Az én karácsonyom

Jan.1. Utáltam az idei karácsonyt. Ezen még az sem szépít, hogy a karácsony egy békés, szívmelengető ünnep, volt fa meg ajándékok, meg ünnepi kaja, meg szép ruha, sőt életemben először összehoztam egy olyan sütit, ami nemcsak finom volt, de jól is mutatott. Szóval semmi okom nem volt rá, hogy a pokolba kívánjam az egészet .Csakhogy én már előre utáltam a karácsonyt.
Nyilván semmi köze nem volt ehhez annak a ténynek, hogy piszokmód kimerült voltam, testileg-lelkileg-agyilag, meg amit még akartok. 24-én volt egy meglehetősen agresszív pillanatom, amikor kis híján odacsapkodtam mindent a konyhakőhöz, mert úgy éreztem, összeesem és megnyúvadok ott helyben, ami azért, valljuk be, elég nagy attrakció lett volna, ismerve a konyhám méreteit. Mondjuk előtte pár nappal már kipróbáltam ezen műveletet az utca kövezetén, amit olyan jól felsikáltam a térdemmel, hogy utána alig bírtam lábra állni, és komoly megfontolás tárgyává tette, hogy a gyermektől kapott csini ruhában díszelegjek-e a karácsonyfa mellett.
Egyébként teljesen jól álltam anyagilag is, ebből kifolyólag időben megvettem minden ajándékot, kaját, piát, úgy meg volt szervezve minden, mint a franc! Höhö!
Hát először is nem kaptam meg a pályázati pénzemet. Ellenben kaptam egy kis jutalmat, de abból rögtön kifizettem egy adósságomat, hogy ne menjen rá több kamat. Gyermeknek elkezdtem fizetni a diákhitelét, ugyanis csak akkor lehet halasztani, ha felsőfokú intézményben tanul, középfokú az smafu, senkit nem érdekel, hogy még nincs munkaviszonya. Karácsony előtt három héttel megpendítették, hogy az átszervezés miatt valószínűleg csak január közepén kapunk fizetést, spóroljunk. Ezen röhögnöm kellett, persze csak kínomban, mert nem értettem, hogyan gondolják, hogy ebből a fizetésből finanszírozok egy húzós decembert, meg még félrerakok annyi pénzt, hogy január 18.-ig kihúzzuk, úgy, hogy 10.-ig kell kifizetnem a számláimat, a bankkölcsönt, gyermek albérletét, utazását és még együnk is. Rögtön el is döntöttem, hogy senki nem kap semmit, úgyis macerás kitalálni az ajándékokat, nem kell karácsonyfa, mert szemetel, és zsíros kenyér lesz lilahagymával a menü, mert az olcsó és laktató, ráadásul gyermek nem is szereti, kevesebb is megteszi. Ja, és a bónusz, hogy nem kell készülődni, legalább jól kialszom magam. Grincs Motyi színrelépett!
Na, persze, hogy csak átmenetileg. Mert azon kívül, hogy napról napra jobban utáltam a karácsonyt, azt azért mégsem bírtam megtenni, hogy elrontsam másokét. Szóval megint nem fizettem ki néhány számlát, és lett fa meg ajándékok, és összeszorított foggal vettem libát ünnepi vacsorának. Ezenkívül fütyültem a fenyegetésre, és a fenekére vertem az összes pénzemnek (értsd: telepakoltam a hűtőt), legfeljebb két hétig maradékot eszünk és kikapcsolom a telefonom, hogy ne idegesítsen a bank. És még az is lehet, hogy kapunk időben fizetést, meg ahogy Móricka gondolja.
Ja, és volt ám családi kaland! Fenemód csodálkoztam, hogy idén az apu nem csinált cirkuszt karácsonykor, ahogy azt szokta. Még jó, hogy nem ringattam hamis illúziókba magam, mert nem maradt el, csak másképp időzítette. Tegnapelőtt kora délután lelépett otthonról egy kanál párolt káposzta miatt (nem röhög, együttérez!), és este nyolckor még nem volt sehol. Szegény anyu agyonidegelte magát, merre lehet, mert a telefonját sem vette fel. Persze én is próbálkoztam egy órán keresztül hiába, szóval kilenc órakor úgy döntöttünk, hogy megkeressük. Na, és mivel már volt hasonló akciója, és akkor a Balatonon kötött ki, hát fogtuk magunkat és lementünk. Csakhogy ott nem volt. Veszprém körül jártunk, és éppen eldöntöttük, hogy a következő lépés a rendőrség lesz, amikor az öcsém telefonált, hogy előkerült, otthon van. Szerintem olyat csinált, mint még soha, vagyis kocsmázott, ezt abból sejtem, hogy végül sikerült vele beszélnem telefonon, és elég zavarosan beszélt, mint aki beivott kissé. Persze nem firtattam, merre járt, örültem, hogy nem esett baja. Meggondolatlan, önző ember, úgy viselkedik, mint egy gyerek.
Hát ilyenek vannak.

Szeretném megköszönni a karácsonyi és újévi jókívánságokat, amiket kaptam. Nagyon kedvesek vagytok, bocsánat, hogy nem válaszoltam. Nem vagyok jó passzban, de majd biztos leszek valamikor.
Én nem kívánok boldog új évet, inkább csak azt, hogy legyen egy fokkal jobb, mint volt. Olyan világot élünk, hogy csak nagyon apró lépésekkel tudunk előrébb jutni, és minden lépés után jól meg kell kapaszkodni, hogy vissza ne csússzunk. Néha könnyebb, néha nehezebb tartani magunkat, és olyan is van, hogy az összeomlás szélére kerülünk. Mint most.