Szünet

Okt.30. Jó hosszú etapon vagyok túl. Két napig csak néztem ki a fejemből és próbáltam minél többet aludni,  némi sikerrel, de azért van még mit pótolni.

A kölkek édesek, okosak, de kikészítenek, ennyi elevenség nincs is a világon, mint amit produkálnak. Folyamatosan nevelek, de semmi haszna, néha úgy érzem, az egész ténykedésem elszáll az éterben. mint a füst. Hát, kérem, ez igen fárasztó dolog tud lenni.
Néha sírni tudnék, amikor nagyon okos, tájékozott és jóindulatú emberek, akik nyilvánvalóan remekül belelátnak a munkánkba, fröcsögnek a különböző fórumokon meg a média üzenőcsíkjain, hogy mit sírunk mi pedagógusok a kevés fizetésünk meg az emelkedő óraszámok miatt, amikor egyébként se érdemlünk többet, hiszen alig dolgozunk és tele vagyunk szünetekkel. Szívesen elhívnám az illetőket, hogy töltsenek el egy napot, és ne többet, az én elsőseimmel. Majd megtudnák, hogy milyen az egész délelőtt pisilés és evés-ivás nélkül lenni, mert egy pillanatra se hagyhatod őket felügyelet nélkül, közben csilivili órákat tartani, mert csak így tudod lekötni a figyelmüket, aztán többször 26 füzetet, munkafüzetet átnézni, kijavítani, értékelni, elvégezni a kötelező adminisztrációkat, másnapi csilivili órákra készülni és előkészülni, aminek a felét majd hazaviszed, vagy benn maradsz még estig, mert nem tudtad befejezni, aztán beesni a napközibe, ahol folytatódik a délelőtti őrület megspékelve egy jó kis ebédeltetéssel a szűk ebédlőben, ahol egymást tapossák az osztályok, közben figyelni arra, hogy melyik gyerek mit ehet és mit nem, kinek kell külön melegíteni, ki nem vett szalvétát, evőeszközt, levest, almát, stb., ki nem tudja a teli tálcáját az ebédlő másik felébe áttuszkolni másik ötven  kölken keresztül, aztán ebéd után figyelni arra, hogy ki milyen szakkörre megy és elküldeni időben, aztán megenni az ebédedet egy szobor talapzatán ülve az udvaron, miközben azt figyelni, ki kit csépel éppen, két falat között orrot törölni, beengedni vécére, meghallgatni minden problémát, amivel folyamatosan ostromolnak, aztán megírni velük a leckét fáziskésésekkel, mert fél óránként csorognak vissza a szakkörökről, azt le is ellenőrizni, aztán meguzsonnáztatni, mesét olvasni, visszatartani a pisilést, és várni a szülőket, mint a megváltót. Ilyen majdnem minden napom, és szerintem még hagytam is ki belőle olyan apróságokat, mint hányás, pisi, sár és kiömlött kakaó takarítás, elveszett holmik keresgélése, dédelgetés, stb. Mindez reggel negyed nyolctól délután fél ötig. Persze van, amikor nem napközizem, de ilyenkor tuti beesik egy értekezlet, vagy helyettesítés, vagy valami egyéb elfoglaltság, szóval nagyon ritka az, amikor három-négy óra felé már haza tudok menni, és nem is viszek haza munkát. Azt azért még kipróbáltatnám a fenti okosokkal, hogy mennyi idő alatt írják meg 26 gyerekre a szöveges értékelést, amit most adtunk ki szünet előtt. Mert azt viszont csak itthon lehet megcsinálni nyugiban, és bizony volt olyan nap, amikor hazaértem fél hétkor, és még éjfélig értékelést írtam. Szóval, aki sajnálja tőlem ezt a három nap szünetet, annak szívesen felajánlom kipróbálásra a dolgot.

Tegnap nagy pakolászás volt a házban, lomtalanítás okán, a közös képviselő végigjárta az összes tároló helyiséget és könyörtelenül kirakatott minden szekrényt és limlomot. Embereket is fogadott, akik többé-kevésbé meg is csinálták a dolgukat, magyarul, amit nehéznek találtak, oldja meg a tulaj (így jártam), a többit meg összebarmolták, törtek, zúztak. Alig tudtam megmenekíteni a két hangfalamat, amit felajánlottam az iskolai hangosításhoz, de még nem tudtuk beszállítani a suliba. Jól kiürült a tárolónk, már csak üvegek és cserepek vannak benne, de vissza fogom csempészni a maradék parkettámat, mert itt a 49 négyzetméteremen nem tudom hol tárolni, kidobni meg nem akarom. Izgultam, hogy szóvá teszik a virágállványomat, de békén hagyták, úgy látszik győzött a forradalmam. :)

Jó, hogy süt a nap, de sajnos látszik, milyen rondán beverte az eső a szépen megpucevált ablakomat. Nem baj, behúztam a függönyt! :)
Megyek, alkotok valami finom ebédet, aztán folytatom a henyélést. Csóközön! :)

Szanálás

Júl.28. Csendes a lakótelep, mintha kihalt volna. Biztos mindenki az olimpiai megnyitót nézte és még alszik. :)

Két napig szanáltam a szekrényekből, főleg ruhaféléket, találtam olyat, ami kicsi rám. Ez vicces, évek óta tartom a súlyom, plusz-mínusz egy-két kiló ide-oda, de nagyjából stagnálok. Viszont tény, hogy helyenként átrendeződtem, nemcsak a korosodásból, de a lusta disznó szindrómából kifolyólag is. Magyarul löttyedt vagyok, mint a franc. Van is némi lelkifurim, de még nem akkora, hogy felemeljem a hátsóm. Na, nem baj, most úgyis itt az olimpia, jön a sportos időszak, majd jól megnézek mindent a tévében. :)
Olyan ruhát is találtam (sőt többet), ami még nem volt rajtam, és minden bizonnyal nem is lesz, hihetetlen, hogy tudtam megvenni. Nyilván pillanatnyi elmezavar volt. Gondoltam egyébként, hogy külön teszem ezeket, és eladom a bizományiban, de égen-földön nem találok olyan helyet, ahol bevennék pénzért a használt ruhát. (Ami mellesleg nem is használt.) Fogalmam sincs, mit csinálok ezzel a sok gönccel. Régebben mindig jótékonykodtam, bevittem a Családsegítőbe, de onnan legutóbb kiszórtak, hogy nem tudják hol tárolni. Aztán olyan is volt, hogy egyszerűen csak bezacskóztam és letettem a kuka mellé, általában elvitték pillanatok alatt, de sajnos előfordult, hogy szétszórták, és ez nekem kellemetlen volt. De legalább a nagy része jó helyre került és szívesen adtam. Most viszont, hogy le vagyok gatyásodva nem kicsit, jó lenne pénzt csinálni a jobb darabokból. Lehet, felnyomom Vaterára, hátha. :)
Jövő héten a könyveket szanáljuk gyermekkel, tele az ágyneműtartóm bedobozolt könyvekkel. Amíg voltak plafonig érő polcaim, szépen mutattak rajta, és nem zavart, hogy már régen kiolvastam mindet, de az új bútorokra/ba nem férnek, annak meg mi értelme, hogy dobozokban vannak. Valószínűleg a legtöbb Vaterán végzi, csakúgy, mint az évek óta gyűjtögetett Wellness és Shape magazinjaim is. Remélem nem egy forintért fogja valaki leütni. :)

Délután muszáj nekiállnom a pályázatnak, hétfőre kész kell lennie egy részének. Jól ellustálkodtam az időt, egész héten rá se bagóztam. Pedig hát nem kevés munka. Csak ne lenne ennyire nyár! :p
Csóközön! :)

Havazás

Máj.28. Már megint szétestem. Tele vannak a zsebeim cetlikkel, mit, mikor hogyan meddig, stb., az agyam telítődve, mint az ázott szivacs, és a memóriám kezd leépülni. Péntek reggel konkrétan két percig álltam a fürdőszobában a mosdó előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy a lila vagy a narancssárga fogkefe az enyém. Ez gáz!!!!
Múlt héten beláttam, hogy kicsit nagyot haraptam az év végi műsorunk tekintetében. Akkora ötletmenésem volt, hogy nem bírtam leállni, és a büdös kölkek meg rátettek egy lapáttal, mert tetszett nekik a koncepció és még többet akartak, sőt nekik is beindult a fantáziájuk. Én meg éjszakákba nyúlóan vacakoltam vele, hogy összerakjam mindazt, amit közös erővel kigondoltunk, és nagyjából össze is állt, csak azt nem vettem számításba, hogy ezt valamikor próbálni is kéne. Na, itt csúszott be a bibi. Órán nem próbálhatok, mert nyakunkon az év végi felmérések özöne, és délután se próbálhatok, mert tanítás után a fél banda rohan fejlesztőre, szakkörre, zeneiskolába, edzésre, na, ennyit a remek koncepcióról. Azért már háromszor vagy négyszer sikerült összerántanom a népet, hála annak, hogy már nem járunk korcsolyázni, meg beáldoztam a technika órákat, ami azért ciki, mert egész félévben csak kétszer osztályoztam, nem t'om így hogyan lesz jegy a bizonyítványban. ( Hozzáteszem, hogy nagy baromságnak tartom a technika osztályozását. Pl. húsvét előtt múzeumba mentünk játszóházba, most mit osztályozzak a tojásfestésen? Anyák napi ajándékot meg, amit szintén technika órán készítünk, elvből nem osztályozok. Most mondjam azt a kissé suta gyereknek, hogy amit szeretettel készít az édesanyjának az hármas?????) Na, szóval van még két hetünk, hogy alkossunk, aztán lesz, ami lesz, abban bízom, hogy a szülőknek akkor is tetszeni fog, ha elrontjuk. :p

Szombaton megrázó élményem volt, azóta se vagyok valami jól lelkileg. Érettségi találkozónk volt (30 éves, ez nagyon durva!), és nagyon hirtelenjében lett megszervezve. Csodálkoztam is, mert szeptemberre terveztük, de ennek ellenére szinte mindenki eljött, még az ország másik végéből, sőt külföldről is. A magyarázat annyi, hogy egyik osztálytársunk halálos beteg, utolsó stádiumban van, és az volt a kívánsága, hogy szeretne tőlünk elbúcsúzni. Elmentünk hozzá, és megtettük, amit kért. Nem tudok mit mondani, de sose fogom elfelejteni azt az örömöt a meggyötört arcán, ahogy fogadott minket, a fájdalmai és a gyengesége ellenére. Megöleltük, megpuszilgattuk, pedig nem lett volna szabad a fertőzésveszély miatt, de azt hiszem mindenki úgy volt vele, hogy ez már nem ront a fizikai állapotán, és a lelkének jó. Nehéz volt utána visszamenni a vacsorára.

Ma aput köszöntjük, remélem, gyermek felébred délig. Nagyon el van fáradva ő is, két héten keresztül folyamatosan vizsgázott, szombaton meg fellépésük volt Nyíregyházán. A legfontosabb, hogy a fősuli is rendben van, négyest kapott a nyelvi tárgyra, most már mehet államvizsgázni. Diplomát azt nem fog kapni, mert nincs nyelvvizsgája, de majd azt is összehozza valahogy, valamikor, ha minden jól megy. Most azon ügyködik, hogy legyen nyárra munkája, különben nem fogjuk tudni kifizetni a színisulit szeptemberben, ugyanis a diákhitelre már nem lesz jogosult.
Nekem is sűrű lesz a nyár, mert van egy iskolai project, amit elvállaltunk egy kolléganővel karöltve, szóval mehetek júliusban továbbképzésre, aztán meg neki kell esnünk a munkának, mert szeptemberre össze kell rakni a nagy részét. Ugrott a karibi nyaralásom. Pedig erre szántam a pedagógus napi jutalmamat.

Hát így zajlik az élet mostanság nálunk. De mintha mások is el lennének havazódva! Hmmmm????
Csóközön!

Anomáliák

Máj.16. Nem új keletű megállapítás, hanem sok éves tapasztalat, hogy az szív a legjobban, aki rendesen dolgozik. Namármost, ha ráadásul alkalmazott vagy, akkor duplán szívsz, sőt tovább megyek, egy közalkalmazott triplán, és ha még inkább szeretném fokozni az amúgy is igazságtalan helyzetet, egy pedagógus megszámolhatatlanul sokszorosan szív.
Pénteken büntiben leszek, mert versenyre vittem gyerekeket. Nem is akármilyen verseny volt, hanem országos döntő. Lehet, rosszul gondolom, de az én értékítéletem szerint egy országos döntőbe jutás dicsőség. Dicsőség a gyereknek, mert belefektette a tudását és beáldozta szabadidejét, dicsőség a felkészítő pedagógusnak, mert belefektette a tudását és beáldozta szabadidejét, és nem utolsó sorban dicsőség az iskolának, ami majd learatja a babérokat és villogtathatja a fényes statisztikáját a fenntartónak. Ehhez képest az iskola értékítélete szerint én ma nem dolgoztam. Annak ellenére, hogy délelőtt letanítottam az összes órámat, megszerveztem ig.helyettes helyett, ki vigyáz negyed óráig az osztályomra, amíg én a versenyzőimmel rohanok a buszra, megszerveztem ig.helyettes helyett, hogy ki lesz helyettem délután a napköziben (mindezekért nem én veszem fel az ig.helyettesi pótlékot), elvittem vidékre a kölkeket az országos döntőre saját költségen, mert az iskola ezt sem fizeti, fél hétkor értem haza, mert még vissza kellett kísérnem a gyerekeket az iskolába, aztán még elkísértem az egyik gyereket a buszmegállóba, hogy hazajusson valahogy a város másik végébe, mert a szülő nem jött be érte kocsival, és mindezek ellenére pénteken le kell dolgoznom a mai délutánt, mert az iskola, aminek hozzuk a dicsőséget a statisztikájához, nem fizet helyettesítést a kolléganőnek. Ez már csak így megy nálunk.
Hozzáteszem, hogy ebben az évben már szerepelt két gyerekem országos döntőben, nem is akárhogy, és baromi szerencsém volt, hogy a szülők elvitték őket Győrbe, mert nem tudtam volna velük menni, tekintve hogy nem volt pénzem útiköltségre. Iszonyat szégyelltem magam, pedig nem nekem kellett volna, és nem tudtunk elmenni Szegedre se az eredményhirdetésre, hasonló okokból. Azért felmerült bennem , hogy mi van, ha egy szülő nem tudja anyagilag bevállalni az utazást? Lemarad a tehetséges gyerek egy fontos versenyről? Mert az iskolának csak eredmény fontos, a támogatás nem? 
Mellesleg hasonló a helyzet, ha továbbképzésre megy az ember. Rohadtul nem számít, hogy nem a saját szórakoztatásodra, hanem az iskola érdekében képezteted magad munkaidőben, amiről egyébként nem is tehetsz, mert nem te szervezed a tanfolyamot, de oldd meg, ki legyen helyetted az adott órán, és később még dolgozd is le azt az időt, amit továbbképzésen töltöttél. Szerintem ezek anomáliák.
Az én értékrendemben fontos helyen áll, hogy az ember a képességeihez mérten a maximumon teljesítse a feladatát. Sok olyan dolgot megteszek, mi nincs a munkaköri leírásomban, de ezen a pályán tovább kell látni az orrunknál, és észre kell venni, ha egy munkában vagy gyerekben ott a lehetőség. Akkor nem azt figyelem, hogy ez most túl van a munkaidőn vagy nem az én dolgom, vagy egyáltalán nem tartozik a feladataim közé. Csak azt érzem, hogy ezt most meg kell csinálnom, és sosem magamért teszem. Na, jó, persze egy kicsit magamért is, mert élvezem, ha egy munka kreatív és kihívás, de ha csak magam miatt érnék el eredményeket, akkor is értékelniük kéne azoknak, akiknek ez a dolguk. Nem pénzre gondolok, mert e tekintetben már nincsenek illúzióim, de abban, hogy segítenek megteremteni a munkához a feltételeket, ez igenis elvárható. És ha engem lekakilnak magasról, legalább a gyerekek miatt.

Ui: Képzeljétek, hármasom van a lottón!!!! :))))) Ne kérjetek kölcsön, mert a nagy részéből már kifizettem a múlt havi adósságaim egy részét. (Pedig szerettem volna egy új nacit, mert a teszkó gazdaságos már lerohad rólam. Nem baj, majd jövő héten az ötösömből! :))
Csóközön!

Ápr.10. Múlt éjjel mindenféle hülyeséget álmodtam, örültem, hogy felébredtem. Nagyon korán volt még, nem is világosodott, de már nem tudtam visszaaludni, csak hevertem kissé kótyagosan, és azon gondolkodtam, vajon mi végre jöttek ezek az abszurd álomképek. Kábé semmire se jutottam.

A délelőttöm egy része ügyintézéssel telt, végre leszerveztem a kirándulást. Jól el is ment vele az időm, mert a nyomtató bemondta az unalmast, én meg próbáltam rájönni a hibájára, kevés sikerrel, végül mégis meg kellett keresnem a technikust. Szóval, csúszott némi szépséghiba a terveimbe, de ez a nap amúgy is olyan nyögvenyelősen telt, nehezen rázódtunk bele a munkába.

Gyermek befejezte a szakdolgozatát, holnap már viszi is nyomtatni meg kötni, nagy munkán van túl. Mondanom se kell, még az utolsó pillanatokban is kitaláltak formai változtatásokat, dühöngött is, mert már múlt héten kész volt az egész, de újra kellett formáznia az összes hivatkozást meg oldalszámozást, ráadásul azon vacakoltak, hogy vajon hány forrásnak számít, ha ugyanabból a tanulmánykötetből több esszét jelölt meg. Röhej, hogy háromféle szabályzat is működik a szakdolgozatokra vonatkozólag, de senki nem tudja, melyikre hivatkozhat, ha valamibe belekötnek. Ráadásul felmerültek olyan kérdések is, amelyekre nincs utalás egyik szabályzatban sem, szóval vagy jól tájékoztatták a fészbukon vagy nem. Szerintem egyébként nagyon ügyes szakdolit írt, remélem, ezt majd a tanárok is így gondolják. :)

Ma korán fekszem, legalábbis megpróbálom, már amennyiben ez az időpont korainak számít. :)
Szép estét mindenkinek, vagy jó éjszakát, kinek, mi tetszik. :))) Csóközön!

Láblógatás

Márc.15. Amolyan láblógatós napunk volt, nagyjából semmit se csináltunk, csak csavarogtunk a városban, ünnepeltünk, nézelődtünk és frankón a fenekére vertünk a hónap további részére szánt apanázsnak.
Lesz ennek még böjtje, szó szerint, mondtam is gyermeknek, az idén a negyven napból  húszat betartunk. Meg is szültem a nagyszabású tervet, miszerint a mai vacsorát átcsoportosítjuk holnap reggelire, amit ebédre fogunk megenni, aztán a holnapi vacsorával hasonlóképpen cselekszünk, and so on, napi egy étkezés bőven sok ilyen ínséges világban. Bizony, a hagyománytisztelet jó dolog! :)
Most micsináljak, ha egyszer nekem gyengém az ilyen gasztrofesztivál. Mert hát ugyi megkóstoljuk azt a finom ágyas szilvapáleszt, ami meghozza az étvágyat, és akkor belemászik az ember képébe az a sok nyami, hej, gyarlóság, ember a neved! Gyermek kapott vásárfiát is, haszontalant, de szépet, csuda vigye, csupa ostobaságra szórtuk el a pénzünket, nem mintha bánnám. :)

Szép ez az idei tavasz, melenget a napsütés, jót tesz a lelkemnek. Tán még a gondok sem olyan feketék, mint egyébként, és ezen a hosszú hétvégén, remélem, kipihenem magam annyira, hogy nagyobb kedvvel dolgozzak, mert ennek valamiért híján voltam az utóbbi időben. Azt hiszem, túlságosan sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben, lefoglaltak olyan problémák, amelyek megoldására még nincs itt az idő. Kevés a türelmem, és kifogytam az ötletekből. Rám fér egy kis agytisztító kúra.

Struccpolitika

Márc.12. Volt ma egy kis felfordulás, ügyintézés, érdekes telefon, összezörrenés, szemhunyás a dolgok felett, elszámolás, félreértés, félresöprés, félmegoldás, mély levegő, lustaság, időhiány.....soroljam még? Zűrös nap volt. Persze melyik nem az? :p

Úgy tűnik, ebben a hónapban is borotvaélen táncolok. Fogalmam sincs, meddig megy még, hogy egyszerűen elhessegetem magamtól a problémának még a gondolatát is, és úgy teszek, mintha nem lenne vészesen közel a katasztrófa. Hej, pedig közelít, mint Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, döb, döb, döb, csak nekem nem a bukfencet fogja megtiltani. Mert azt ugyan tehetné, úgy sincs kedvem hancúrozni. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

Apróságok

Febr.27. Az ember néha bepróbálkozik a világmegváltással. Hááát, ez se jött össze!Világmegváltás közben kidőltem. :)
Gyermek fejébe vette, hogy dagadt, és sürgősen le kell fogynia. Nyilván ennek érdekében falt be szombaton fél doboz Toffifee-t. Önértékelési problémáját fokozta, hogy az apu tegnap megjegyezte, milyen jól néz ki. Egész este azt hallgattam, hogy ő mennyire rettenetesen kövér. Remélem, nem szeretne úgy kinézni, mint a szomszéd lány, akinek minden lépésnél zörrennek egyet a csontjai, az arca meg leginkább egy múmiáéra hajaz. Pedig egész helyes volt valaha, amikor még rendesen evett és volt rajta egy kis husi. Megmondtam gyermeknek, hogy az evés élvezet (itt példálóztam a saját főztömmel), energiát ad, és ezáltal hasznos időtöltés is. Meg azt is mondtam, hogy hagyjon fel a hülyeséggel, és jól felpakoltam sült oldalassal, csirkepörkölttel és fasírozottal. Desszertnek kapott csirkecombot rizzsel meg mézeskrémest, hogy valami megédesítse a munkás hétköznapjait. Cseppet sem panaszkodott, hogy nehéz a hűtőtáska, én viszont mélyen hallgattam arról, hogy a súlyemelés nem fogyaszt, csak erősít, fáraszt, és utána rohadtul fáj a hátad és a derekad.
Ma voltak dolgok, amin kiakadtam, de jól kezeltem a helyzeteket. Például nem bírom, ha olyasvalaki bírál felül, akinek lövése se sincs ahhoz, amit kritizál, de azért okoskodik. Történetesen ő egy szülő, akinek sose jó az, ahogy a gyerek az iskolában tanulja, mindig elmagyarázza másképp, ráadásul sokszor előre megtanítja rosszul, szegény gyerek meg totál megzavarodik. Egyszer már volt a praxisomban hasonló anyuka, ami leginkább közös bennük, hogy marhára unatkoznak otthon a jólétben, és az a szórakozásuk, hogy kötözködnek, problémázgatnak és igyekeznek hergelni a többi szülőt. Aztán rémes látni, hogyan trükközgetnek pályázati pénzekkel, pazarlás, lenyúlás minden területen. Én kicsiben látom, de nyilván ez megy nagyban is, ezért tart itt az ország többek között. Nehéz lenyelni, hogy nem háboroghat az ember, mert akkor bukjuk a pénzt, már ami csurran-cseppen belőle.
Mindenesetre megnyugtató, hogy képes vagyok átlépni bizonyos problémákon, az iskolain könnyebben, mint a magánjellegűn. A múlt heti megingásomat fejben már rendeztem, lélekben még nem teljesen, de azt valószínűleg nem is fogom soha. Mély nyom ez, vissza-visszatérő, meg lehet tanulni együtt élni vele.
Holnap sportolok, megpróbálok versenyt futni az idővel. Rengeteg restanciám van, szerintem főleg azért, mert mostanság rosszul osztom be az időmet. Van is egy dolog, ami bántja a lelkiismeretemet, már régen el kellett volna intéznem, de folyton kimegy a fejemből. Ma délután csináltam listát, ez szerepel az első helyen, ha minden jól megy, holnap éjjel már jobban alszom. :)
Ma viszont korán fekszem, hacsak nem nézek megint X-aktákat, ami esélyes. :) Csóközön! :)