Dögrováson

Ápr.30. Na, szépen vagyunk, fáj a torkom meg a fejem és folyik az orrom. Csak tudnám, hol szedtem ezt össze. Most gondolkodhatok, hogy azért szakad rólam a víz, mert meleg van, vagy mert beteg vagyok, vagy szimplán banyakór.

Szombaton nyílt mellettünk egy pékség, helyben sütnek mindent. Tegnap felmértem a terepet, sajnos....... már előre látom, gyengém lesz ez a bolt. Akkora túrós buktájuk van, mint egy cipó, és csak kicsit drágább, mint a Teszkóban a negyedakkora. Kicsit örültem, hogy már semmi pénzem, mert ha lett volna, akkor már nem lenne egy kanyi sem. És azok az illatok! Most már aztán végképp nem tudom elképzelni a szénhidrátmentes étkezést. Asszem én itt törzsvevő leszek. :)

Reggel majdnem hasra estem az előszobában egy váratlan barikádon, ki is szaladt a számon egy rondaság, de eszembe jutott, hogy az én hibám, mert este mondtam gyermeknek, hogy lefekvés előtt rakja ki a szennyesét. Mondjuk én a szennyestartóra gondoltam, nem az előszoba közepére, de mindegy, a dolgok változatlansága növeli az ember biztonságérzetét.
Mára háztartásos napot terveztem, de akkor még nem tudtam, hogy dögrováson leszek, előre látom, hogy néhány dolgot el fogok intézni egyetlen kézlegyintéssel. Ilyen lesz az ablakpucolás, a porszívózás, a bevásárlás (hát, az egyéb okokból), a főzés, és a vasalás. Mosni muszáj, mert gyermek holnap reggel visszamegy Pestre, de szerencsére azt nem teknőben kell véghezvinnem. És enni is muszáj, ezt nem részletezem.

Még mindig izgat, milyen új kezelőfelületről beszél Hivatlanom. És ha én csak májustól, akkor ő miért most? Hmmmm????
Háááát, ezen még egy kicsit elagyalgatok. Csóközön! :)

Nyavalyaságok

Márc.22. Hétfő éjjel iszonyat gyomorfájásra ébredtem. Szidtam magam, mint a bokrot, hogy kellett nekem este úgy besütizni, és szenvedtem hajnalig, kínlódva, forgolódva. Hat óra körül kitámolyogtam a mosdóba, ott is ragadtam vagy egy óra hosszat, minden kijött belőlem az összes lehetséges módon, ha értitek. Rettentő vacakul voltam. Valahogy összeszedtem magam fél nyolcig, és elmentem dolgozni, nem is tudom, hogy bírtam végigcsinálni a délelőttöt. Délben aztán jött a kolléganőm, rám nézett, és közölte velem, hogy most húzzak haza, de azonnal, elvállalja helyettem a délutánt, a jóisten szólt belőle. Azt hittem, sose érek haza, négy éve voltam ennyire rosszul utoljára, akkor elkaptam az influenzát, és egy hétig nem tudtam talpra állni. Beestem az ajtón, egyenest az ágyba, fel se keltem, csak úgy öt óra körül enni pár falatot, mert már teljesen ki voltam ürülve. Nem, röhögni! Csirkepörköltet ettem nokedlival, csak mert ezt találtam a hűtőben. Bennem maradt. :) Persze nyilvánvaló, hogy nem gyomorrontás volt, frankón benyeltem egy vírust, de szerencsére úgy másfél nap alatt ki is jöttem belőle. Szóval, most már jól vagyok. Viszonylag. :)

Délután versenyre vittem néhány gyereket, meleg volt, jót sétáltunk visszafelé, a kölkek se bánták, hogy nem siettünk. Töltődtem kicsit a napsütéssel, jól esett, mert még kicsit gyenge vagyok, nem győzök koncentrálni, hogy átlendüljek a holtpontokon. Az is idegesít, hogy már november óta nem jön rendbe ez az átkozott köhögés, fáj a tüdőm, a légcsövem, jönnek rám kisebb köhögőrohamok, és éjszakánként arra ébredek, hogy fulladok. Az orvos már mindenfélét beszedetett velem, halottnak a csók, nem tudom, mi a fene van már. Néha eszembe jut a nagyanyám, akinek ugyanilyen tünetei voltak, és egy év múlva derült ki, hogy tüdőrákja van. Persze én nem hiszem, hogy ekkora baj van velem, mert nemrég csináltattam vérképet, és teljesen jó volt, de azért ez nem normális.
Hát, kérem, öregszem, gyönnek a nyavalyák! :)
Csóközön! :)