Szanálás

Júl.28. Csendes a lakótelep, mintha kihalt volna. Biztos mindenki az olimpiai megnyitót nézte és még alszik. :)

Két napig szanáltam a szekrényekből, főleg ruhaféléket, találtam olyat, ami kicsi rám. Ez vicces, évek óta tartom a súlyom, plusz-mínusz egy-két kiló ide-oda, de nagyjából stagnálok. Viszont tény, hogy helyenként átrendeződtem, nemcsak a korosodásból, de a lusta disznó szindrómából kifolyólag is. Magyarul löttyedt vagyok, mint a franc. Van is némi lelkifurim, de még nem akkora, hogy felemeljem a hátsóm. Na, nem baj, most úgyis itt az olimpia, jön a sportos időszak, majd jól megnézek mindent a tévében. :)
Olyan ruhát is találtam (sőt többet), ami még nem volt rajtam, és minden bizonnyal nem is lesz, hihetetlen, hogy tudtam megvenni. Nyilván pillanatnyi elmezavar volt. Gondoltam egyébként, hogy külön teszem ezeket, és eladom a bizományiban, de égen-földön nem találok olyan helyet, ahol bevennék pénzért a használt ruhát. (Ami mellesleg nem is használt.) Fogalmam sincs, mit csinálok ezzel a sok gönccel. Régebben mindig jótékonykodtam, bevittem a Családsegítőbe, de onnan legutóbb kiszórtak, hogy nem tudják hol tárolni. Aztán olyan is volt, hogy egyszerűen csak bezacskóztam és letettem a kuka mellé, általában elvitték pillanatok alatt, de sajnos előfordult, hogy szétszórták, és ez nekem kellemetlen volt. De legalább a nagy része jó helyre került és szívesen adtam. Most viszont, hogy le vagyok gatyásodva nem kicsit, jó lenne pénzt csinálni a jobb darabokból. Lehet, felnyomom Vaterára, hátha. :)
Jövő héten a könyveket szanáljuk gyermekkel, tele az ágyneműtartóm bedobozolt könyvekkel. Amíg voltak plafonig érő polcaim, szépen mutattak rajta, és nem zavart, hogy már régen kiolvastam mindet, de az új bútorokra/ba nem férnek, annak meg mi értelme, hogy dobozokban vannak. Valószínűleg a legtöbb Vaterán végzi, csakúgy, mint az évek óta gyűjtögetett Wellness és Shape magazinjaim is. Remélem nem egy forintért fogja valaki leütni. :)

Délután muszáj nekiállnom a pályázatnak, hétfőre kész kell lennie egy részének. Jól ellustálkodtam az időt, egész héten rá se bagóztam. Pedig hát nem kevés munka. Csak ne lenne ennyire nyár! :p
Csóközön! :)

Szökőnap

Febr.24. Hű, de nehéz napom volt! Szökött volna el a csudába, de maradt, a fenébe is!

Az ovis foglalkozás úgy kezdődött, hogy lefagyott az interaktív cucc. Na, bammeg, azon volt az összes kép, meg játék meg feladatlapocska. Normál körülmények között nem estem volna kétségbe, de ott ült négy kolléga meg pár szülő is, akiket nem érdekelt a szülői értekezlet. Hozzájött még az is, hogy a takarítónő a teremrendezés előtt söprögetett, de amikor eltoltuk a padokat, szép kis sárkupacok maradtak a helyükön, én meg a foglalkozás egyes részeit a földön szerettem volna megvalósítani. Valaki szólt neki, hogy nehogyaztánmá, erre bejött és felmosott. Nosza, jól rá is gyalogoltunk a kölkekkel a vizes padlóra, megint sáros lett, meg jó lassan száradt, szerintetek le tudtunk huppanni a földre? Az egész foglalkozás agyon volt csapva. A második csoport már szerencsésebb volt, mert a cucc csak a foglalkozás végére mondta be újra az unalmast, a padló meg addigra megszáradt, de úgy leamortizálódtam ez alatt a másfél óra alatt, mintha öt matekórát tartottam volna egymás után. Nyilván az is közrejátszott, hogy nem a megszokott, saját termemben kellett foglalkozást tartanom, az én táblám még sose fagyott le, és időben fel lett volna takarítva. Sajnáltam az első csoportot, meg magamat, mert égőnek éreztem, hogy imprózni kellett.

Holnap alszom, ameddig akarok, meg ameddig a lakásfelújítós szomszéd hagy.

Csóközön! :)