Ádámok és Évák

Márc.11. Megvan a böjtje a tegnapi lógásnak, de fene bánja, majd csak túlélem ezt a vasárnapot is! :)

Délelőtt színházban voltunk gyermekkel, végre sikerült megnéznem a kölkeimet, jók voltak nagyon. :)
Még január végén a magyar kultúra napja alkalmából rendezték meg az Ádámok és Évák ünnepét, amin az ország több színháza is részt vett, így a miénk is.. Ennek az a lényege, hogy  középiskolások adnak elő klasszikus darabokat, ez nálunk Az ember tragédiája volt. Minden színt más iskola állított színpadra, nagyon érdekes volt látni a különböző stílusokat, értelmezéseket. A mi iskolánk volt az egyetlen általános iskola, és nagyon is érintett voltam, mert az egyik főszerepet (Évát) egy volt tanítványom játszotta, és a mostani osztályomból is voltak szereplők, igaz ők csak "dekorációként" voltak jelen. Na, és, hogy dicsekedjek, a díszletből meg a jelmezekből egy kis rész az én kezem munkáját dicsérte, és ez azért lényeges, mert zsűrizték is az iskolákat, és mi pont ezért kaptunk jutalmat. :)
Azt azért elmondanám, hogy le a kalappal a gyerekek előtt, egy ilyen nehéz darabot betanulni, eljátszani, még ha csak egy-egy színről is volt szó, nagyon is emberes munka. Látszott, hogy amatőrök, de olyan komolyan, szépen csinálták, joggal lehetnek büszkék magukra. Jó kis délelőtt volt! :)

Próbálom utolérni magam, amennyire lehetséges, de az biztos, hogy most pihenek fél órát, mert amióta hazajöttünk, egyvégtében főzök, meg tömöm a mosógépet. Most értékelem igazán, hogy az anyu rám tukmálta azt a szárítógépet, amitől alig tudok megmozdulni a konyhában (oda fért be, én viszont csak élemre állítva férek be tőle, jó, hogy nem vagyok valami nagy darab), viszont estére bőröndkész lesz minden ruha, amire gyermeknek szüksége van.

Azt hiszem, ma már nem festek hajat, nem manikűrözök, nem szőrgyilkolok, nem húzok friss ágyruhát és nem iszom sört, mert elfelejtettem venni. Minden más még esélyes. Csóközön! :)