Nyavalyaságok

Márc.22. Hétfő éjjel iszonyat gyomorfájásra ébredtem. Szidtam magam, mint a bokrot, hogy kellett nekem este úgy besütizni, és szenvedtem hajnalig, kínlódva, forgolódva. Hat óra körül kitámolyogtam a mosdóba, ott is ragadtam vagy egy óra hosszat, minden kijött belőlem az összes lehetséges módon, ha értitek. Rettentő vacakul voltam. Valahogy összeszedtem magam fél nyolcig, és elmentem dolgozni, nem is tudom, hogy bírtam végigcsinálni a délelőttöt. Délben aztán jött a kolléganőm, rám nézett, és közölte velem, hogy most húzzak haza, de azonnal, elvállalja helyettem a délutánt, a jóisten szólt belőle. Azt hittem, sose érek haza, négy éve voltam ennyire rosszul utoljára, akkor elkaptam az influenzát, és egy hétig nem tudtam talpra állni. Beestem az ajtón, egyenest az ágyba, fel se keltem, csak úgy öt óra körül enni pár falatot, mert már teljesen ki voltam ürülve. Nem, röhögni! Csirkepörköltet ettem nokedlival, csak mert ezt találtam a hűtőben. Bennem maradt. :) Persze nyilvánvaló, hogy nem gyomorrontás volt, frankón benyeltem egy vírust, de szerencsére úgy másfél nap alatt ki is jöttem belőle. Szóval, most már jól vagyok. Viszonylag. :)

Délután versenyre vittem néhány gyereket, meleg volt, jót sétáltunk visszafelé, a kölkek se bánták, hogy nem siettünk. Töltődtem kicsit a napsütéssel, jól esett, mert még kicsit gyenge vagyok, nem győzök koncentrálni, hogy átlendüljek a holtpontokon. Az is idegesít, hogy már november óta nem jön rendbe ez az átkozott köhögés, fáj a tüdőm, a légcsövem, jönnek rám kisebb köhögőrohamok, és éjszakánként arra ébredek, hogy fulladok. Az orvos már mindenfélét beszedetett velem, halottnak a csók, nem tudom, mi a fene van már. Néha eszembe jut a nagyanyám, akinek ugyanilyen tünetei voltak, és egy év múlva derült ki, hogy tüdőrákja van. Persze én nem hiszem, hogy ekkora baj van velem, mert nemrég csináltattam vérképet, és teljesen jó volt, de azért ez nem normális.
Hát, kérem, öregszem, gyönnek a nyavalyák! :)
Csóközön! :)