtunk. Kiderült, hogy eltörött egy rozsdás cső, hál'istennek nem a miénk, hanem a vízműé. De itt még nem volt vége a kalandnak, mert változott a vízmű telefonszáma, amit ki kellett nyomozni, szó szerint, mert miután végigtelefonáltuk Almádi összes hivatalát, és sehol nem tudták megmondani, az apu végül felhívta a rendőrséget, és ott aztán megmondták. Na, így intézkedtünk.
De hogy ne maradjunk vizes kaland nélkül, elrepedt a porcelántartály a vécében, ki kellett cserélni. Tegnap bementek az anyuék Almádiba, vettek egy újat. Itthon aztán jóapám nekiállt szerelni, kiderült, hogy nem jó szigetelőgyűrűt adtak a csomagba. (Szerinte.) Nosza, visszamentek reklamálni, persze hiába, de legalább visszacserélték a dinnyét a zöldségesnél, amit előző nap vettek, és az apunak nem ízlett. Végül egész napos küzdelemben felszerelte a tartályt, de aztán egy óra múlva rájött, hogy véletlenül parkettafugázóval szigetelt szilikon helyett, ezért aztán most senki nem meri használni a vécét. Egyébként erre úgy jött rá, hogy kitalálta, honnan jönnek be a hangyák a házba. Szerintem a lenti fürdőszoba kisablakán, szerinte meg a teraszajtó alatt. Gondolta, leszigeteli a teraszajtó alját, ha már egyszer úgyis a kezében van a szigetelő. (Parkettafugázó :))))) - a szerk.) El is kezdte a műveletet, és egyszer csak bekattant neki, hogy valami furcsa. (Tán a szigetelő színe? Vagy állaga? :)))) - a szerk.) És akkor jött a megvilágosodás meg a pillanat, amikor elolvasta a flakonon, hogy mit is tart a kezében. Pechünkre azért még befejezte a keneszelést, ami baromi ronda lett, de majd nem nézek oda. Arra azért kíváncsi leszek, hogy lehet-e majd használni a vécét, mert a parkettafugázó száradási ideje 24 óra, és kérdéses, hogy száradás után szigetel-e, vagy csak csendben feloldódik az idők folyamán és mindent összemaszatol a barna cucc.
Anyám egyébként szerelőt akart hívni, de az apu lehurrogta, mert azt hiszi, hogy mindenhez ért, ami műszaki dolog, de sajnos nem. Szerintem van, amin nem szabad spórolni, mert helyrehozni valamit, amit elrontottunk mindig nehezebb és többe kerül, mint rögtön jól megcsinálni. De ezt az apunak magyarázhatod. Ráadásul, ha ő szerel, akkor az egész családnak haptákban kell állni, mert folyton szanaszét pakolja a szerszámait, aztán rajtunk keresi. Sose olvassa el a szerelési útmutatót, csak utólag, amikor már elszúrta, és persze ilyenkor a gyártó a hibás. Na, és nem tesz újságpapírt a festék meg a ragasztó alá, hanem mindent összeken, simán kalapál a padlólapon, lenyúlja a konyhából a legjobb késeket és tönkre is teszi őket, szóval legtöbbször több kárt okoz, mint amennyi hasznunk van a házi barkácsolásból. Az a baj, hogy ezt megmondani se lehet neki, mert megsértődik, pedig beláthatná végre, hogy ennyi idősen már nem tud annyi felé figyelni. Ráadásul simán megengedhetnék maguknak anyagilag, hogy szakembert hívjanak, mondjuk egy ilyen munkához, mint ez a tartályszerelés. Egyébként az egész ház tele van ilyen házilag összetákolt dologgal, ami bármelyik pillanatban tönkremehet, és ami ráadásul ronda is, de hát milyen alapon kritizálok én, aki a legcsóróbb az egész családban.

Hát ilyen vidáman zajlik itt az élet. Olyanok vagyunk, mint a Skála áruház: itt mindig történik valami. :) Pl. most az fog történni, hogy megyek ebédelni. Az apu főzte a gombát! :)
Csóközön! :)

Júl.18. Úgy tűnik, visszatér a jó idő, ma én is visszatérek a Balatonra. Kibírnám, ha még ez a hét meleg lenne és napsütéses, mert jövő héten már neki kell állni a munkának, vége a láblógatásnak. Na, persze arra majd azért ügyelek, hogy ne erőltessem meg magam, de a feladat mégis csak feladat, és a kötelezettségnek már a gondolata is fárasztó. Főleg, ha az ember tudatában ott bujkál, hogy mindezt a szabadsága alatt csinálja.

Holnap összejövünk a csajokkal egy kis balatoni letyepetyére, gyermek pedig forgat a Borgiák-ban, mindenki kedve szerint mulat. Előtte viszont még gyors vágtában intézek néhány dolgot, például némi takarítást, mert úgy hagytam itt a lakást másfél hete, hogy hujjujujj, és a helyzet azóta fokozódott. Ja, és visszahúztam a sötétítő függönyt, így most látszik is. :p

Nem tudom mi az oka, de valahogy nem akaródzik kimenni a gyomromból a görcs. Iszonyat feszültnek érzem magam, minden vibrál körülöttem, nem vagyok képes leereszteni és megnyugodni. Persze, foghatnám az anyagi gondokra, meg arra, hogy megint áll a háború gyermek és a szüleim között, de ezek megszokott, napi problémák, már fel sem veszem olyan mértékben, ahogy azt illene, bár lehet, most Freud bácsi somolyog a bajusza alatt. Jó lenne, ha csak néhány napra megszabadulhatnék ettől a szorítástól, nem tudom sikerül-e, dolgozom rajta. :)

Ettem tegnap halat! :) Egyből jobb lett az emésztésem. Bár mindent ilyen jól meg tudnék emészteni....
Csóközön! :)

Szalonnainvázió

Júl.14. Kérem tisztelettel, nálunk a kaja központi kérdés. Ez egyébként érthető, mivel az élelem alapvető létszükséglet, de a mi családunkban a nap leglényegesebb alapkérdései a "Mit főzünk ma/holnap/a héten?", "Mit hozzak reggelire?", "Mi lesz az ebéd/vacsora?", "Mikor eszünk?", "Nem vagytok még éhesek?", "Na, kész van már az ebéd?", "Ti nem akartok még enni?", "Megterítsek?", stb. A folyamatos éhezés verbális kifejezése mellett egyes családtagok (apám, gyermek) egyéb kommunikációs technikákat is bevetnek, úgy, mint: a hűtőszekrény permanensen visszatérő nyitogatása, a konyhai műveletek rendszeres ellenőrzése, belekóstolgatás a fazékba, a falióra gyakori és feltűnő nézegetése, sóhajtozás, hassimogatás, fintorgás, főzőműsorok keresése a tévében, fel-alámászkálás a konyhabejáratig és vissza, spájzba való bekukucskálás, rejtvényújság feltűnő lapozgatása, újságból való gyakori kitekintés a konyha irányába, and so on. Fentiek miatt anyám nyaralása rendszerint arról szól, hogy reggel kilenckor beeszi magát a konyhába, és egész nap ki se dugja az orrát, legfeljebb egy-egy "Szedjetek egy csokor petrezselymet!" vagy "Ki kér erős paprikát az uborkasalátára?", esetleg "Felugrana valaki a boltba zsemlemorzsáért?" típusú megszólalás erejéig. Szerintem egy hét után már alig várja, hogy visszamehessen dolgozni.
Ma este, amint lezuttyant a tévé elé, hogy kipihenje a konyhai teendők fáradalmait, apám rögtön nekiszegezte a kérdést: "Kiszedjük a csülköt a fazékból?" Anyám félreérthetetlen pillantása ellenére már következett is a következő kérdés: "Betesszük a kukoricát a hűtőbe?" A többesszám első személy természetesen az ellenség megtévesztésére szolgál, és úgy értendő, hogy anyám rögtön ugorjon kiszedni a csülköt és betenni a kukoricát a hűtőbe. Na, itt jött a pillanat, amikor szóltam, hogy hadd nézze már nyugodtan a tévét, ráér az a hülye csülök, de elengedte a füle mellett.

Hozzátenném, hogy én is szívesen megtennék ezt-azt, de nekem tiltott övezet a konyha, ha a szüleim lenn vannak. Ha mégis betévedek eme helyiségbe, valamelyikük azonnal a nyakamban liheg, hátha elkövetek egy-két merényletet az aktuális körömpörkölt vagy húsleves ellen. Sajnos az van a dolgok hátterében, hogy mi nem szeretünk zsíros és agyonsózott kaját enni, velük ellentétben, és néha próbálkozom valami egészségesebb cuccra rávenni őket, sikertelenül, sőt apám fintorogva ül asztalhoz, ha mi másképp eszünk valamit, mint ahogy ő jónak tartja. Én például nem szeretek harminc fokban füstölt csülköt enni babfőzelékkel, de az lesz, mert a grillcsirke salátával csatát vesztett. Megkérdezte pénteken, milyen felvágottat vásároljon nekünk, mondom pulykasonkát, erre vett füstölt kolbászt és háromféle szalonnát. Amit egyébként szeretek, de nem nyáron és nem minden nap. Anyunak is már tele a hócipője, mert folyton ilyeneket vásárol és eszi is töménytelen mennyiségben, és persze neki is ezt kell enni. Borzasztó, mennyire nem törődik azzal, hogy kinek mi a kívánsága. Legalább az anyura figyelne jobban, nekem csak ilyenkor kell elviselni a dolgait, de neki minden nap.

Úgy néz ki, hétfőn hazaugrunk egy-két napra, el kell rendeznem néhány hivatalos ügyet, gyermek meg forgat, ha minden jól megy. Legalább veszek normális kaját, mert én ezt a szalonnainváziót nem fogom sokáig bírni. :)
Csóközön! :)

Júl.13. Vissza kell, hogy szívjak néhány dolgot. Először is tetű lassú a net, alig tudom betölteni az oldalakat, néhány napja még szárnyalt, most meg vacakol. Fene érti ezt.
Aztán tegnap egész délelőtt borús idő volt, gyermek takaróban olvasott kinn a teraszon, délutánra viszont olyan meleg lett, hogy mégis lementünk a strandra. Hűlt ugyan a víz, de isteni volt, még napoztunk is. Estére meg olyan fáradt voltam, hogy majdnem bealudtam a tévé előtt, pedig ilyet csak "munkás" időkben szoktam. Na, persze sokat ügyködtem tegnap, kivakartam a konyhát a koszból, pakoltam, főztem, ablakot is pucoltam, de azzal még nem végeztem. Elintéztük Almádiban a csekkeket, meg vettem lottót, hátha... Szóval tevékeny napunk volt.

Ma megint borús idő van, hűvös is a reggel. Mindjárt megyek reggeliért, aztán befejezem az ablakokat, kicsit rendet rakok a spájzban, ez a mai feladat. Nem bírok megülni a seggemen, ez van! :)
Remélem, délutánra megint kisüt a nap! Csóközön! :)

Jó idő, rossz idő

Júl.12. Jól megjött a hidegfront, annyi a mai strandolásnak. Nem volt vihar, csak eső, ennek örültem, mert nem kellett este locsolni, de a borús idő valahogy nyomottá tesz, remélem, a nap folyamán még kisüt a nap.

Annyiból nem bánom, hogy megszűnt a hőség, hogy van a házban sok dolog, majd szépen elsertepeltélek itt-ott. Tegnap nekiestem a konyhának, a feléig jutottam, ma befejezem, meg az alsó szinten megpucolom az ablakokat. Be kéne mennünk Almádiba is, van néhány feladásra váró csekk, szóval kihasználjuk a rossz időt a földi dolgok elintézésére.

Ma lesz a búcsúztatója az osztálytársamnak, sajnos nem tudok elmenni, mert fél napig kéne utaznom csak oda, három átszállással, és nem biztos, hogy visszafelé elérném a csatlakozásokat. Kocsival két óra alatt ott lennék, de hát nincs kocsim.
Szomorú ez nagyon, a találkozó óta sokat gondoltam rá, rengeteget szenvedett szegény. Nem tudni kinek mit tartogat a sors, meg kell becsülni minden ép ésszel és egészségben eltöltött percét az életnek.

Kicsit nehezen mozdulok, persze kit érdekel, elvégre szabadságon vagyok, csak szeretném megcsinálni, amit elterveztem. Már csak egy napig lesz nyugi, holnaptól minden kritika tárgya lesz, amit teszek, szóval minél többet teszek most, annál kevesebb kritikát kapok. Legutóbb azért kaptam, mert nem hagytam kilógni két centire a fóliát a tartóból. :) Ennyi!

Csóközön! :)

Szabadságon

Júl.9. A mai reggel hozott egy kis enyhülést, ragyog a nap, de  frissítő szél fúj, egyetlen átka, hogy zenél felettem a tető és nem hagyott aludni.

Most éppen itt ülök a Balcsin, a teraszon, erre vártam már hetek óta. Az elmúlt hónap melós volt, továbbképzés-hegyek és magántanítványok töltötték ki az időm nagy részét, meg persze a rengeteg év végi adminisztráció, ami helyenként erősen borzolta az idegeimet. Most két hét pihi, aztán megint munka, rövid lesz az idei szabadság. Remélem, kárpótlásul lesz némi anyagi haszna a befektetett energiának, össze kell szedni azt a fránya tandíjat.
Gyermek sikeresen leállamvizsgázott, de úgy tűnik, nemcsak diplomát nem kap, hanem szakképesítést sem, csak egy igazolást, hogy bejárt a főiskolára. Ennyit az alapképzésről, ami egy vagyonba került. Ennek ellenére már megkeresték egy komoly munkával, drukkolok, hogy összejöjjön, nem árt gyűjtögetni a referenciákat. Szépen összejönnek neki nyáron a statisztálások is, már volt két reklámfilmben, meg forgatott Bruce-szal, és hívták újra a Borgia-sorozatba, megint nemes lesz, kapott szép ruhát.

Sajnos csak néhány napunk lesz itt kettesben gyermekkel, péntektől megtelik a ház, kezdődik a feszkó, gyermek képtelen kijönni a szüleimmel. Ő is hibás, mert nem tudja átengedni a fülén az apám pikírt megjegyzéseit, és rettentő rosszul viseli azt is, hogy folyton megy a marakodás hülyeségeken. Húzna el ilyenkor a szobájába, de nem, ő is rátesz még egy lapáttal. Amúgy is áll a bál, hogy mennyi pénzzel támogatták a főiskolát, gyermek mégis színésznő akar lenni, ami a szüleim szemében nulla értékű, és apám nem átallotta alacsonyabb rendűnek nevezni gyermeket az öcsém lányával szemben, akinek bezzeg már nyelvvizsgája meg jogosítványa is van. Persze ezt olyankor, amikor én nem voltam ott, csak az tűnt fel, hogy a lányom nem szól az apámhoz. Na, így nyaraljak!

Megyek, mert mindjárt lemerül a laptopom, fene érti miért, de áramszünet van, remélem nem romlik meg semmi a dugig töltött hűtőben. Azt viszont mondanám, hogy tavalyhoz képest most szárnyal a net, már a házban is van térerő, pedig nem látom, hogy kivágtak volna egy fél erdőt.
Na, majd még jövök, de most intézkedem áramügyben. Csóközön!