A jövő kezdete

"Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira....... szar.
Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít!"
 

Bár inkább a filmet ismerjük, az eredeti regény írója Cathrine Ryan Hyde. Szerintem szép karácsonyi ajándék, láttam a Libriben és az Alexandrában is. :)

Szünet

Okt.30. Jó hosszú etapon vagyok túl. Két napig csak néztem ki a fejemből és próbáltam minél többet aludni,  némi sikerrel, de azért van még mit pótolni.

A kölkek édesek, okosak, de kikészítenek, ennyi elevenség nincs is a világon, mint amit produkálnak. Folyamatosan nevelek, de semmi haszna, néha úgy érzem, az egész ténykedésem elszáll az éterben. mint a füst. Hát, kérem, ez igen fárasztó dolog tud lenni.
Néha sírni tudnék, amikor nagyon okos, tájékozott és jóindulatú emberek, akik nyilvánvalóan remekül belelátnak a munkánkba, fröcsögnek a különböző fórumokon meg a média üzenőcsíkjain, hogy mit sírunk mi pedagógusok a kevés fizetésünk meg az emelkedő óraszámok miatt, amikor egyébként se érdemlünk többet, hiszen alig dolgozunk és tele vagyunk szünetekkel. Szívesen elhívnám az illetőket, hogy töltsenek el egy napot, és ne többet, az én elsőseimmel. Majd megtudnák, hogy milyen az egész délelőtt pisilés és evés-ivás nélkül lenni, mert egy pillanatra se hagyhatod őket felügyelet nélkül, közben csilivili órákat tartani, mert csak így tudod lekötni a figyelmüket, aztán többször 26 füzetet, munkafüzetet átnézni, kijavítani, értékelni, elvégezni a kötelező adminisztrációkat, másnapi csilivili órákra készülni és előkészülni, aminek a felét majd hazaviszed, vagy benn maradsz még estig, mert nem tudtad befejezni, aztán beesni a napközibe, ahol folytatódik a délelőtti őrület megspékelve egy jó kis ebédeltetéssel a szűk ebédlőben, ahol egymást tapossák az osztályok, közben figyelni arra, hogy melyik gyerek mit ehet és mit nem, kinek kell külön melegíteni, ki nem vett szalvétát, evőeszközt, levest, almát, stb., ki nem tudja a teli tálcáját az ebédlő másik felébe áttuszkolni másik ötven  kölken keresztül, aztán ebéd után figyelni arra, hogy ki milyen szakkörre megy és elküldeni időben, aztán megenni az ebédedet egy szobor talapzatán ülve az udvaron, miközben azt figyelni, ki kit csépel éppen, két falat között orrot törölni, beengedni vécére, meghallgatni minden problémát, amivel folyamatosan ostromolnak, aztán megírni velük a leckét fáziskésésekkel, mert fél óránként csorognak vissza a szakkörökről, azt le is ellenőrizni, aztán meguzsonnáztatni, mesét olvasni, visszatartani a pisilést, és várni a szülőket, mint a megváltót. Ilyen majdnem minden napom, és szerintem még hagytam is ki belőle olyan apróságokat, mint hányás, pisi, sár és kiömlött kakaó takarítás, elveszett holmik keresgélése, dédelgetés, stb. Mindez reggel negyed nyolctól délután fél ötig. Persze van, amikor nem napközizem, de ilyenkor tuti beesik egy értekezlet, vagy helyettesítés, vagy valami egyéb elfoglaltság, szóval nagyon ritka az, amikor három-négy óra felé már haza tudok menni, és nem is viszek haza munkát. Azt azért még kipróbáltatnám a fenti okosokkal, hogy mennyi idő alatt írják meg 26 gyerekre a szöveges értékelést, amit most adtunk ki szünet előtt. Mert azt viszont csak itthon lehet megcsinálni nyugiban, és bizony volt olyan nap, amikor hazaértem fél hétkor, és még éjfélig értékelést írtam. Szóval, aki sajnálja tőlem ezt a három nap szünetet, annak szívesen felajánlom kipróbálásra a dolgot.

Tegnap nagy pakolászás volt a házban, lomtalanítás okán, a közös képviselő végigjárta az összes tároló helyiséget és könyörtelenül kirakatott minden szekrényt és limlomot. Embereket is fogadott, akik többé-kevésbé meg is csinálták a dolgukat, magyarul, amit nehéznek találtak, oldja meg a tulaj (így jártam), a többit meg összebarmolták, törtek, zúztak. Alig tudtam megmenekíteni a két hangfalamat, amit felajánlottam az iskolai hangosításhoz, de még nem tudtuk beszállítani a suliba. Jól kiürült a tárolónk, már csak üvegek és cserepek vannak benne, de vissza fogom csempészni a maradék parkettámat, mert itt a 49 négyzetméteremen nem tudom hol tárolni, kidobni meg nem akarom. Izgultam, hogy szóvá teszik a virágállványomat, de békén hagyták, úgy látszik győzött a forradalmam. :)

Jó, hogy süt a nap, de sajnos látszik, milyen rondán beverte az eső a szépen megpucevált ablakomat. Nem baj, behúztam a függönyt! :)
Megyek, alkotok valami finom ebédet, aztán folytatom a henyélést. Csóközön! :)

Évindító dödögés :)

Aug.28. Gyermek úgy döntött, hogy ad még egy esélyt a MÁV-nak. Nekem voltak némi fenntartásaim, nem a hajnali fél ötös kelés miatt (DE!!!!), viszont mindenképpen a dolog mellett szólt, hogy spórolunk 200Ft-ot és amúgy is Kelenföldön van a találkozó. Persze belekalkuláltunk 45perces késést, ha ennél több lesz, gyermek tombolni fog nem kicsit.

Elkezdődött az iskolai hacacáré, rögtön nem olyan egyszerű az élet, már most teljes a káosz, győzzem átlátni a rendszert. Minden évkezdés zűrös, képtelen vagyok megszokni, pláne, hogy ugyanazokba a csapdákba esünk folyamatosan. Leginkább az zavar, hogy akárhogy tervezed, szervezed meg magadnak a munkát, mindig közbe jön valami külső tényező, ami jól keresztbe tesz, így aztán sokszor csak kapkodva vagy egyáltalán nem tudsz a saját dolgaiddal foglalkozni. Szerencse, hogy én már egy hónapja bejárok a suliba, pihenésképpen kinyomtattam az összes tanmenetemet, és a termem is többé-kevésbé rendben van. Viszont nagy gond az órarend, hiába csináltuk meg már júniusban, minden nap van valami változás, művészet ennyi osztályt, ide-oda tanító pedagógust összeegyeztetni. Nekem speciel nincs napközisem se, fogalmam sincs kik  lesznek délután a kicsikkel. Csak heti két napot kaptam napközire a tantárgyfelosztásban, egy délutánt még el tudok sózni az osztályban tanítók valamelyikének, de a többi három még lóg a levegőben.
Van azért jó hír is, megdicsért minket a pályázati konzulens, úgy néz ki ügyesen dolgoztunk. Cseppet sem bánom, hogy rászántam a nyárból ezt a néhány hetet, főleg annak tükrében, hogy volt értelme a munkának. Persze kell még pofozgatni, meg lesz egy nagyobb falat, ami hátra van, de az oroszlánrésze már kész van, és ez megnyugtató érzés.

Hamarosan mennem kell, vár rám egy élményszámba menő értekezlet. Na, meg lenyomok még egy kávét, mert ez a hajnali kelés nem az én műfajom. :)
Csóközön! :)

Eksön!

Aug.18. Gyermek ki van purcanva a forgatásoktól, de nagyon élvezi. Folyamatosan hívják, ez jó, legalább kitölti az idejét és még keres is. Szorgalmasan gyűjtögeti a kis pénzét, bár szerintem a tandíj nem fog összejönni, más forrásokat is muszáj lesz keresni. Persze nem akarom kedvét szegni, mert látom mennyire hajt érte, inkább folyamatosan agyalok, miből lehetne még pénzt csinálni.

A héten három napot dolgoztam, szerdán kezdtünk, reggel héttől délután kettőig, fél háromig nyomtuk az ipart, egészen jól haladunk. Kolléganő szerint decembernél előbb nem lesz pénz belőle, mindegy nekem mikor, csak fizessenek, mert folyton kapom a felszólító és fenyegető leveleket és telefonokat a tartozásaim miatt. Pedig aztán nincsenek brutális elmaradásaim, de valamit mindig tologatok magam előtt, hogy a fontos és sürgős dolgokra jusson.
Szerencsére a gépemnek semmi baja, átnézte az informatikus, szerinte csak egy kis átmeneti üzemzavar miatt nem működött a töltő.
Elkezdtem a készülődést a sulira, frissítettem az interaktív anyagot, na, jól elvacakoltam vele vagy két napot, mert nem akart működni a frissítés. Végül felhívtam az összekötőt, kiderült, hogy nem az én hibám, adott tanácsot néhány beállításra, és lőn! Örültem neki nagyon, mert szuper jó anyag van a matekhoz meg a körihez is, a pici elsősök be fognak tőle halni. :)

Valaki bekiabálhatna, hogy eksön!, mert magamtól kicsit nehezen indulok be. Már megint nagy a meleg, de valahogy olyan őszi fények vannak odakint. A héten minden reggel elálltam a kardigánt, és megdöbbentő, hogy hajnali fél hatkor szinte sötét van, tetszik vagy sem, vége a nyárnak. Nekem speciel nem tetszik.
Eksön!

Szép napot! Csóközön! :)

Aug.10. Reggel hétkor megnyugodva konstatáltam, hogy gyermek valószínűleg odaért a hajnali forgatásra, mivel magamtól ébredtem, és nem egy "Kapja be a BKV!" kezdetű sms-re. Ennek örömére átfordultam a másik felemre és lustálkodtam még egy órát.
Nagyjából ez is jellemezte a napomat, a nagy semmittevés, na, jó egy kicsit ügyintéztem, egy kicsit takarítottam, egy kicsit főztem, (meg jó sokat olimpiáztam) de ennyi.
Ma komoly problémáim voltak  technikával, először a porszívó dugaszát kellett több ízben megszerelnem, aztán azon bosszankodtam, hogy rejtélyes módon nem működik a laptop töltője, ami baj, mert az összes pályázati anyag benne van a gépben, ha lemerül, az szívás. Arról már nem is beszélek, hogy erre a lapira van rátelepítve az interaktív tábla, meg az összes interaktív anyagom, nem fognak örülni a suliban, ha másik töltő kell. Nem tudom egyébként, hogy mi történt vele egy éjszaka alatt, mert tegnap este, amikor kikapcsoltam a gépet, még semmi baja nem volt. Mindenesetre jövő szerdáig kell találnom valami megoldást, mert akkor folytatjuk kolléganővel a munkát.

Várom az ígért lehűlést, mert még mindig nem álltam neki a konyhának, tekintve, hogy még kora reggel is akkora ott a forróság, hogy meg lehet főni. Kinek van így kedve vakerászni? Hát nem nekem, az biztos. Most is szívom a fogam, mert fél óra múlva hazaér gyermek és eszközölnöm kell némi vacsorát. Anyasors, ez van! :) Megyek is, mert én is éhes vagyok. Csóközön! :)