Ramazuri

Márc.4. Hát, kérem, világraszóló ramazuri volt éjjel a fölső szomszédnál! Kettőkor még csak pislogtam kifelé a fejemből, mint béka a miskolci kocsonyában, szegény gyermek meg föl-alá hurcolászta a takaróját, nyugalmi zónákat keresve a lakásban. A rossz hír, hogy ezek után tuti újabb félévig tartó lakásfelújítás jön, mert, hogy ott szétvertek mindent, az biztos! Fél kettőkor egyébként megfontolás tárgyává tettem, hogy kihívom a rendőrséget, mert a lépcsőházban is ment a sikonya meg a verekedés, de aztán elvonultak és odabenn folytatták. Biztos, hogy élnek még, mert a nő elég sokáig trappolt ide-oda a lakásban a tűsarkú cipőjében, miközben bútorokat tologatott, huzigált, nyilván barikádot épített. A férfi meg csak mondta, mondta a magáét, leginkább fortissimoban, hogy mi is értsük a felállást. Reggel is arra ébredtem, hogy a bútorok jönnek-mennek a fejem fölött, biztos nem tetszett nekik az éjszakai dizájn. Basszus, ezeket jól kifogtam! Visszasírom A.-kat a három fiúgyermekkel, azok CSAK kosárlabdáztak a nagyszobában. No, hát ilyen események zajlanak itt a panelban. Nem uncsi az élet, igaz? ;)
Ideje lenne belevetnem magam a főzés tudományába, mert ma még csak a lődörgés tudományát próbáltam ki, és abból nem lesz ebéd.
Megyek is! Csóközön! :)