Szegénykonyha

Júl.31. Rosszul kezdődött ez a nap. Hajnalban irgalmatlan fejfájásra ébredtem, na, persze egy árva szem fájdalomcsillapító sem akadt itthon. Találtam viszont három szem Coldrexet, gondoltam ártani nem fog, és jelentem, még élek. Sőt, enyhült a fejfájás, de csak kóválygok, mint az őszi légy.

Tegnap leadtuk a pályázat első részét. Kell majd még finomítani meg pontosítani rajta, de a nagy része kész van, egy pipa. A következő adag viszont nehezebb lesz, mert eddig csak szófosás volt, most viszont konkrét dolgokat kell írni, és a zömét nekünk kell kitalálni. Holnap reggel ugrunk neki, remélem addigra elmúlik a fejfájásom, különben hujjujujj!

Nézem az olimpiát, vannak furi dolgok. A média által nyomatott éremesélyesinknek valahogy nem megy, közben meg a surranópályán jönnek a helyezések számomra ismeretlen nevekkel. Elgondolkodtató, hogy miközben pumpálják a rengeteg pénzt az úgynevezett sikersportágakba, addig a szegényebb ágazatok szépen, csendben produkálják az eredményeket. Tényleg csak a pénzen múlik?
Mindenesetre azért én sajnálom Cseh Lacit és társait, nem lehet könnyű lelkileg megbirkózni azzal, hogy a sok éves kemény munkának nincs eredménye, ráadásul a külső elvárásokkal is meg kell küzdeni. Magam is benne voltam a versenysportban, teljesen átérzem a helyzetüket. Azért még reménykedem némi feltámadásban, ha helyre tudják tenni fejben a dolgokat, szerintem lehet egy szép finálé.

Kéne főznöm valamit, de nincs kedvem. A héten szegénykonyhán élünk, abból főzök, amit találok itthon, hát nem sok mindent találok. Tegnap paprikáskrumpli volt, ezzel el is fogyott a krumpli meg a hagyma. Találtam hozzá elfekvőben egy szál virslit, szóval még husi is volt benne, sőt maradt vasárnapról egy fél uborkám, felturbóztam két szem Balatonról menekített paradicsommal, így lett salátánk. Valószínűleg ma beáldozom a karalábét levesnek, lesz mellé bundás zsemle, mert van még egy szem tojásom, és tej is akad a hűtőben. Szerintem holnapra marad leves, gyermek majd megeszi a maradék csirkecombot rizzsel, én meg összeütök magamnak egy kis tésztát olaszos paradicsommártással. A csütörtök még kérdőjel, mert addigra végképp kifogyunk mindenből, és valószínűleg csak pénteken kapok fizetést. Rettentő utálom, hogy már megint mínuszban vagyok. Már csak 11 hónap, és fellélegezhetek, addig viszont kemény lesz az élet. Majd csak kibírjuk valahogy.

Fél szemmel nézem a vízilabdát, nem bírom már idegekkel. Inkább megyek főzni. :p
Csóközön! :)

H. P.

Márc.9. Ma olyan kiakadós napom volt. Lehet az is közrejátszott, hogy nagylány lettem, de egyébként tök mindegy mitől voltam szinte folyamatosan kiakadva, a hiszti az hiszti, mit szépítsük.
Matek órán többször megfordult a fejemben, hogy kirohanok, mint Zrínyi Miklós, azt se bánom, ha törökök állnak az ajtó előtt, csak ne gyerekből legyenek. Ennyi marhaságot rég hallottam tőlük, mondtam, hogy kész, itt a vége, megyek utcaseprőnek, a kukák toligatása meg a sepregetés nyilván jobban menne, mint a tanítás. Jó kis nyugis állás cca. ugyanennyi  fizetésért, nem kapnék agyérgörcsöt meg gyomorfekélyt, és villoghatnék a szép neonzöld mellénykémben. Tudom, nem az ő hibájuk, hogy ilyenek fordulnak meg az agyamban, talán nem is az enyém, mindannyian kipurcantunk a héten.
No, de azért dödögtem ám rendesen hazáig, mert nem akart működni az átok nyomtató, hanem aztán mégis, csakhogy jól ráhúztam egy órát a munkaidőmre, és már nem volt kedvem postára menni, meg vásárolni sem, de azt muszáj volt, a fene egye meg!
Gyermeknek is beszóltam annak okán, hogy bugyrom tele van már a hétvégi kajamizériával. Ki se dugom az orrom egész szombat-vasárnap az utálék konyhából, erre pont, amikor állok a Spárban a húsos pult előtt, és azon agyalok, hogy mi a búbánatos fityfenét főzzek neki a jövő hétre, amit meg is eszik, csörög a telefon, és aszongya, hogy ő már ül a buszon, mi lesz a kaja. Basszus, mondom, majd kensz magadnak egy vajas kenyeret, mert, hogy én ma nem főzök, az biztos, legalább egy szabad péntek estém hadd legyen már, amikor nem kell a gáztűzhely előtt állnom.  Persze jól megsértődött, pedig jó okom volt rá, hogy ezt mondtam. Tegnap direkt megkértem, hogy úgyis megy konzultációra, egyen a fősulin, mert későn érek haza, meg még vásárolnom is kell, ne kelljen kotyvasztanom. Mellesleg, mint kiderült, evett is, de azért bepróbálkozott. Elkényeztetett, zsarnok kölyök!!! Na, jó, már kibékültünk ám! :)
Ééééés, úgy fél órával ezelőtt, amikor már azt hittem, hogy higgadok, hirtelen megszólalt az egyik lakás riasztója, de úúúúúgy, hogy majdnem szívinfarktust kaptam, hát ez aztán direkt jól jött! Jobb, ha elhúzok aludni.
Remélem, holnapra eltűnik a hisztim, különben hisztis leszek, de nagyon! Csóközön!

Update

Márc.8. Tudtam, tudtam! És még sejtettem is! :) Gyanús volt, mert kolléga urak a héten több frakciógyűlést is tartottak, no, egy péntek esti sörözés megszervezése nem igényel ennyi összejövetelt. Aztán meg valahányszor körülöttük sündörögtem, elég egyértelmű metakommunikációval jelezték, hogy húzzak onnan a búsba, és hiába csináltam úgy, mint aki vérig sértődött, magasról tojtak az érzékeny női lelkivilágomra. Háááát, kérem, készültek mára! :) Volt beszéd, vers, ének, meg virágos slideshow, aztán kaptunk pezsgőt meg pogit, nagyon édesek voltak! :)
Kaptam igazi virágot is aputól, meg nem mondom meg kitől, de utóbbitól nagyon elszorult a szívem. Nem is tudtam eldönteni, hogy ez most szomorú pillanat vagy sem.

Büdös kölkek, bezzeg ma! Mondtam is nekik, hogy no komment. Lapítottak rendesen, érezték a gazok, hogy tegnap jól cserbenhagytak. És annak ellenére, hogy végigaludták a bemutató órát, mindent tudtak, ami volt! Pedig jól be akartam húzni őket a csőbe a keresztkérdéseimmel. :P

Képzeljétek, fogytam! Ááááá!  Jaja, mindennemű dupla vacsora, késő esti csülök és óriás pizza ellenére. Reggel majdnem leesett rólam a nadrág, be kellett fűznöm egy övet, mondom, mivanmá?!  Muszáj is volt sütnöm az előbb néhány krumplis lepénykét, konkrétan tíz darabot faltam be jó sok tejföllel és szalonnával, hátha visszakerekedik a hátsóm a gatyámba. Kolléganőm, aki folyton fogyókúrázik, aszonta, kipróbálja a módszeremet. Mondtam neki, ha beválik, szabadalmaztatom Motyi update néven, és jól meggazdagszom. :)

Az a jó, hogy mindjárt itt a hétvége, és jövő héten csak három napot dolgozunk. Iszonyat sokat fogok aludniiiiii!!!! Vagy nem. :P
Csóközön! :)

Brrrrrr!

Márc.6. Hej, de átfáztam ma! Fene gondolta, hogy ilyen hideg lesz, még szerencse, hogy a suliban tartok vészhelyzet pulcsit. Persze mit sem ért, mert a takarító néni jól rám nyitotta az összes ablakot, nyilván nem titkolt céllal, hogy engem kiüldözzön a saját termemből. Igaz, mi a csudának kellett nekem még fél hatkor dolgozni, mentem volna haza a jó meleg kuckómba.

Holnap letudom a másik nyílt órát, szerintetek kész van a tervezetem? Neeeem! Pedig negyed hétkor végeztem a dolgaimmal, és ebben benne volt az óravázlaton való ügyködés is. A fejemben persze már ott van minden, csak össze kéne rakni, de nagyon úgy tűnik, hogy ez is amolyan hajnali projekt lesz. Mellesleg tanultam a múltkoriból, amikor lefagyott az interaktív cucc, most kinyomtattam az összes képet, az ördög nem alszik. :)

Mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy gyermek többet is örökölhetett volna belőlem, leginkább egy kis pozitív hozzáállást az élethez, és nagyobb toleranciát az emberekhez. Mindig van valami kínja, amit aztán rögtön rám is terhel (hülye mobil, meg aki kitalálta!), én meg nem győzöm okítani, hogyan is kéne kezelni a helyzetet. Persze nagyjából lekakilja a tanácsaimat, tudom, hogy ez csak játszma mindkettőnk részéről. Neki fontos nyünyörögni egyet anyának, aztán úgyis megoldja, én meg osztom az észt, miközben azt gondolom, hogy úgyis megoldja. Azért aggódom, mert sokszor olyan boldogtalannak tűnik. Remélem, csak képzelgek.

Rászoktam a késő esti evésre. :)   Tegnap este is fél tizenegykor bevágtam egy darab füstölt csülköt ecetes tormával, durva, nem? Dupla vacsora volt. :P Lehet, csakhamar gurulós Motyi leszek. :D
Erről jut eszembe, hogy vasárnap sportoltunk ám gyermekkel! Elméletben. Aszongya: "El kéne menni futni a tóhoz....." "Aha." No, hát ennyiben maradtunk. :)
Csóközön! :)

Apróságok

Febr.27. Az ember néha bepróbálkozik a világmegváltással. Hááát, ez se jött össze!Világmegváltás közben kidőltem. :)
Gyermek fejébe vette, hogy dagadt, és sürgősen le kell fogynia. Nyilván ennek érdekében falt be szombaton fél doboz Toffifee-t. Önértékelési problémáját fokozta, hogy az apu tegnap megjegyezte, milyen jól néz ki. Egész este azt hallgattam, hogy ő mennyire rettenetesen kövér. Remélem, nem szeretne úgy kinézni, mint a szomszéd lány, akinek minden lépésnél zörrennek egyet a csontjai, az arca meg leginkább egy múmiáéra hajaz. Pedig egész helyes volt valaha, amikor még rendesen evett és volt rajta egy kis husi. Megmondtam gyermeknek, hogy az evés élvezet (itt példálóztam a saját főztömmel), energiát ad, és ezáltal hasznos időtöltés is. Meg azt is mondtam, hogy hagyjon fel a hülyeséggel, és jól felpakoltam sült oldalassal, csirkepörkölttel és fasírozottal. Desszertnek kapott csirkecombot rizzsel meg mézeskrémest, hogy valami megédesítse a munkás hétköznapjait. Cseppet sem panaszkodott, hogy nehéz a hűtőtáska, én viszont mélyen hallgattam arról, hogy a súlyemelés nem fogyaszt, csak erősít, fáraszt, és utána rohadtul fáj a hátad és a derekad.
Ma voltak dolgok, amin kiakadtam, de jól kezeltem a helyzeteket. Például nem bírom, ha olyasvalaki bírál felül, akinek lövése se sincs ahhoz, amit kritizál, de azért okoskodik. Történetesen ő egy szülő, akinek sose jó az, ahogy a gyerek az iskolában tanulja, mindig elmagyarázza másképp, ráadásul sokszor előre megtanítja rosszul, szegény gyerek meg totál megzavarodik. Egyszer már volt a praxisomban hasonló anyuka, ami leginkább közös bennük, hogy marhára unatkoznak otthon a jólétben, és az a szórakozásuk, hogy kötözködnek, problémázgatnak és igyekeznek hergelni a többi szülőt. Aztán rémes látni, hogyan trükközgetnek pályázati pénzekkel, pazarlás, lenyúlás minden területen. Én kicsiben látom, de nyilván ez megy nagyban is, ezért tart itt az ország többek között. Nehéz lenyelni, hogy nem háboroghat az ember, mert akkor bukjuk a pénzt, már ami csurran-cseppen belőle.
Mindenesetre megnyugtató, hogy képes vagyok átlépni bizonyos problémákon, az iskolain könnyebben, mint a magánjellegűn. A múlt heti megingásomat fejben már rendeztem, lélekben még nem teljesen, de azt valószínűleg nem is fogom soha. Mély nyom ez, vissza-visszatérő, meg lehet tanulni együtt élni vele.
Holnap sportolok, megpróbálok versenyt futni az idővel. Rengeteg restanciám van, szerintem főleg azért, mert mostanság rosszul osztom be az időmet. Van is egy dolog, ami bántja a lelkiismeretemet, már régen el kellett volna intéznem, de folyton kimegy a fejemből. Ma délután csináltam listát, ez szerepel az első helyen, ha minden jól megy, holnap éjjel már jobban alszom. :)
Ma viszont korán fekszem, hacsak nem nézek megint X-aktákat, ami esélyes. :) Csóközön! :)