Dögrováson

Ápr.30. Na, szépen vagyunk, fáj a torkom meg a fejem és folyik az orrom. Csak tudnám, hol szedtem ezt össze. Most gondolkodhatok, hogy azért szakad rólam a víz, mert meleg van, vagy mert beteg vagyok, vagy szimplán banyakór.

Szombaton nyílt mellettünk egy pékség, helyben sütnek mindent. Tegnap felmértem a terepet, sajnos....... már előre látom, gyengém lesz ez a bolt. Akkora túrós buktájuk van, mint egy cipó, és csak kicsit drágább, mint a Teszkóban a negyedakkora. Kicsit örültem, hogy már semmi pénzem, mert ha lett volna, akkor már nem lenne egy kanyi sem. És azok az illatok! Most már aztán végképp nem tudom elképzelni a szénhidrátmentes étkezést. Asszem én itt törzsvevő leszek. :)

Reggel majdnem hasra estem az előszobában egy váratlan barikádon, ki is szaladt a számon egy rondaság, de eszembe jutott, hogy az én hibám, mert este mondtam gyermeknek, hogy lefekvés előtt rakja ki a szennyesét. Mondjuk én a szennyestartóra gondoltam, nem az előszoba közepére, de mindegy, a dolgok változatlansága növeli az ember biztonságérzetét.
Mára háztartásos napot terveztem, de akkor még nem tudtam, hogy dögrováson leszek, előre látom, hogy néhány dolgot el fogok intézni egyetlen kézlegyintéssel. Ilyen lesz az ablakpucolás, a porszívózás, a bevásárlás (hát, az egyéb okokból), a főzés, és a vasalás. Mosni muszáj, mert gyermek holnap reggel visszamegy Pestre, de szerencsére azt nem teknőben kell véghezvinnem. És enni is muszáj, ezt nem részletezem.

Még mindig izgat, milyen új kezelőfelületről beszél Hivatlanom. És ha én csak májustól, akkor ő miért most? Hmmmm????
Háááát, ezen még egy kicsit elagyalgatok. Csóközön! :)

Dömdödöm

Ápr.28. Alkotói válságban szenvedek. Kreativitásom mélypontján leledzem. Mondhatnám azt is, hogy nagyon hülye és ötlettelen vagyok, és ez nagyjából megközelítené a valóságot.
Annyira nem zavarna a dolog, ha nem lenne egy csomó feladatom, amihez szükségem lenne fent nevezett képességekre, de sajnos van, mégpedig meglehetősen sok, és szoros határidővel. Ez a tudat pedig még inkább lefagyasztja az agyam. Pánik közeli hangulatban vagyok.

Véletlenül maradt éjszakára nyitva az ablakom, de így volt jó, imádtam, hogy reggel madárcsicsergésre ébredtem. A lánykám korán elment, valami táncos válogatóra, én meg azon nyammogok, hogy minek álljak neki először. Leginkább semminek, ezzel nagyjából rövidre is zártam a háztartási munkálatokra szánt kísérletemet.
Bosszantó, hogy amint gyermek hazajön, máris szalad a lakás. Piszokul semmi kedvem pakolászni meg takarítani, mennék inkább a szabadba ebben a jó időben. Csak sajnos már arra sincs pénzem, hogy helyi járatos buszra szálljak, nemhogy utazzak bárhova is, így aztán dugába dőlt a tervem, hogy lemegyünk egy napra a Balcsira. Sebaj, majd sétálunk a környéken. Szerencsére a belvárosban háborús körülmények uralkodnak, így elkerüljük a fagyizókat és nem fájdítjuk a szívünket.

Örülök ennek a négy napnak, de főleg a napsütésnek és a melegnek, kicsit feldobja az egyébként nyomott hangulatomat. Nem vagyok fáradt, csak sok a gondom, folyton aggaszt valami, és ez teljesen letompít. Nagyon kemény két hónap áll előttem, tele vagyok szorongással, és nem csak a magam nyűgei miatt aggódom. Na, de ez is el fog múlni, nem igaz? :)

Szerencsére ma nem kell főznöm, sőt vásárolnom se, mert tegnap korán leléptem a suliból és kimentem a piacra, szóval az ellátmány rendben van néhány napra.
Jaaa! Volt ám tegnap lakógyűlés! Megint meg lettünk fenyegetve a virágok miatt. Én már csak röhögök. Kíváncsi leszek, ha tényleg megbüntetnek, mi lesz a jegyzőkönyvben. Az én virágaim a bejárati ajtóm melletti sarokban vannak, nem lógnak a közlekedő folyosóra és nem torlaszolják el, de még csak le sem szűkítik a menekülő útvonalat. Le is mértem, minden oldalról biztosítva van a 110cm, ami állítólag kell egy tűzoltónak adott esetben. Ha mégis útban lenne, amit kétlek, egyetlen mozdulattal félrerúghatók. Ezen kívül nem robbanás- és tűzveszélyesek, hacsak nem benzinnel öntözöm őket ezután. Mondjuk a lift mellett lakó szomszédom bajban van, ha menekülni kell, mert a lakásától a lépcsőhöz vezető folyosó csak 96cm széles, ezek szerint ott nem fér át a tűzoltó, na, akkor most mi van? Megbüntetik az építtetőt? Mondtam is neki, ha itt tűz lesz, neked, babám, annyi! Persze röhögött, komolytalan fickó.Szerintem a virágoknál nagyobb probléma, hogy a lenti bejárati ajtó befelé nyílik, rá is kérdeztünk, a közös képviselő csak hebegett. Az elavult szellőző rendszerről meg ne is beszéljünk, na, ha ott van baj, akkor csak a jóisten mentheti meg a lakókat. Mondjuk ilyenekkel kéne foglalkozni, nem két cserép virággal.

Na, összeszedem magam és valamit kezdek a lakásomban fellelhető vándorcirkusszal. Jó pihenést kívánok mindenkinek a hosszú hétvégére! Csóközön! :)    

Ápr.13. Kérem szépen, én ma zsírt égettem. Há' mert visszatettem a serpenyőt a a gázra, amit elfelejtettem lezárni. Ezzel a módszerrel egyébként már kinyírtam két kávéfőzőt meg a kedvenc, zománcozott teaforralómat is, sose tanulok a hibáimból.
Tegnap kiderült, hogy nincs tüdőrákom, és kaptam időpontot légzésfunkció vizsgálatra. Július végére. Mondom a nőnek, akkor most fulladjak meg júliusig? Végignézett rajtam, és aszongya, hogy nem úgy nézek ki, mint aki meg akar fulladni, mellesleg nincs a papíromon, hogy sürgősségi eset lennék. Na, mondom, a látszat néha csal, mert időnként igenis meg akarok fulladni, ez rajta van a papíromon is, és a magam részéről sürgősen szeretnék most már meggyógyulni, de amíg nincs diagnózis, addig gyógyítani se tudnak, viszont négy hónap pont elég arra, hogy még betegebb legyek. Erre aztán szabadkozott, hogy csak két orvos van és sok beteg, és tetszik vagy sem, ez a legkorábbi időpont. Hát nem tetszik, de most mi a francot tegyek?

Muszáj sokáig fenn maradnom, mert gyermek későn jön, és pezsgőt akarunk bontani annak örömére, hogy leadta a szakdolgozatát. Nemrég hívott, hogy ugye lesz vacsora is. Most már, hogy így kiprovokálta........ :)))
Megyek is alkotni! Jó éjszakát! Csóközön!

Wass Albert - est

Ápr.12. Jól esett hazafelé a séta, az esőtől felfrissült a levegő, de nem volt hideg. Nem siettem, csak ballagtam, közben rendezgettem a gondolataimat.
Érdekes este volt, az tette különlegessé, hogy két embert is más oldaláról ismertem meg.
Rékasiban kellemesen csalódtam, ha röviden kéne jellemeznem, három szó jut eszembe: profi, intelligens, alázatos. Gyönyörűen mondja a verseket, voltak pillanatok, amikor egészen libabőrös lettem, szépen beszél, fantasztikus orgánuma van, és nagyon jól összeállított anyaggal dolgozott. Az is szimpatikus volt, ahogy a közönséggel kommunikált, és megköszönte a szervezők munkáját, amit meg is értek, mert a csilláron is lógtak a teremben.
Számomra újdonság volt Wass Albert nőkhöz írt levelezése, életének ezt a részét egyáltalán nem ismertem, azt se tudtam, hogy Amerikában megnősült. Valahányszor beszélnek róla, csak a művei meg a politikai hozzáállása kerül szóba, de a magánéletéről, azt hiszem, keveset tudunk. Hát, én most már egy kicsit többet. :)
Jó, hogy nyertem ezt a jegyet, nem tudtam volna megvenni, és a látottak tudatában sajnálnám, ha kimaradt volna az életemből. :)

Ápr.10. Múlt éjjel mindenféle hülyeséget álmodtam, örültem, hogy felébredtem. Nagyon korán volt még, nem is világosodott, de már nem tudtam visszaaludni, csak hevertem kissé kótyagosan, és azon gondolkodtam, vajon mi végre jöttek ezek az abszurd álomképek. Kábé semmire se jutottam.

A délelőttöm egy része ügyintézéssel telt, végre leszerveztem a kirándulást. Jól el is ment vele az időm, mert a nyomtató bemondta az unalmast, én meg próbáltam rájönni a hibájára, kevés sikerrel, végül mégis meg kellett keresnem a technikust. Szóval, csúszott némi szépséghiba a terveimbe, de ez a nap amúgy is olyan nyögvenyelősen telt, nehezen rázódtunk bele a munkába.

Gyermek befejezte a szakdolgozatát, holnap már viszi is nyomtatni meg kötni, nagy munkán van túl. Mondanom se kell, még az utolsó pillanatokban is kitaláltak formai változtatásokat, dühöngött is, mert már múlt héten kész volt az egész, de újra kellett formáznia az összes hivatkozást meg oldalszámozást, ráadásul azon vacakoltak, hogy vajon hány forrásnak számít, ha ugyanabból a tanulmánykötetből több esszét jelölt meg. Röhej, hogy háromféle szabályzat is működik a szakdolgozatokra vonatkozólag, de senki nem tudja, melyikre hivatkozhat, ha valamibe belekötnek. Ráadásul felmerültek olyan kérdések is, amelyekre nincs utalás egyik szabályzatban sem, szóval vagy jól tájékoztatták a fészbukon vagy nem. Szerintem egyébként nagyon ügyes szakdolit írt, remélem, ezt majd a tanárok is így gondolják. :)

Ma korán fekszem, legalábbis megpróbálom, már amennyiben ez az időpont korainak számít. :)
Szép estét mindenkinek, vagy jó éjszakát, kinek, mi tetszik. :))) Csóközön!

Szabad-e locsolni? :)

Ápr.9. Logisztikai szempontból egészen jól sikerült az idei húsvét. Tegnap ugyan volt egy mélypontom, mert hát olyan még sose történt meg ebben a családban, hogy a megbeszéltek szerint működjenek a dolgok, de átsiklottam a probléma felett és némi átcsoportosítással megoldottam a helyzetet. :)

A véletlennek köszönhetően délelőtt minden fiú egyszerre esett be, így röpke fél óra alatt átestünk a locsolkodás nemszeretem műveletén. Ez direkt jól jött, mert egy kicsit legalább elfeküdhettem és lazíthattam. Újra nekiestem a régi bejegyzéseimnek, de egy idő után a rendszer spamnak gondolt, és azóta be kell irkálnom azokat a krikszkrakszokat, egyáltalán nem vicces, mert van, amit alig tudok elolvasni. Hát így aztán még több idő, mire feltöltöm az egészet, feltéve, ha meg nem unom menet közben.

Még mindig nem állítottam át a konyhai faliórát, jól esne, ha tényleg aszerint menne az idő. Mintha gyorsabban futnának a napok, amióta előre kellett állítani. Persze lehet, hogy csak a tudatalattim tiltakozik a rendszer ellen, nagyon utálom ezt a nyári időszámítást.

Szépülős estém lesz, tekintve, hogy gyermek csak holnap megy vissza, így nem kell haptákban állnom az utazás miatt. Nem tudom, mennyit fog használni a dolog, de az nagyon durva, hogy jó ideje már csak legyintek a tükörre, ha egyáltalán belenézek. Szerencsére elég rossz a megvilágítás a fürdőszobában, így még nem estem annyira kétségbe, mint azt valószínűleg kéne. Persze az sem ártana, ha néha kapnék valami külső megerősítést, hogy nappali fényben is bátran mehetek emberek közé, de sajnos senkit nem érdekel a fizimiskám, így hát nem tudom tesztelni leamortizálódásom fokát.
Az biztos, hogy már elhervadni nem fogok, locsolásból kifolyólag, legfeljebb aszalódni, az meg a korral jár ugyebár, nincs mit tenni. Remélem, ti sem hervadoztok! További szép húsvétozást, én megyek szépülni! Csóközön! :)

Húsvét

Ápr.7. Mondhatom, nem ilyen hideg, esős húsvétra számítottam, persze úgyse kirándulnék, de legalább a potenciális lehetőség meglenne.

Igazán jó kis hétvége volt a múltkori, teljes lazulás minden szinten. Végre jól kialudtam magam, na, azóta ennek nyoma sincs, sűrű az élet, hogy az már lenni szokott.
Nem olyan régen tudatosodott bennem, hogy két dolog van, ami igazán stresszel, egyik az  utazás, a másik a vendégvárás. Ez azért furcsa, mert imádok utazni és szeretem, ha vendégek jönnek, de az, ami ezeket megelőzi, egyszerűen kikészít. Utóbbi főleg azért, mert nem vagyok egy sütőművész, és ilyenkor valahogy mindenki elvárja, hogy süticsodákkal rukkoljak elő. Hát ezt aztán várhatják, pedig igyekszem, komolyan! De valahogy mindig elrontom. Szegény nagyanyám foroghat a sírjában, amikor a valamelyik csodareceptjével kísérletezem, nekem sose lesz olyan, mint az övé, pedig mindent úgy csinálok, ahogy le van írva. Teljesen tehetségtelen vagyok. Szerencsére azt már megtanultam a Paprika tévéből, hogy ronda étel nincs, csak rusztikus, hát az én süteményeim igencsak rusztikusak, hogy finoman fogalmazzak. Gyermeket egyébként nem zavarja, ha kiskanállal esszük a tortát, de azért egy vendégnek mégse mondhatom, hogy az ott a tányéron nem tehénlepény, hanem lúdláb és legyen szíves vonatkoztasson el. Szóval most muffinokat sütök, ha sikerül. :)

Idén valahogy nincs húsvéti hangulatom, pedig tettem tavaszi virágokat a vázába, feldíszítettem a barkákat, és Gyulát is kiakasztottam az ajtómra. Jól be is sonkáztam, hátha hangulatba jövök, de csak gyomorégésem lett, éppen próbálom orvosolni egy kis eperpálinkával, amit  a szomszédtól kaptam. :)))

Azért, amikor gyermek kicsi volt, komolyabban megérintettek az ünnepek. Akkoriban elmentünk a feltámadási misére, meg a körmenetre, és megtartottunk minden ünnepi szokást. Néha szégyellem, amiért annyira hajszoltnak érzem magam, hogy már nincs kedvem a készülődéshez. Emlékszem, a nagyanyám milyen örömmel  sütött-főzött-takarított ilyenkor mindig. Sose hallottam panaszkodni, hogy nincs kedve valamihez, pedig ő is munka mellett csinálta, és biztos sokszor volt fáradt. Mégis tudott örülni az ünnepeknek. Igazán megtanulhattam volna tőle ezt is. Meg a sütést is. :)

Kellemes húsvétot kívánok mindenkinek!  :) Csóközön! :)