Brrrrrr!

Márc.6. Hej, de átfáztam ma! Fene gondolta, hogy ilyen hideg lesz, még szerencse, hogy a suliban tartok vészhelyzet pulcsit. Persze mit sem ért, mert a takarító néni jól rám nyitotta az összes ablakot, nyilván nem titkolt céllal, hogy engem kiüldözzön a saját termemből. Igaz, mi a csudának kellett nekem még fél hatkor dolgozni, mentem volna haza a jó meleg kuckómba.

Holnap letudom a másik nyílt órát, szerintetek kész van a tervezetem? Neeeem! Pedig negyed hétkor végeztem a dolgaimmal, és ebben benne volt az óravázlaton való ügyködés is. A fejemben persze már ott van minden, csak össze kéne rakni, de nagyon úgy tűnik, hogy ez is amolyan hajnali projekt lesz. Mellesleg tanultam a múltkoriból, amikor lefagyott az interaktív cucc, most kinyomtattam az összes képet, az ördög nem alszik. :)

Mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy gyermek többet is örökölhetett volna belőlem, leginkább egy kis pozitív hozzáállást az élethez, és nagyobb toleranciát az emberekhez. Mindig van valami kínja, amit aztán rögtön rám is terhel (hülye mobil, meg aki kitalálta!), én meg nem győzöm okítani, hogyan is kéne kezelni a helyzetet. Persze nagyjából lekakilja a tanácsaimat, tudom, hogy ez csak játszma mindkettőnk részéről. Neki fontos nyünyörögni egyet anyának, aztán úgyis megoldja, én meg osztom az észt, miközben azt gondolom, hogy úgyis megoldja. Azért aggódom, mert sokszor olyan boldogtalannak tűnik. Remélem, csak képzelgek.

Rászoktam a késő esti evésre. :)   Tegnap este is fél tizenegykor bevágtam egy darab füstölt csülköt ecetes tormával, durva, nem? Dupla vacsora volt. :P Lehet, csakhamar gurulós Motyi leszek. :D
Erről jut eszembe, hogy vasárnap sportoltunk ám gyermekkel! Elméletben. Aszongya: "El kéne menni futni a tóhoz....." "Aha." No, hát ennyiben maradtunk. :)
Csóközön! :)