Világválság

Márc.7. Ez ma nem az én napom volt. A kölkek álmosak voltak, nyűgösek és kukák, hátuk közepébe se kívánták a 29-es gazdasági világválságot. Így utólag, ha engem kérdeznétek, én se akarnám ezzel kezdeni a napot. Nem is lett volna semmi gond, ha nem ül benn egy rakat szülő, de benn voltak, a francba is, így nem lehetett egy szegénynegyedről hirtelen átváltani pölö kutyás-macskás játékra, szóval végiggyötörtem az órát. Egy sima hétköznapon, ha ilyen van, levittem volna a bandát az udvarra, szaladjanak egyet a friss levegőn, vagy váltok valami egész másra és az adott témát később fejezem be, amikor jobb passzban vannak. Csak ez nem egy sima hétköznap volt.
Később meginterjúvoltam őket, mi volt a bibi, leginkább fáradtságra hivatkoztak, de az is kicsúszott a szájukon, hogy utálják, ha idegenek nézik őket. Mindkét verziót totál megértem. Hülyeség két napig nyílt órázgatni, fárasztó dolog a gyereknek meg a tanárnak is produkálnia magát a kritikus kívülállóknak, akik majd viszik a hírt a látottakról. Mondjuk ez a része már régen nem érdekel, mert tudom, hogy mit érek, és  mit tudnak a gyerekek, és bizony van, hogy akkor ugrik be egy rossz nap, amikor éppen topon kéne lenni. De a gyerekeket sajnálom, nekik ez macera, főleg olyannak, aki egyébként is nehezen viseli a szereplést.
Hogy teljes legyen az élmény, a délelőtti kudarc után délben szembesültem azzal, hogy otthon maradt az ebédem. Ez azért bosszantott, mert egész napos voltam, kénytelen-kelletlen maradék farsangi nápolyit majszolgattam egész délután, hogy le ne forduljak a székről. No, de azóta már gömbölyűre ettem magam marhapörivel, szóval jelenleg a komfortérzetem megfelelő stádiumban van. :) (Ittam bort is, KÉTSZER!)

Az van, hogy, tisztára depis lettem ettől a mai naptól. Rossz kedvem van, nnna! És szalad a lakás már megint, de hogy csinálom, foggggalmam sincs, mert itthon se vagyok egész nap. Meg egyébként is.....
Csóközön! 

Brrrrrr!

Márc.6. Hej, de átfáztam ma! Fene gondolta, hogy ilyen hideg lesz, még szerencse, hogy a suliban tartok vészhelyzet pulcsit. Persze mit sem ért, mert a takarító néni jól rám nyitotta az összes ablakot, nyilván nem titkolt céllal, hogy engem kiüldözzön a saját termemből. Igaz, mi a csudának kellett nekem még fél hatkor dolgozni, mentem volna haza a jó meleg kuckómba.

Holnap letudom a másik nyílt órát, szerintetek kész van a tervezetem? Neeeem! Pedig negyed hétkor végeztem a dolgaimmal, és ebben benne volt az óravázlaton való ügyködés is. A fejemben persze már ott van minden, csak össze kéne rakni, de nagyon úgy tűnik, hogy ez is amolyan hajnali projekt lesz. Mellesleg tanultam a múltkoriból, amikor lefagyott az interaktív cucc, most kinyomtattam az összes képet, az ördög nem alszik. :)

Mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy gyermek többet is örökölhetett volna belőlem, leginkább egy kis pozitív hozzáállást az élethez, és nagyobb toleranciát az emberekhez. Mindig van valami kínja, amit aztán rögtön rám is terhel (hülye mobil, meg aki kitalálta!), én meg nem győzöm okítani, hogyan is kéne kezelni a helyzetet. Persze nagyjából lekakilja a tanácsaimat, tudom, hogy ez csak játszma mindkettőnk részéről. Neki fontos nyünyörögni egyet anyának, aztán úgyis megoldja, én meg osztom az észt, miközben azt gondolom, hogy úgyis megoldja. Azért aggódom, mert sokszor olyan boldogtalannak tűnik. Remélem, csak képzelgek.

Rászoktam a késő esti evésre. :)   Tegnap este is fél tizenegykor bevágtam egy darab füstölt csülköt ecetes tormával, durva, nem? Dupla vacsora volt. :P Lehet, csakhamar gurulós Motyi leszek. :D
Erről jut eszembe, hogy vasárnap sportoltunk ám gyermekkel! Elméletben. Aszongya: "El kéne menni futni a tóhoz....." "Aha." No, hát ennyiben maradtunk. :)
Csóközön! :)

Napkitörés

Márc.5. Tuti ez az oka. Meg a globális felmelegedés és az eurózóna válsága.
A dolog úgy kezdődött, hogy tegnap este nem tudtam pénzt felvenni az automatából, folyton azt írta ki, hogy próbáljam később. Nagyon cifra dolgokat gondoltam ekkor, olyan nyomdafestéket nem tűrőket, talán egy-kettő ki is csúszott a számon, oda, bele az automatás kamerába. Erre nem emlékszem pontosan az agyamat elborító lila ködöktől.
Itthon aztán összetettük, amink volt, ippen csak összejött annyi apró, hogy gyermek vissza tudott utazni a nagyvárosba. (Kajája volt dögivel. - a szerk.)
Reggel listát írtam azokról a tennivalókról, melyek megvalósítását de.9 és fél 11 közötti időpontokra terveztem, úgy mint:
1.  reggeli felfordulás eltüntetése itthon
2. bemutató óra tervezetének megalkotása
3. buszjegy vásárlás
4. banki tevékenységek
Nos. Először is óriási vargabetűvel sikerült a bankba érnem, mivel túrják a belvárost, és barikádok özönét kellett kerülgetnem. A szokásos részidőm ( negyedóra) helyett, majdnem félóra alatt futottam le a távot, máris csúszott az időbeosztásom. A bankban csúcsforgalom volt, basszus, mindenki fél tízkor ügyintézett, és csak egy pénztár volt nyitva, mert miért ne. Tizenöten voltak előttem, s mivel húsz perc után is csak öttel csökkent a létszám, gondoltam, hazaszaladok megvalósítani az egyes számú projektet, vígan visszaérek, mire sorra kerülnék. Esküszöm, nem volt 15 perc sem az egész, belépek a bankba, tök üres, csak hárman várnak a pénztárnál, mondom, mi vaaaan?, ezt hogy csinálták?, persze sztornózták a sorszámomat. Szépen pillogattam, meg finom voltam és nőies, így a biztonsági őrnél sikerült elintéznem, hogy ne kelljen új sorszámot húznom, és még be is protezsált a pénztárosnál. Egyes, négyes pipa. Rohanás átellenbe a buszpályaudvarra jegyért. Sor vége a bejárati ajtónál. Hirtelen felidéződtek bennem az előző esti cifra kifejezések, csak most visszafogtam magam (remélhetőleg), és visszatekertem a bank mögötti trafikhoz (miért is nem ez jutott először eszembe?). Ott három buszjegy mellé végighallgattam a trafikos értekezését a "Miért emelkednek a tömegközlekedés jegyárai?" témában, miközben kezem a kilincsen, fél lábam pedig már az utcán volt, és nagyon igyekeztem udvariasan megértetni az illetővel, hogy nekem rohannom kell. Kissé lassú volt a felfogása annak ellenére, hogy elég jól látta az összefüggéseket a jegyárak emelkedése és a közlekedési vállalat által szponzorált helyi hokicsapat bajnokságban elfoglalt helyzete között.

Kicsengetésre értem vissza, így a kettes számú projekt ugrott, nem is értem, hogy gondoltam, hogy ennyi minden belefér a két lyukas órámba. No, hát tervezetem még azóta sincs, mert tanítás után versenyre vittem kölkeket, aztán fogadó óra volt hatig, aztán hazajöttem, vacsoráztam, megittam egy pohár bort, és most leginkább csak nézek ki a fejemből. Főleg a monitorra és dr, House-ra, felváltva. :) Hogy lesz ebből holnap bemutató óra? Ajjaj!
És akkor még mesélhetnék egyről s másról..... ;)
Csóközön! :)

Ramazuri

Márc.4. Hát, kérem, világraszóló ramazuri volt éjjel a fölső szomszédnál! Kettőkor még csak pislogtam kifelé a fejemből, mint béka a miskolci kocsonyában, szegény gyermek meg föl-alá hurcolászta a takaróját, nyugalmi zónákat keresve a lakásban. A rossz hír, hogy ezek után tuti újabb félévig tartó lakásfelújítás jön, mert, hogy ott szétvertek mindent, az biztos! Fél kettőkor egyébként megfontolás tárgyává tettem, hogy kihívom a rendőrséget, mert a lépcsőházban is ment a sikonya meg a verekedés, de aztán elvonultak és odabenn folytatták. Biztos, hogy élnek még, mert a nő elég sokáig trappolt ide-oda a lakásban a tűsarkú cipőjében, miközben bútorokat tologatott, huzigált, nyilván barikádot épített. A férfi meg csak mondta, mondta a magáét, leginkább fortissimoban, hogy mi is értsük a felállást. Reggel is arra ébredtem, hogy a bútorok jönnek-mennek a fejem fölött, biztos nem tetszett nekik az éjszakai dizájn. Basszus, ezeket jól kifogtam! Visszasírom A.-kat a három fiúgyermekkel, azok CSAK kosárlabdáztak a nagyszobában. No, hát ilyen események zajlanak itt a panelban. Nem uncsi az élet, igaz? ;)
Ideje lenne belevetnem magam a főzés tudományába, mert ma még csak a lődörgés tudományát próbáltam ki, és abból nem lesz ebéd.
Megyek is! Csóközön! :)

Vírus :)

Hivatlanom bejegyzését olvasva ez a kép jutott az eszembe. :)   

Csóközön! :)