Dögrováson

Ápr.30. Na, szépen vagyunk, fáj a torkom meg a fejem és folyik az orrom. Csak tudnám, hol szedtem ezt össze. Most gondolkodhatok, hogy azért szakad rólam a víz, mert meleg van, vagy mert beteg vagyok, vagy szimplán banyakór.

Szombaton nyílt mellettünk egy pékség, helyben sütnek mindent. Tegnap felmértem a terepet, sajnos....... már előre látom, gyengém lesz ez a bolt. Akkora túrós buktájuk van, mint egy cipó, és csak kicsit drágább, mint a Teszkóban a negyedakkora. Kicsit örültem, hogy már semmi pénzem, mert ha lett volna, akkor már nem lenne egy kanyi sem. És azok az illatok! Most már aztán végképp nem tudom elképzelni a szénhidrátmentes étkezést. Asszem én itt törzsvevő leszek. :)

Reggel majdnem hasra estem az előszobában egy váratlan barikádon, ki is szaladt a számon egy rondaság, de eszembe jutott, hogy az én hibám, mert este mondtam gyermeknek, hogy lefekvés előtt rakja ki a szennyesét. Mondjuk én a szennyestartóra gondoltam, nem az előszoba közepére, de mindegy, a dolgok változatlansága növeli az ember biztonságérzetét.
Mára háztartásos napot terveztem, de akkor még nem tudtam, hogy dögrováson leszek, előre látom, hogy néhány dolgot el fogok intézni egyetlen kézlegyintéssel. Ilyen lesz az ablakpucolás, a porszívózás, a bevásárlás (hát, az egyéb okokból), a főzés, és a vasalás. Mosni muszáj, mert gyermek holnap reggel visszamegy Pestre, de szerencsére azt nem teknőben kell véghezvinnem. És enni is muszáj, ezt nem részletezem.

Még mindig izgat, milyen új kezelőfelületről beszél Hivatlanom. És ha én csak májustól, akkor ő miért most? Hmmmm????
Háááát, ezen még egy kicsit elagyalgatok. Csóközön! :)