Aug.7. Éjjel tombolt a szél, alig aludtam valamit, az óra meg kegyetlenül kukorékolt hajnali fél hatkor. Nem nagyon akaródzott kiszállni a zuhany alól, de muszáj volt menni, szerencsére hűvös volt a reggel és hamar felfrissültem.

Ma sokat dolgoztam, el is fáradtam rendesen. Lassan, de biztosan haladunk a pályázattal, vannak persze rajtunk kívül álló gátló tényezők, de küzdünk az elemekkel. Tanítványok is voltak ma, el bírtak jönni úgy, hogy még egy ceruzát se hoztak magukkal, pedig megbeszéltük, mit szeretnék gyakorolni velük. Kicsit bosszankodtam, de a rutin megoldatta velem a problémát.
Gyermek is megharcol a feladatával, fájnak a szemei és unja rettenetesen, de azért csinálja rendületlen. Ha minden jól megy hétvégén két forgatása is lesz, ez talán kizökkenti a monotóniából, és nem engem idegel az állandó morgásával.

Fene érti miért van, de valahányszor csak úgy sittysutty összecsapok egy félórás kaját, az mindig isteni finomra sikerül. Bezzeg, amikor rágörcsölök és egy egész délelőttöt rászánok, hogy mennyei menüt varázsoljak az asztalra, no, akkor mindig beüt valami gikszer. Ma olyan gyrost ütöttem össze semmi perc alatt, hogy megnyaltuk a tíz ujjunkat, a tzatziki is úgy sikerült, ahogy még soha, valahogy eltaláltam az arányokat. Kár, hogy nem maradt belőle, holnap is szívesen megenném. :)

Hiába a lehűlés, szakad rólam a víz. Csak úgy süt a falakból a hő. Semmi bajom nem lenne ezzel, ha most a Balcsin lennék, de hát nem vagyok és nem is leszek. Marad az olimpia meg az X-akták felüdülésnek. Ja, és a zuhany. :) Megyek is, csóközön! :)