Júl.18. Úgy tűnik, visszatér a jó idő, ma én is visszatérek a Balatonra. Kibírnám, ha még ez a hét meleg lenne és napsütéses, mert jövő héten már neki kell állni a munkának, vége a láblógatásnak. Na, persze arra majd azért ügyelek, hogy ne erőltessem meg magam, de a feladat mégis csak feladat, és a kötelezettségnek már a gondolata is fárasztó. Főleg, ha az ember tudatában ott bujkál, hogy mindezt a szabadsága alatt csinálja.

Holnap összejövünk a csajokkal egy kis balatoni letyepetyére, gyermek pedig forgat a Borgiák-ban, mindenki kedve szerint mulat. Előtte viszont még gyors vágtában intézek néhány dolgot, például némi takarítást, mert úgy hagytam itt a lakást másfél hete, hogy hujjujujj, és a helyzet azóta fokozódott. Ja, és visszahúztam a sötétítő függönyt, így most látszik is. :p

Nem tudom mi az oka, de valahogy nem akaródzik kimenni a gyomromból a görcs. Iszonyat feszültnek érzem magam, minden vibrál körülöttem, nem vagyok képes leereszteni és megnyugodni. Persze, foghatnám az anyagi gondokra, meg arra, hogy megint áll a háború gyermek és a szüleim között, de ezek megszokott, napi problémák, már fel sem veszem olyan mértékben, ahogy azt illene, bár lehet, most Freud bácsi somolyog a bajusza alatt. Jó lenne, ha csak néhány napra megszabadulhatnék ettől a szorítástól, nem tudom sikerül-e, dolgozom rajta. :)

Ettem tegnap halat! :) Egyből jobb lett az emésztésem. Bár mindent ilyen jól meg tudnék emészteni....
Csóközön! :)