Szökőnap

Febr.24. Hű, de nehéz napom volt! Szökött volna el a csudába, de maradt, a fenébe is!

Az ovis foglalkozás úgy kezdődött, hogy lefagyott az interaktív cucc. Na, bammeg, azon volt az összes kép, meg játék meg feladatlapocska. Normál körülmények között nem estem volna kétségbe, de ott ült négy kolléga meg pár szülő is, akiket nem érdekelt a szülői értekezlet. Hozzájött még az is, hogy a takarítónő a teremrendezés előtt söprögetett, de amikor eltoltuk a padokat, szép kis sárkupacok maradtak a helyükön, én meg a foglalkozás egyes részeit a földön szerettem volna megvalósítani. Valaki szólt neki, hogy nehogyaztánmá, erre bejött és felmosott. Nosza, jól rá is gyalogoltunk a kölkekkel a vizes padlóra, megint sáros lett, meg jó lassan száradt, szerintetek le tudtunk huppanni a földre? Az egész foglalkozás agyon volt csapva. A második csoport már szerencsésebb volt, mert a cucc csak a foglalkozás végére mondta be újra az unalmast, a padló meg addigra megszáradt, de úgy leamortizálódtam ez alatt a másfél óra alatt, mintha öt matekórát tartottam volna egymás után. Nyilván az is közrejátszott, hogy nem a megszokott, saját termemben kellett foglalkozást tartanom, az én táblám még sose fagyott le, és időben fel lett volna takarítva. Sajnáltam az első csoportot, meg magamat, mert égőnek éreztem, hogy imprózni kellett.

Holnap alszom, ameddig akarok, meg ameddig a lakásfelújítós szomszéd hagy.

Csóközön! :)