Nov.2. Na, persze, bezzeg, hogy ma süt a nap!

Tegnap este úgy értünk haza, mint a kisdisznók. Ez annak okán történt, hogy apám falujának régi temetőjében fél óráig keresgéltük apu dédapjának a sírját, térdig érő sárban és szakadó esőben. Ezt a műsort egyébként minden évben eljátsszuk, mert csak hozzávetőleg lehet megjegyezni, hol is van, ugyanis a sírok összevissza hevernek, a keresztek nagy része már letörött vagy kidőlt, a feliratok pedig olvashatatlanok. Most speciel azért nem találtuk, mert tavaly a fejfa még állt, most viszont már a földön hevert összetörve, ráadásul pont ott tört ketté, ahol a felirat van, már ami még olvasható belőle. Csoda, hogy ráleltünk. Mire ideértünk a nagy temetőbe, már nagyon fáztunk, mert természetesen úgy kapott el minket az eső, hogy az esernyő éppen az autóban maradt, szóval csuromvizesek voltunk egytől egyig. De, hogy milyen szép volt még így is a temető! Sajnos a gyertyák eláztak, de a mécsesek gyönyörűen világítottak a sötétben. Nagyanyámék sírján csodaszépek az árvácskák, hála az idei ősznek, és az idén nem is loptak belőle, ahogy szoktak. Kicsit néztük a közös megemlékezést is, aztán anyu hazafuvarozott minket. Itthon vettem egy forró zuhanyt, csináltam magamnak egy finom, fűszeres, boros teát, aztán csak hevertem egész este a puha takaró alatt.
Azon gondolkodtam, milyen ijesztően fut az idő. Éppen tíz éve, hogy meghalt egy kedves barátnőm, aki két évvel volt fiatalabb nálam. Minden évben gyújtok neki is mécsest, de csak most tudatosult bennem, mennyi ideje már, hogy nincs köztünk. Akkoriban még én is csak harmincas voltam, nehezen dolgoztam fel a halálát, most viszont közelebb járok az ötvenhez, mint a negyvenhez. Már nem befelé, hanem kifelé megyek, és ez megrémiszt, annyi még a dolgom erre a kevés kis időre. Remélem, ad a jó isten egészséget még egy darabig.
Az a furcsa, hogy azelőtt sosem jutottak ilyenek eszembe a temetőket járva. Az idén valahogy ilyen érzések jöttek rám. Fene érti.

No, de itt az ideje nekiesni a mai napnak! Csak mert eddig még a kávézáson kívül semmit se csináltam. Lehet, összerakok egy bakancslistát. Csóközön! :)