Még mindig pakolok :)

Aug.5. Hajnali hatkor kidobott az ágy, pedig jól belehúztam az éjszakába. Nem vagyok túl friss, de legalább elvégzem néhány teendőmet, mielőtt túl meleg lesz és már nem lenne kedvem hozzá.

Még mindig szanálok, a nagyszoba már majdnem kész. Végre rendbe raktam a fényképeimet meg a féltve őrzött levelezéseimet, szépen rendszerezve, dobozolva, albumozva, feliratozva valahány, évek óta váratott magára ez a munka. Már nem kell keresgélnem, ha legközelebb találkozóra megyek, és a gyermekről készült albumok is rendben vannak, bár elkelne még néhány mappa, mert jó pár képet csak borítékolni tudtam. Kicsit idegesít, hogy nem találtam egy számomra fontos borítékot, pedig esküszöm, a napokban a kezemben volt, úgy látszik hülyülök. Remélem előkerül valahonnan.
Gyermekkel átválogattuk és listáztuk a könyveket, irgalmatlan mennyiség. Az öt nagy doboz közül, amit az ágyneműtartóból szedtem elő, három doboz mehet eladásra, és ebben még nincsenek benne a szekrényben rejtegetett könyvek, amiket még szintén át kell válogatni. Ott már egyébként nem sok felesleg lesz, mert nagyjából azokat tettem oda, amikhez ragaszkodom, de ahogy magamat ismerem, biztos felülbírálok egy-két példányt. Az lenne jó, ha találnék valakit, aki válogatás nélkül fix összegért felvásárolja az összeset, már van néhány telefonszámom, ha végleg befejeztük a szanálást fel is hívom őket. Csak néhány darab van, amit egészen biztosan egyenként adok el, mert ezek szép, drága albumok, nem akarom elherdálni őket.
A ruhákkal se végeztem még teljesen, még egy zsáknyi van, amit át kell nézni, szerintem a legtöbb megy a Vöröskeresztnek. Ki kell derítenem, hol van itt a közelben konténer, majd apránként elhordjuk.
Jövő héten az előszoba és a konyha van soron, de már nagyon unom a pakolászást, alig várom, hogy végezzek. Honnan a fenéből van ennyi kacatom?

Úgy tűnik, számomra vége a nyári szünetnek. Terveztem, hogy a jövő héten még pár napot lenn leszünk a Balatonon, sőt kolléganővel meg is beszéltük, hogy a hátralévő munkánk egy részét ott csináljuk meg, így összekötjük a kellemest a hasznossal. De sajnos tegnap bejelentkezett a kis tanítványom, így jövő héten a pályázati meló mellett még vizsgára is felkészítek, sovány vigasz ebben a kánikulában, hogy legalább keresek egy kis pénzt. Gyermek is dolgozik, sőt forgatni is jár, gyűjtögeti a tandíját. :)

Hú, nagyon meleg kezd lenni, megyek, befejezem a rendezkedést. Csóközön! :)

Szegénykonyha

Júl.31. Rosszul kezdődött ez a nap. Hajnalban irgalmatlan fejfájásra ébredtem, na, persze egy árva szem fájdalomcsillapító sem akadt itthon. Találtam viszont három szem Coldrexet, gondoltam ártani nem fog, és jelentem, még élek. Sőt, enyhült a fejfájás, de csak kóválygok, mint az őszi légy.

Tegnap leadtuk a pályázat első részét. Kell majd még finomítani meg pontosítani rajta, de a nagy része kész van, egy pipa. A következő adag viszont nehezebb lesz, mert eddig csak szófosás volt, most viszont konkrét dolgokat kell írni, és a zömét nekünk kell kitalálni. Holnap reggel ugrunk neki, remélem addigra elmúlik a fejfájásom, különben hujjujujj!

Nézem az olimpiát, vannak furi dolgok. A média által nyomatott éremesélyesinknek valahogy nem megy, közben meg a surranópályán jönnek a helyezések számomra ismeretlen nevekkel. Elgondolkodtató, hogy miközben pumpálják a rengeteg pénzt az úgynevezett sikersportágakba, addig a szegényebb ágazatok szépen, csendben produkálják az eredményeket. Tényleg csak a pénzen múlik?
Mindenesetre azért én sajnálom Cseh Lacit és társait, nem lehet könnyű lelkileg megbirkózni azzal, hogy a sok éves kemény munkának nincs eredménye, ráadásul a külső elvárásokkal is meg kell küzdeni. Magam is benne voltam a versenysportban, teljesen átérzem a helyzetüket. Azért még reménykedem némi feltámadásban, ha helyre tudják tenni fejben a dolgokat, szerintem lehet egy szép finálé.

Kéne főznöm valamit, de nincs kedvem. A héten szegénykonyhán élünk, abból főzök, amit találok itthon, hát nem sok mindent találok. Tegnap paprikáskrumpli volt, ezzel el is fogyott a krumpli meg a hagyma. Találtam hozzá elfekvőben egy szál virslit, szóval még husi is volt benne, sőt maradt vasárnapról egy fél uborkám, felturbóztam két szem Balatonról menekített paradicsommal, így lett salátánk. Valószínűleg ma beáldozom a karalábét levesnek, lesz mellé bundás zsemle, mert van még egy szem tojásom, és tej is akad a hűtőben. Szerintem holnapra marad leves, gyermek majd megeszi a maradék csirkecombot rizzsel, én meg összeütök magamnak egy kis tésztát olaszos paradicsommártással. A csütörtök még kérdőjel, mert addigra végképp kifogyunk mindenből, és valószínűleg csak pénteken kapok fizetést. Rettentő utálom, hogy már megint mínuszban vagyok. Már csak 11 hónap, és fellélegezhetek, addig viszont kemény lesz az élet. Majd csak kibírjuk valahogy.

Fél szemmel nézem a vízilabdát, nem bírom már idegekkel. Inkább megyek főzni. :p
Csóközön! :)

Havazás

Máj.28. Már megint szétestem. Tele vannak a zsebeim cetlikkel, mit, mikor hogyan meddig, stb., az agyam telítődve, mint az ázott szivacs, és a memóriám kezd leépülni. Péntek reggel konkrétan két percig álltam a fürdőszobában a mosdó előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy a lila vagy a narancssárga fogkefe az enyém. Ez gáz!!!!
Múlt héten beláttam, hogy kicsit nagyot haraptam az év végi műsorunk tekintetében. Akkora ötletmenésem volt, hogy nem bírtam leállni, és a büdös kölkek meg rátettek egy lapáttal, mert tetszett nekik a koncepció és még többet akartak, sőt nekik is beindult a fantáziájuk. Én meg éjszakákba nyúlóan vacakoltam vele, hogy összerakjam mindazt, amit közös erővel kigondoltunk, és nagyjából össze is állt, csak azt nem vettem számításba, hogy ezt valamikor próbálni is kéne. Na, itt csúszott be a bibi. Órán nem próbálhatok, mert nyakunkon az év végi felmérések özöne, és délután se próbálhatok, mert tanítás után a fél banda rohan fejlesztőre, szakkörre, zeneiskolába, edzésre, na, ennyit a remek koncepcióról. Azért már háromszor vagy négyszer sikerült összerántanom a népet, hála annak, hogy már nem járunk korcsolyázni, meg beáldoztam a technika órákat, ami azért ciki, mert egész félévben csak kétszer osztályoztam, nem t'om így hogyan lesz jegy a bizonyítványban. ( Hozzáteszem, hogy nagy baromságnak tartom a technika osztályozását. Pl. húsvét előtt múzeumba mentünk játszóházba, most mit osztályozzak a tojásfestésen? Anyák napi ajándékot meg, amit szintén technika órán készítünk, elvből nem osztályozok. Most mondjam azt a kissé suta gyereknek, hogy amit szeretettel készít az édesanyjának az hármas?????) Na, szóval van még két hetünk, hogy alkossunk, aztán lesz, ami lesz, abban bízom, hogy a szülőknek akkor is tetszeni fog, ha elrontjuk. :p

Szombaton megrázó élményem volt, azóta se vagyok valami jól lelkileg. Érettségi találkozónk volt (30 éves, ez nagyon durva!), és nagyon hirtelenjében lett megszervezve. Csodálkoztam is, mert szeptemberre terveztük, de ennek ellenére szinte mindenki eljött, még az ország másik végéből, sőt külföldről is. A magyarázat annyi, hogy egyik osztálytársunk halálos beteg, utolsó stádiumban van, és az volt a kívánsága, hogy szeretne tőlünk elbúcsúzni. Elmentünk hozzá, és megtettük, amit kért. Nem tudok mit mondani, de sose fogom elfelejteni azt az örömöt a meggyötört arcán, ahogy fogadott minket, a fájdalmai és a gyengesége ellenére. Megöleltük, megpuszilgattuk, pedig nem lett volna szabad a fertőzésveszély miatt, de azt hiszem mindenki úgy volt vele, hogy ez már nem ront a fizikai állapotán, és a lelkének jó. Nehéz volt utána visszamenni a vacsorára.

Ma aput köszöntjük, remélem, gyermek felébred délig. Nagyon el van fáradva ő is, két héten keresztül folyamatosan vizsgázott, szombaton meg fellépésük volt Nyíregyházán. A legfontosabb, hogy a fősuli is rendben van, négyest kapott a nyelvi tárgyra, most már mehet államvizsgázni. Diplomát azt nem fog kapni, mert nincs nyelvvizsgája, de majd azt is összehozza valahogy, valamikor, ha minden jól megy. Most azon ügyködik, hogy legyen nyárra munkája, különben nem fogjuk tudni kifizetni a színisulit szeptemberben, ugyanis a diákhitelre már nem lesz jogosult.
Nekem is sűrű lesz a nyár, mert van egy iskolai project, amit elvállaltunk egy kolléganővel karöltve, szóval mehetek júliusban továbbképzésre, aztán meg neki kell esnünk a munkának, mert szeptemberre össze kell rakni a nagy részét. Ugrott a karibi nyaralásom. Pedig erre szántam a pedagógus napi jutalmamat.

Hát így zajlik az élet mostanság nálunk. De mintha mások is el lennének havazódva! Hmmmm????
Csóközön!

Anomáliák

Máj.16. Nem új keletű megállapítás, hanem sok éves tapasztalat, hogy az szív a legjobban, aki rendesen dolgozik. Namármost, ha ráadásul alkalmazott vagy, akkor duplán szívsz, sőt tovább megyek, egy közalkalmazott triplán, és ha még inkább szeretném fokozni az amúgy is igazságtalan helyzetet, egy pedagógus megszámolhatatlanul sokszorosan szív.
Pénteken büntiben leszek, mert versenyre vittem gyerekeket. Nem is akármilyen verseny volt, hanem országos döntő. Lehet, rosszul gondolom, de az én értékítéletem szerint egy országos döntőbe jutás dicsőség. Dicsőség a gyereknek, mert belefektette a tudását és beáldozta szabadidejét, dicsőség a felkészítő pedagógusnak, mert belefektette a tudását és beáldozta szabadidejét, és nem utolsó sorban dicsőség az iskolának, ami majd learatja a babérokat és villogtathatja a fényes statisztikáját a fenntartónak. Ehhez képest az iskola értékítélete szerint én ma nem dolgoztam. Annak ellenére, hogy délelőtt letanítottam az összes órámat, megszerveztem ig.helyettes helyett, ki vigyáz negyed óráig az osztályomra, amíg én a versenyzőimmel rohanok a buszra, megszerveztem ig.helyettes helyett, hogy ki lesz helyettem délután a napköziben (mindezekért nem én veszem fel az ig.helyettesi pótlékot), elvittem vidékre a kölkeket az országos döntőre saját költségen, mert az iskola ezt sem fizeti, fél hétkor értem haza, mert még vissza kellett kísérnem a gyerekeket az iskolába, aztán még elkísértem az egyik gyereket a buszmegállóba, hogy hazajusson valahogy a város másik végébe, mert a szülő nem jött be érte kocsival, és mindezek ellenére pénteken le kell dolgoznom a mai délutánt, mert az iskola, aminek hozzuk a dicsőséget a statisztikájához, nem fizet helyettesítést a kolléganőnek. Ez már csak így megy nálunk.
Hozzáteszem, hogy ebben az évben már szerepelt két gyerekem országos döntőben, nem is akárhogy, és baromi szerencsém volt, hogy a szülők elvitték őket Győrbe, mert nem tudtam volna velük menni, tekintve hogy nem volt pénzem útiköltségre. Iszonyat szégyelltem magam, pedig nem nekem kellett volna, és nem tudtunk elmenni Szegedre se az eredményhirdetésre, hasonló okokból. Azért felmerült bennem , hogy mi van, ha egy szülő nem tudja anyagilag bevállalni az utazást? Lemarad a tehetséges gyerek egy fontos versenyről? Mert az iskolának csak eredmény fontos, a támogatás nem? 
Mellesleg hasonló a helyzet, ha továbbképzésre megy az ember. Rohadtul nem számít, hogy nem a saját szórakoztatásodra, hanem az iskola érdekében képezteted magad munkaidőben, amiről egyébként nem is tehetsz, mert nem te szervezed a tanfolyamot, de oldd meg, ki legyen helyetted az adott órán, és később még dolgozd is le azt az időt, amit továbbképzésen töltöttél. Szerintem ezek anomáliák.
Az én értékrendemben fontos helyen áll, hogy az ember a képességeihez mérten a maximumon teljesítse a feladatát. Sok olyan dolgot megteszek, mi nincs a munkaköri leírásomban, de ezen a pályán tovább kell látni az orrunknál, és észre kell venni, ha egy munkában vagy gyerekben ott a lehetőség. Akkor nem azt figyelem, hogy ez most túl van a munkaidőn vagy nem az én dolgom, vagy egyáltalán nem tartozik a feladataim közé. Csak azt érzem, hogy ezt most meg kell csinálnom, és sosem magamért teszem. Na, jó, persze egy kicsit magamért is, mert élvezem, ha egy munka kreatív és kihívás, de ha csak magam miatt érnék el eredményeket, akkor is értékelniük kéne azoknak, akiknek ez a dolguk. Nem pénzre gondolok, mert e tekintetben már nincsenek illúzióim, de abban, hogy segítenek megteremteni a munkához a feltételeket, ez igenis elvárható. És ha engem lekakilnak magasról, legalább a gyerekek miatt.

Ui: Képzeljétek, hármasom van a lottón!!!! :))))) Ne kérjetek kölcsön, mert a nagy részéből már kifizettem a múlt havi adósságaim egy részét. (Pedig szerettem volna egy új nacit, mert a teszkó gazdaságos már lerohad rólam. Nem baj, majd jövő héten az ötösömből! :))
Csóközön!

Motiváció

Márc.13. A mai napban az a legjobb, hogy mindjárt vége.
Iszonyat alul motivált vagyok a munka frontján, és ezt értsd az élet bármely területére, ami kapcsolatba hozható  munka fogalmával. Ez azért gáz, mert egyébként az élet minden területén, amely kapcsolatba hozható a munka fogalmával, rengeteg teendőm LENNE, és VAN is, a fene egye meg, pedig milyen üdvözítő volna azt hinni, hogy csak VOLT. Márpedig arról, hogy NINCS a VOLT, kizárólag én tehetek, és minden bizonnyal, nem is LESZ, ha továbbra is rajtam múlik. Kéne valami motiváció! Hmmmm?????

Csóközön! :)