Láblógatás

Márc.15. Amolyan láblógatós napunk volt, nagyjából semmit se csináltunk, csak csavarogtunk a városban, ünnepeltünk, nézelődtünk és frankón a fenekére vertünk a hónap további részére szánt apanázsnak.
Lesz ennek még böjtje, szó szerint, mondtam is gyermeknek, az idén a negyven napból  húszat betartunk. Meg is szültem a nagyszabású tervet, miszerint a mai vacsorát átcsoportosítjuk holnap reggelire, amit ebédre fogunk megenni, aztán a holnapi vacsorával hasonlóképpen cselekszünk, and so on, napi egy étkezés bőven sok ilyen ínséges világban. Bizony, a hagyománytisztelet jó dolog! :)
Most micsináljak, ha egyszer nekem gyengém az ilyen gasztrofesztivál. Mert hát ugyi megkóstoljuk azt a finom ágyas szilvapáleszt, ami meghozza az étvágyat, és akkor belemászik az ember képébe az a sok nyami, hej, gyarlóság, ember a neved! Gyermek kapott vásárfiát is, haszontalant, de szépet, csuda vigye, csupa ostobaságra szórtuk el a pénzünket, nem mintha bánnám. :)

Szép ez az idei tavasz, melenget a napsütés, jót tesz a lelkemnek. Tán még a gondok sem olyan feketék, mint egyébként, és ezen a hosszú hétvégén, remélem, kipihenem magam annyira, hogy nagyobb kedvvel dolgozzak, mert ennek valamiért híján voltam az utóbbi időben. Azt hiszem, túlságosan sokat gondolkodtam az elmúlt hetekben, lefoglaltak olyan problémák, amelyek megoldására még nincs itt az idő. Kevés a türelmem, és kifogytam az ötletekből. Rám fér egy kis agytisztító kúra.