Kirándulás

Márc.25. Lusta dög vagyok, de cseppet sem bánom. :)

Úgy fog elszaladni ez a mai nap a semmibe, mintha itt se lett volna. Teszem ugyan a dolgom, de nem sok foganatja, egy sebtében összetákolt ebéd és két adag mosás az összes eddigi produkcióm. Ellenben megnéztem a maláj nagydíjat úgy többé-kevésbé, többször megállapítottam, hogy le kéne vinni a szemetet, és pótcselekvés gyanánt kétszer is ittam kávét. :)
Jó lett volna kirándulni valamerre, de gyermek szakdolgozik meg készül a jövő heti angol zh.-jára. Most ugyan lelépett segédkezni egy ismerőse fellépésén, de szerintem már rá is fért egy kis kimozdulás, mert amióta itthon van, csak gubbaszt az íróasztalánál és tanul.

Az jutott eszembe délelőtt, hogy a hétköznapokon mennyire nem hiányzik az autó, hiszen amennyit én mászkálok, simán megoldható gyalogosan is. De ilyenkor, hétvégén, amikor szívesen kimozdulnék a városból, bizony rákívánok egy kis járgányra, mert vasárnap tömegközlekedéssel megoldani egy kirándulást rengeteg szervezést igényel, és folyton nézni kell az órát, hogy elérjük az éppen aktuális vonat- vagy buszcsatlakozást. Amikor gyermek kicsi volt, még lelkesen vágtam bele ilyen akciókba, az volt a motiváció, hogy minél több olyan helyre jussunk el, ami neki élményt jelent, de ahogy múlik az idő, egyre macerásabbnak érzem ezeket a szervezési feladatokat.
Érdekes, hogy már a suliban is így működöm, újabban elég nehezen szánom rá magam egy-egy kirándulás megszervezéséhez. Máskor egy év végi két napos kirándulást már februárban leszerveztem, most még csak fejben van kész a terv, pedig már szorít az idő. Ebben csak az az ijesztő számomra, hogy ha már most fárasztanak az efféle dolgok, mi lesz majd hatvanéves koromban, hogy fogok a kölkekkel jönni-menni, hegyet mászni, talpon lenni éjszaka, hogy alszanak-e, mert egyébként nem :), ezerféle élménydús programot szervezni, játszani, nevetni, viccelődni, és hogy fogom érteni az ő világukat, igényeiket. Egyébként még ha lélekben és felfogásban fiatalos is maradok, ki mondja, hogy nem leszek lábfájós, izületes, nehézkes 65 éves koromra, és akkor piszokul fogom sajnálni azokat a gyerekeket, akiket csak kiállításokra meg színházba tudok majd elvinni, háztól házig szállítással. No, hát ilyeneken agyalgattam a nagy semmittevéseim közepette.

Csóközön! :)