Wass Albert - est

Ápr.12. Jól esett hazafelé a séta, az esőtől felfrissült a levegő, de nem volt hideg. Nem siettem, csak ballagtam, közben rendezgettem a gondolataimat.
Érdekes este volt, az tette különlegessé, hogy két embert is más oldaláról ismertem meg.
Rékasiban kellemesen csalódtam, ha röviden kéne jellemeznem, három szó jut eszembe: profi, intelligens, alázatos. Gyönyörűen mondja a verseket, voltak pillanatok, amikor egészen libabőrös lettem, szépen beszél, fantasztikus orgánuma van, és nagyon jól összeállított anyaggal dolgozott. Az is szimpatikus volt, ahogy a közönséggel kommunikált, és megköszönte a szervezők munkáját, amit meg is értek, mert a csilláron is lógtak a teremben.
Számomra újdonság volt Wass Albert nőkhöz írt levelezése, életének ezt a részét egyáltalán nem ismertem, azt se tudtam, hogy Amerikában megnősült. Valahányszor beszélnek róla, csak a művei meg a politikai hozzáállása kerül szóba, de a magánéletéről, azt hiszem, keveset tudunk. Hát, én most már egy kicsit többet. :)
Jó, hogy nyertem ezt a jegyet, nem tudtam volna megvenni, és a látottak tudatában sajnálnám, ha kimaradt volna az életemből. :)

Nagyüzem

Márc.19. Reggel feltuszkoltam gyermeket a háromnegyed hetes buszra, izgi volt, épp, hogy felfért. Na, persze mindig megállapítjuk, hogy jobb menni vasárnap a késő estivel, de azért átlag havonta egyszer mégis bepróbálkozunk ezzel a hétfő reggeli projekttel. :)

Nagyüzem volt hétvégén, pénteken nekiestem a lakásnak, és szombat estig meg se álltam. Ok., nem teljesen igaz, időnként beiktattunk némi csavargást, mert jó idő volt, ez tisztán látszott a gyönyörűen megpucolt ablakaimon keresztül, és ahogy lengedeztek a frissen kimosott függönyeim, üde illat töltötte be az egész lakást, szóval muszáj volt menni. Zúgtak a gépeim reggeltől estig, puccba vágtam mindent, jól is esett, csak gyermek nyöszörgött, hogy mikor eszünk már, hihetetlen, milyen éhenkórász.
Vasárnap köszönteni voltunk aput Jocó-nap alkalmából, hazafelé meg majdnem elfújt a szél, még szerencse, hogy fel voltam pakolva némi nehezékkel anyukám jóvoltából, lehet, egy utcával odébb kötöttem volna ki.

Jaaaj, annyi dolgom van ám! Már megint listát kell írnom, mert nem tudom fejben tartani. Csak el ne felejtsem, hova teszem a listát. :)
Képzeljétek, nyertem színházjegyet egy Wass Albert estre! Így jár az a tan' néni, aki színházba hordja a kölkeket és kitölti a közvélemény kutató kérdőívet. Nagyon örülök, mert még sose nyertem semmit és egyébként is rám fér már egy kis kultúra. :)
Hát ilyenek vannak. Még kicsit dógozgatok holnapra, aztán spájzolom magam, nagyon megerőltetők számomra az ilyen hosszú hétvége utáni hétfők. Ti hogy vagytok ezzel? :)
Csóközön!

Ádámok és Évák

Márc.11. Megvan a böjtje a tegnapi lógásnak, de fene bánja, majd csak túlélem ezt a vasárnapot is! :)

Délelőtt színházban voltunk gyermekkel, végre sikerült megnéznem a kölkeimet, jók voltak nagyon. :)
Még január végén a magyar kultúra napja alkalmából rendezték meg az Ádámok és Évák ünnepét, amin az ország több színháza is részt vett, így a miénk is.. Ennek az a lényege, hogy  középiskolások adnak elő klasszikus darabokat, ez nálunk Az ember tragédiája volt. Minden színt más iskola állított színpadra, nagyon érdekes volt látni a különböző stílusokat, értelmezéseket. A mi iskolánk volt az egyetlen általános iskola, és nagyon is érintett voltam, mert az egyik főszerepet (Évát) egy volt tanítványom játszotta, és a mostani osztályomból is voltak szereplők, igaz ők csak "dekorációként" voltak jelen. Na, és, hogy dicsekedjek, a díszletből meg a jelmezekből egy kis rész az én kezem munkáját dicsérte, és ez azért lényeges, mert zsűrizték is az iskolákat, és mi pont ezért kaptunk jutalmat. :)
Azt azért elmondanám, hogy le a kalappal a gyerekek előtt, egy ilyen nehéz darabot betanulni, eljátszani, még ha csak egy-egy színről is volt szó, nagyon is emberes munka. Látszott, hogy amatőrök, de olyan komolyan, szépen csinálták, joggal lehetnek büszkék magukra. Jó kis délelőtt volt! :)

Próbálom utolérni magam, amennyire lehetséges, de az biztos, hogy most pihenek fél órát, mert amióta hazajöttünk, egyvégtében főzök, meg tömöm a mosógépet. Most értékelem igazán, hogy az anyu rám tukmálta azt a szárítógépet, amitől alig tudok megmozdulni a konyhában (oda fért be, én viszont csak élemre állítva férek be tőle, jó, hogy nem vagyok valami nagy darab), viszont estére bőröndkész lesz minden ruha, amire gyermeknek szüksége van.

Azt hiszem, ma már nem festek hajat, nem manikűrözök, nem szőrgyilkolok, nem húzok friss ágyruhát és nem iszom sört, mert elfelejtettem venni. Minden más még esélyes. Csóközön! :)