Őrültek háza...velem az élen :)

Febr.29. Tévedés, hogy ma van szökőnap! Még  tévében is így köszöntek be reggel, pedig ez nem igaz. Az igazi szökőnap február 24., ezt onnan tudom, hogy anyukám ezen a napon született, és már gyerekkoromban is folyton viccelődtünk vele ez ügyben. Persze nem ez az egyetlen és legnagyobb hülyeség, ami elhangzik a médiában. :)
Alvásról jut eszembe, hogy ma kis híján bealudtam a híradón. Hiba lett volna, különben most nem tudnék itt pötyögni. :)
Délután tiszta idegbajos voltam, mert a gyerekeim követhetetlenül jöttek-mentek mindenfelé, a táncpróbától a matekfejlesztőig, a zeneiskolától a fogszabályozóig, képtelenség volt leckét írni nyugodt körülmények között. Ráadásul a hatból három csapatom még nem csinálta meg a köri verseny feladatait teljesen, és velük sem tudtam rendesen foglalkozni, többek között azért sem, mert mindegyikből hiányzott egy ember. Kész káosz volt a helyzet, jól össze is vesztem az egyik kölyökkel, amit már bánok, mert nyilván ő is hulla volt az egész napi hajcihőtől. Nem normális ez, én azt mondom. Gyakorlatilag az osztályom fele egész nap csak tanult, próbált, gyakorolt, és nem volt semmi játékideje. Engem meg kikészített, hogy ezer felé kellett figyelnem, ki hova megy és mikor, kész-e a leckéje, ami kész van jó-e, közben magyaráztam, amit nem értett a feladatból, a fél szememmel meg azt figyeltem, hogy jó helyen keresgélnek-e a neten, akik versenyfeladatot csináltak. Fél négy után végképp elszabadult a pokol, mert két percenként kopogtak a szülők a gyerekekért, előttem három kupac füzet, amit lóhalálában igyekeztem ellenőrizni, de a gyerek már ott toporgott a sajátjáért, mert a szülő várta és siettek, ááááááááááááááááááá! Legszívesebben földhöz csapkodtam volna az egészet, és ugráltam volna rajta, amíg ronggyá nem szakad az egész. Lehet, kényszerzubbony lett volna a vége, de legalább kitomboltam volna magam. Az a rossz, hogy még mindig feszült vagyok, pedig próbálok pihenni, amióta csak hazajöttem. Jó, hogy mindjárt vége ennek a napnak.
Még csak most fogok ám vacsizni! Megyek is. Csóközön! :)