Szalonnainvázió

Júl.14. Kérem tisztelettel, nálunk a kaja központi kérdés. Ez egyébként érthető, mivel az élelem alapvető létszükséglet, de a mi családunkban a nap leglényegesebb alapkérdései a "Mit főzünk ma/holnap/a héten?", "Mit hozzak reggelire?", "Mi lesz az ebéd/vacsora?", "Mikor eszünk?", "Nem vagytok még éhesek?", "Na, kész van már az ebéd?", "Ti nem akartok még enni?", "Megterítsek?", stb. A folyamatos éhezés verbális kifejezése mellett egyes családtagok (apám, gyermek) egyéb kommunikációs technikákat is bevetnek, úgy, mint: a hűtőszekrény permanensen visszatérő nyitogatása, a konyhai műveletek rendszeres ellenőrzése, belekóstolgatás a fazékba, a falióra gyakori és feltűnő nézegetése, sóhajtozás, hassimogatás, fintorgás, főzőműsorok keresése a tévében, fel-alámászkálás a konyhabejáratig és vissza, spájzba való bekukucskálás, rejtvényújság feltűnő lapozgatása, újságból való gyakori kitekintés a konyha irányába, and so on. Fentiek miatt anyám nyaralása rendszerint arról szól, hogy reggel kilenckor beeszi magát a konyhába, és egész nap ki se dugja az orrát, legfeljebb egy-egy "Szedjetek egy csokor petrezselymet!" vagy "Ki kér erős paprikát az uborkasalátára?", esetleg "Felugrana valaki a boltba zsemlemorzsáért?" típusú megszólalás erejéig. Szerintem egy hét után már alig várja, hogy visszamehessen dolgozni.
Ma este, amint lezuttyant a tévé elé, hogy kipihenje a konyhai teendők fáradalmait, apám rögtön nekiszegezte a kérdést: "Kiszedjük a csülköt a fazékból?" Anyám félreérthetetlen pillantása ellenére már következett is a következő kérdés: "Betesszük a kukoricát a hűtőbe?" A többesszám első személy természetesen az ellenség megtévesztésére szolgál, és úgy értendő, hogy anyám rögtön ugorjon kiszedni a csülköt és betenni a kukoricát a hűtőbe. Na, itt jött a pillanat, amikor szóltam, hogy hadd nézze már nyugodtan a tévét, ráér az a hülye csülök, de elengedte a füle mellett.

Hozzátenném, hogy én is szívesen megtennék ezt-azt, de nekem tiltott övezet a konyha, ha a szüleim lenn vannak. Ha mégis betévedek eme helyiségbe, valamelyikük azonnal a nyakamban liheg, hátha elkövetek egy-két merényletet az aktuális körömpörkölt vagy húsleves ellen. Sajnos az van a dolgok hátterében, hogy mi nem szeretünk zsíros és agyonsózott kaját enni, velük ellentétben, és néha próbálkozom valami egészségesebb cuccra rávenni őket, sikertelenül, sőt apám fintorogva ül asztalhoz, ha mi másképp eszünk valamit, mint ahogy ő jónak tartja. Én például nem szeretek harminc fokban füstölt csülköt enni babfőzelékkel, de az lesz, mert a grillcsirke salátával csatát vesztett. Megkérdezte pénteken, milyen felvágottat vásároljon nekünk, mondom pulykasonkát, erre vett füstölt kolbászt és háromféle szalonnát. Amit egyébként szeretek, de nem nyáron és nem minden nap. Anyunak is már tele a hócipője, mert folyton ilyeneket vásárol és eszi is töménytelen mennyiségben, és persze neki is ezt kell enni. Borzasztó, mennyire nem törődik azzal, hogy kinek mi a kívánsága. Legalább az anyura figyelne jobban, nekem csak ilyenkor kell elviselni a dolgait, de neki minden nap.

Úgy néz ki, hétfőn hazaugrunk egy-két napra, el kell rendeznem néhány hivatalos ügyet, gyermek meg forgat, ha minden jól megy. Legalább veszek normális kaját, mert én ezt a szalonnainváziót nem fogom sokáig bírni. :)
Csóközön! :)