Szerelem, szerelem....

Júl.21. Hűvös, borús az idő, mintha nem is nyár lenne. Magamra kaptam a kardigánt is, mert még a sepregetés se izzasztott meg.
Három nap óta ma van először, hogy nem fáj a fejem, semmi se akarta kivenni, ilyen is régen volt már. Biztos ezek a hülye frontok, jönnek-mennek, azt se tudja az ember, mire készüljön.

Tegnap minden kiesett a kezemből, de nem csak én szerencsétlenkedtem, körülöttem mindenkinek volt valami nyűge. Gyermek hajnali ötkor küldte az sms-t kétségbeesve, hogy nem fog fél hatra beérni Kelenföldre, mert legalább fél órát késni fog a vonat, ha nélküle mennek el a filmesek, ugrott a forgatás. Éppen valahol a pusztában álltak már tíz perce, és senki nem mondott nekik semmit. Hozzátenném, ez egy munkásjárat, az emberek pedig időre járnak dolgozni. Szerencsére a filmesek is késtek, így éppen elérte a statisztabuszt, de nagyon ideges volt szegény.

A nyaraló körül is zajlott az élet, mert egyébként mikor nem. Tegnapelőtt reggel, amikor az apu kiment az újságért, észrevette, hogy a vízaknánkból dől a víz az utcára. Nosza, lekapott magáról mindent, pucéran bele az aknába, ami már félig tele volt, lebukott a jéghideg vízbe és elzárta a főcsapot. Persze mi könnyesre röhögtük magunkat az anyuval, amikor elmesélte, de nem volt annyira vicces, baja is lehetett volna, mi meg még békésen aludtunk. Kiderült, hogy eltörött egy rozsdás cső, hál'istennek nem a miénk, hanem a vízműé. De itt még nem volt vége a kalandnak, mert változott a vízmű telefonszáma, amit ki kellett nyomozni, szó szerint, mert miután végigtelefonáltuk Almádi összes hivatalát, és sehol nem tudták megmondani, az apu végül felhívta a rendőrséget, és ott aztán megmondták. Na, így intézkedtünk.
De hogy ne maradjunk vizes kaland nélkül, elrepedt a porcelántartály a vécében, ki kellett cserélni. Tegnap bementek az anyuék Almádiba, vettek egy újat. Itthon aztán jóapám nekiállt szerelni, kiderült, hogy nem jó szigetelőgyűrűt adtak a csomagba. (Szerinte.) Nosza, visszamentek reklamálni, persze hiába, de legalább visszacserélték a dinnyét a zöldségesnél, amit előző nap vettek, és az apunak nem ízlett. Végül egész napos küzdelemben felszerelte a tartályt, de aztán egy óra múlva rájött, hogy véletlenül parkettafugázóval szigetelt szilikon helyett, ezért aztán most senki nem meri használni a vécét. Egyébként erre úgy jött rá, hogy kitalálta, honnan jönnek be a hangyák a házba. Szerintem a lenti fürdőszoba kisablakán, szerinte meg a teraszajtó alatt. Gondolta, leszigeteli a teraszajtó alját, ha már egyszer úgyis a kezében van a szigetelő. (Parkettafugázó :))))) - a szerk.) El is kezdte a műveletet, és egyszer csak bekattant neki, hogy valami furcsa. (Tán a szigetelő színe? Vagy állaga? :)))) - a szerk.) És akkor jött a megvilágosodás meg a pillanat, amikor elolvasta a flakonon, hogy mit is tart a kezében. Pechünkre azért még befejezte a keneszelést, ami baromi ronda lett, de majd nem nézek oda. Arra azért kíváncsi leszek, hogy lehet-e majd használni a vécét, mert a parkettafugázó száradási ideje 24 óra, és kérdéses, hogy száradás után szigetel-e, vagy csak csendben feloldódik az idők folyamán és mindent összemaszatol a barna cucc.
Anyám egyébként szerelőt akart hívni, de az apu lehurrogta, mert azt hiszi, hogy mindenhez ért, ami műszaki dolog, de sajnos nem. Szerintem van, amin nem szabad spórolni, mert helyrehozni valamit, amit elrontottunk mindig nehezebb és többe kerül, mint rögtön jól megcsinálni. De ezt az apunak magyarázhatod. Ráadásul, ha ő szerel, akkor az egész családnak haptákban kell állni, mert folyton szanaszét pakolja a szerszámait, aztán rajtunk keresi. Sose olvassa el a szerelési útmutatót, csak utólag, amikor már elszúrta, és persze ilyenkor a gyártó a hibás. Na, és nem tesz újságpapírt a festék meg a ragasztó alá, hanem mindent összeken, simán kalapál a padlólapon, lenyúlja a konyhából a legjobb késeket és tönkre is teszi őket, szóval legtöbbször több kárt okoz, mint amennyi hasznunk van a házi barkácsolásból. Az a baj, hogy ezt megmondani se lehet neki, mert megsértődik, pedig beláthatná végre, hogy ennyi idősen már nem tud annyi felé figyelni. Ráadásul simán megengedhetnék maguknak anyagilag, hogy szakembert hívjanak, mondjuk egy ilyen munkához, mint ez a tartályszerelés. Egyébként az egész ház tele van ilyen házilag összetákolt dologgal, ami bármelyik pillanatban tönkremehet, és ami ráadásul ronda is, de hát milyen alapon kritizálok én, aki a legcsóróbb az egész családban.

Hát ilyen vidáman zajlik itt az élet. Olyanok vagyunk, mint a Skála áruház: itt mindig történik valami. :) Pl. most az fog történni, hogy megyek ebédelni. Az apu főzte a gombát! :)
Csóközön! :)